Egy híd, amely a halálból az életre vezet – nagypénteki Via Crucis a Colosseumnál

„Melyik út vezet az örök életre? Jézus adott választ erre a lelkünk legmélyén égő kérdésre, azzal, hogy végigment a keresztúton”. Ezekkel a szavakkal kezdődik a nagypénteki elmélkedés, amelyet március 29-én, nagypénteken este olvasnak fel a Colosseum mellett a Ferenc pápa által vezetett Via Crucis szertartásán. Az elmélkedéseket libanoni fiatalok írták, Béchara Boutros Raï bíboros, a maroniták antióchiai pátriárkája vezetésével.

Első állomás: Jézust halálra ítélik

Pilátus, a hatalom birtokosa elismerhette volna Jézus ártatlanságát és szabadon engedhette volna. A római kormányzó azonban inkább személyes érdekeinek logikáját szolgálta és meghajolt a politikai és társadalmi nyomások előtt. Elítélt egy ártatlant, hogy elnyerje a tömeg tetszését ahelyett, hogy az igazságosságot szolgálta volna.
Napjainkban sok „Pilátus” van, akik hatalmukat az erősek szolgálatába állítják. Sokan gyáván meghajolnak e hatalmak előtt lábbal tiporják az emberi méltóságot, az élethez való jogot.

Urunk Jézus! Ne engedd, hogy az igazságtalanság az ártatlanokat a kétségbeesésbe, a halálba vezesse. Erősítsd meg őket a reményben és világosítsd meg a hatalmasok lelkiismeretét, hogy igazságosan kormányozzanak.

Második állomás: Jézus vállára veszi a keresztet

Az ember minden történelmi korban azt hitte, hogy Isten helyébe léphet és önmaga meghatározhatja, hogy mi a jó és mi a rossz. Mindenhatónak képzeli magát, aki képes kizárni Istent életéből az értelem, a hatalom és a pénz nevében.
A világ ma is enged annak a nézetnek, amely el akarja űzni Istent az ember életéből, mint a vak laicizmus, amely az ember állítólagos védelme nevében megfojtja a hit és az erkölcs értékeit.

Urunk Jézus! Te, aki magadra vállaltad a megaláztatást és azonosítottad magad a gyengékkel, rád bízunk minden megalázott és szenvedő embert és népet, különös tekintettel a meggyötört Közel-Keletre. Add meg nekik, hogy benned megtalálják az erőt és veled hordozzák a remény keresztjét. Kezedbe ajánljuk az eltévelyedetteket, hogy általad megtalálják az igazságot és a szeretetet.

Harmadik állomás: Jézus először esik el

Az, aki előtt megremegnek az egek, földre hull a kereszt súlyos igája alatt. Az, aki elhozta a békét a világnak, bűneinktől megsebezve elesik vétkeink terhe alatt.
„Nézzétek, ó hívek, Üdvözítőnk a Kálvária felé halad. Menjünk, és nézzük meg ezt a hihetetlen eseményt, amely meghaladja értelmünket és nehéz elbeszélni. A föld alapjaiban rendült meg és a jelenlévőkön rettenetes félelem lett úrrá, amikor Teremtőjük és Istenük összeesett a kereszt súlya alatt. Az egész emberiség iránti szeretetből hagyta, hogy a halálba vezessék” – részletek a káld liturgiából.

Urunk Jézus! Emelj föl bennünket, amikor elbukunk, vezesd vissza eltévelyedett lelkünket Igazságodhoz. Ne engedd, hogy az emberi értelem, amelyet te teremtettél, megelégedjen a tudomány és a technológia részigazságaival, anélkül, hogy feltenné a lét értelmére vonatkozó alapvető kérdéseket.

