Jézus feltámadt, győzött a szeretet, győzött az irgalom! – Ferenc pápa húsvéti üzenete
és „Urbi et Orbi” áldása
Kedves Fivéreim és
Nővéreim Rómából és az egész világról, boldog Húsvétot! Milyen nagy öröm, hogy
átadhatom nektek ezt az üzenetet: Krisztus feltámadt! Szeretném, hogy eljusson minden
házba, minden családba, különösen oda, ahol több a szenvedés, a kórházakba, a börtönökbe…
Mindenekelőtt
azt szeretném, hogy [ez az üzenet] eljusson minden szívbe, mivel Isten ott akarja
elvetni ennek az Örömhírnek a magvát: Jézus feltámadt, van remény a számodra, többé
már nem állsz a bűn, a rossz uralma alatt! Győzött a szeretet, győzött az irgalom! Mindig
győz Isten irgalmassága!
Mi is, miként az asszonyok Jézus tanítványai közül,
akik elmentek a sírhoz, és üresen találták azt, megkérdezhetjük önmagunktól, mi az
értelme ennek az eseménynek (vö. Lk 24,4). Mit jelent az, hogy Jézus feltámadt? Azt
jelenti, hogy Isten szeretete erősebb a rossznál, sőt magánál a halálnál is; azt jelenti,
hogy Isten szeretete átalakíthatja életünket, virágba boríthatja azokat a sivatagos
tájakat, amelyek a szívünkben vannak. És ezt teheti Isten szeretete.
Ugyanaz
a szeretet, amelynek okán Isten Fia emberré lett és elment a legvégsőkig az alázatban
és az önátadásban, egészen az alvilágig, az Istentől való elszakítottság mélységéig,
ugyanaz az irgalmas szeretet árasztotta el fénnyel Krisztus holttestét, és átalakította
azt, átvezette azt az örök életbe. Jézus nem tért vissza a korábbi életéhez, a földi
élethez, hanem belépett Isten dicsőséges életébe, és a mi emberi valónkkal lépett
be oda, megnyitotta előttünk a reménnyel telt jövőt.
Íme, ez a Húsvét: a kivonulás,
az ember átmenete a bűn, a rossz rabszolgaságából a szeretet, a jó szabadságára. Mivelhogy
Isten az élet, és csakis élet, s az ő dicsősége mi vagyunk, az élő ember (vö. Iréneusz,
Adversus haereses 4, 20, 5–7).
Kedves fivéreim és nővéreim, Krisztus egyszer
s mindenkorra és mindenkiért meghalt és feltámadt, ám a feltámadás erejének, ennek
a rossz rabszolgaságából a jó szabadságára való átmenetnek minden korban, létezésünk
konkrét helyein, mindennapi életünkben aktualizálódnia kell. Napjainkban is mennyi
pusztaságon kell átkelnie az emberi lénynek! Legfőként azon a sivatagon, amely saját
magában van, amikor nincs meg benne az Isten és a felebarát iránti szeretet, amikor
hiányzik belőle annak tudatossága, hogy mindannak az őrzőjévé kell lennie, amit a
Teremtő nekünk adott és nekünk ad. Azonban Isten irgalma virágba boríthatja a legszárazabb
talajt is, újra életet adhat a kiszáradt csontoknak (vö. Ez 37,1–14).
Íme tehát
a meghívás, amellyel mindannyiótokhoz fordulok: fogadjuk be Krisztus feltámadásának
a kegyelmét! Engedjük, hogy Isten irgalmassága megújítson minket, engedjük, hogy Jézus
szeressen minket, engedjük, hogy szeretetének ereje átalakítsa a mi életünket is;
és váljunk eszközeivé ennek az irgalomnak, legyünk olyan csatornákká, amelyeken keresztül
Isten megöntözheti a földet, megőrizheti a teremtett világot és kivirágoztathatja
az igazságosságot és a békét.
Kérjük hát a feltámadt Jézustól, hogy alakítsa
át a halált életté, változtassa a gyűlöletet szeretetté, a bosszúállást megbocsátássá,
a háborút békévé. Igen, Krisztus a mi békénk, és általa könyörögjünk békéért az egész
világ számára.
Békéért a Közel-Keletnek, különösen is az izraeliek és palesztinok
között, akik azon fáradoznak, hogy megtalálják az egyetértés útját, hogy bátran és
készségesen kezdjék meg újra a tárgyalásokat, hogy véget vessenek egy olyan konfliktusnak,
amely már túl régóta tart. [Könyörögjünk] békéért Irakban, hogy végérvényesen szűnjön
meg minden erőszak, és mindenekfölött [békéért] a szeretett Szíria, a konfliktus által
megsebzett nép és a nagyszámú menekült számára, akik segítséget és vigasztalást várnak.
Mennyi vért ontottak ki! Mennyi szenvedést kell még elviselni, mielőtt sikerül politikai
megoldást találni a válságra?
[Könyörögjünk] békéért Afrika számára, amely
napjainkig véres konfliktusok színtere. Maliban találják meg újra az egységet és a
stabilitást; és Nigériában, ahol sajnos nem szűnnek a merényletek, amelyek súlyosan
veszélyeztetik oly sok ártatlan ember életét, és ahol nem kevés személyt, köztük gyermekeket
is, túszként tartanak fogva terrorista csoportok. [Könyörögjünk] békéért a Kongói
Demokratikus Köztársaság keleti része és a Közép-Afrikai Köztársaság számára, ahol
sokakat arra kényszerítenek, hogy hagyják el otthonaikat és még mindig félelemben
élnek.
Legyen béke Ázsiában, mindenekelőtt a Koreai-félszigeten. Könyörögjünk,
hogy küzdjék le az ellentéteket és érlelődjön meg a kiengesztelődés megújult szelleme.
[Könyörögjünk]
békéért az egész világ számára, amelyet még mindig olyannyira megoszt a kapzsiság,
amely könnyű hasznot keres, amelyet megsebez az emberi és családi életet veszélyeztető
önzés, az önzés, amely tovább folytatja az emberkereskedelmet, a XXI. század legkiterjedtebb
rabszolgaságát. Pontosan az emberkereskedelem a XXI. század legelterjedtebb rabszolgasága!
[Könyörögjünk]
békéért az egész világnak, amelyet szétszaggat a drogkereskedelemhez és a természeti
erőforrások igazságtalan kiszipolyozásához kapcsolódó erőszak! [Könyörögjünk] békéért
a mi Földünk számára! A feltámadt Jézus hozzon vigaszt azoknak, akik természeti csapások
áldozatai. Ő tegyen minket a teremtett világ felelősségteljes őrzőivé.
Kedves
fivéreim és nővéreim, mindannyiótokhoz, akik itt Rómában vagy a világ bármely részén
hallgattok engem, a zsoltár felhívásával fordulok: „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó:
/ irgalma örökké tart. / Mondja Izrael háza: / irgalma örökké tart” (Zsolt 118,1–2).