Negyedik állomás: Jézus találkozik Édesanyjával

A sebzett és szenvedő Jézus, vállán az emberiség keresztjével, találkozik Anyjával és benne az egész emberiséggel. Mária, Isten Anyja, a Mester első tanítványa volt. Befogadta az Angyal szavát és elsőként találkozott a megtestesült Igével: az élő Isten templomává vált.
Jézus szenved, hogy látja szenvedni Anyját. Mária szenved, hogy látja szenvedni Fiát. Ebből a közös szenvedésből azonban új emberiség születik.

A kopt liturgia így fohászkodik: „Békesség neked! Könyörögve kérünk, dicsőséggel teli Szent, Örökös Szűz, Isten Anyja, Krisztus Anyja. Terjeszd imáinkat szeretett Fiad elé, hogy megbocsássa bűneinket!”.

Ötödik állomás: Cirenei Simon viszi Jézus keresztjét

A találkozás csöndben megy végbe. Isten nem akarja a szenvedést és nem fogadja el a rossz létezését. Ez vonatkozik az emberekre is. De a hittel elfogadott szenvedés az üdvösség útjává válik. Mi is fogadjuk el keresztünket Jézushoz hasonlóan és segítsünk neki, követve Cirenei Simon példáját.

Urunk, nyomodban haladva mi is hordozzuk a szenvedés és a betegség keresztjét. Tanítványaid akarunk lenni: minden nap örömmel és reménnyel visszük keresztedet, mert te velünk haladsz és értünk legyőzted a halált. Hálát adunk neked minden betegért és szenvedőért, akik tanúskodnak szeretetedről.

Hatodik állomás: Veronika kendőjével letörli Jézus arcát

Arcodat keresem, Uram! Veronika keresett téged a tömegben és végül rád talált. Miközben fájdalmad a legnagyobb volt, ő enyhíteni akarta szenvedésed és letörölte arcodat kendőjével. Egy kis gesztus, de kifejezte egész szeretetét, beléd vetett hitét: mélyen bevésődött keresztény hagyományunk emlékezetébe.

Veronika arra emlékeztet, hogy jelen vagy minden szenvedőben, aki a Golgota útján halad. Add, hogy felismerjünk téged a szegényekben, hogy letöröljük a sírók könnyeit, gondját viseljük a szenvedőknek és támogassuk a gyengéket.

Hetedik állomás: Jézus másodszor esik el

Jézus egyedül van a kereszt belső és külső súlya alatt. Látszólag semmi sem szab gátat az igazságtalanságnak és az erőszaknak. Azonban Jézus ismét feláll, az Atyába vetett végtelen bizalom erejében. A Lélek ereje teljesen az Atya akaratával egyesíti, amely a mindenre képes szeretet akarata.

Urunk Jézus! A keresztútnak ebben az állomásában ráismerünk azokra a helyzeteinkre, amelyek látszólag megoldhatatlanok. Ezek közé tartoznak azok a problémák, melyek az előítéletekből és a gyűlöletből fakadnak, amelyek megkeményítik szívünket és vallási konfliktusokhoz vezetnek. Világosítsd meg lelkiismeretünket, hogy elismerjük: az emberi és vallási különbözőségek ellenére arra kaptunk meghívást, hogy a vallásszabadság tiszteletben tartásával az igazság felé haladjunk, amely csak Istenben létezik.

Jöjj Szentlélek, vigasztald és erősítsd meg főleg a Közel-Kelet keresztényeit, hogy Krisztussal egyesülve, az igazságtalanságoktól és konfliktusoktól meggyötört földön tanúságot tegyenek Isten egyetemes szeretetéről.

Nyolcadik állomás: Jézus találkozik a jeruzsálemi asszonyokkal

Ezek az asszonyok sírva fakadnak, amikor látják az Úr szenvedését, mintha reménytelen szenvedésről lenne szó. A keresztfát pusztán átoknak tekintik, miközben az Úr azt akarta, hogy a Megváltás és az Üdvösség eszköze legyen.

Világunk tele van szenvedő anyákkal, méltóságukban megsebzett nőkkel, akiket erőszak, hátrányos megkülönböztetés, igazságtalanság sújt. Jézus Máriától való megtestesülésében magasra emelte minden nő méltóságát.

Urunk, add, hogy szenvedéssel teli utunk legyen mindig a remény útja. Tartsunk veled és feléd, mivel te vagy életünk és Üdvösségünk menedéke.

Kilencedik állomás: Jézus harmadszor esik el

Bűneink súlya alatt Jézus harmadszor is elesik. Megpróbálja összeszedni maradék erejét, hogy tovább folytassa útját a Golgota felé. Megtestesülése pillanatától kezdve Jézus hordozza az emberi szenvedés és bűn keresztjét. Teljesen és örökre magára vette emberi természetünket, megmutatta nekünk, hogy a győzelem lehetséges és az Istengyermekség útja nyitva áll.

Urunk Jézus! Az egyház oldalsebedből született, a megosztottságok keresztjét hordozza, amelyek eltávolítják a keresztényeket egymástól és az egységtől, amelyet te akartál nekik. Ez a kereszt teljes súlyával ránehezedik életükre és közös tanúságtételükre. Add meg Urunk a bölcsességet és az alázatot, hogy ismét talpra álljunk és az egység útján haladjunk az igazságban és a szeretetben, a nélkül, hogy engednénk a személyes vagy szektás érdekek kísértésének.

Tizedik állomás: Jézust megfosztják ruháitól

Azt hittük, hogy meg tudjuk valósítani önmagunkat tőled függetlenül. Ismét mezítelenek lettünk, de végtelen szeretetedben felöltöztettél bennünket az Istengyermekséggel és megszentelő kegyelmeddel.

Add meg Urunk a keletei egyházak híveinek a bátorságot, hogy hazájukban maradjanak, hogy hirdethessék az evangéliumi jó hírt. Adj erőt, hogy legyőzhessük a félelmet az élet eseményeivel szemben, amelyek megfosztanak bennünket ruháinktól. Add, hogy magunkra ölthessük a keresztségben kapott új embert, hirdetve, hogy egyedül te vagy az igaz Isten, aki a történelmet vezeti.

Tizenegyedik állomás: Jézust keresztre feszítik

Íme, a Messiás két lator között. Két keze, amelyek megáldották az emberiséget, szöggel van átszúrva. Két lába, amely földünket taposta, hogy hirdesse az evangéliumi jó hírt, az ég és a föld között feszül. Szeretettel teli tekintete, amellyel betegeket gyógyított meg és megbocsátotta vétkeinket, már csak az ég felé fordul.

Szereteted betöltötte a világegyetemet. Átszúrt kezed a mi menedékünk. Te mindig befogadsz bennünket, amikor a bűn szakadéka fenyeget, sebeidben gyógyulást és megbocsátást találunk.

Imádkozzunk minden fiatalért, akiket a kétségbeesés sújt, akik a kábítószer, a szekták, a perverziók áldozatai.

Tizenkettedik állomás: Jézus meghal a kereszten

A keresztről egy kiáltás hangzik fel: a halál pillanatának kiáltása, a bizalom kiáltása a szenvedés közepette, az új élet születésének kiáltása. Az Élet Fáján lelked az Atya kezébe ajánlod. Mi is minden nap szembenézünk a világ kihívásaival: érezzük, hogy az aggodalmak közepette meggyengül bizalmunk. Urunk, add meg annak a belső bölcsességnek az erejét, amelyet semmilyen halál sem győz le, amíg nem találunk örök nyugalmat annak kezében, aki megalkotott és elkísért minket.

Imádkozzunk mindazokért, akik abortusz pártiak: ébredjenek tudatára, hogy a szeretet csak az élet forrása lehet. Azokra is gondolunk, akik az eutanáziát védelmezik, akik olyan technikákat bátorítanak, amelyek veszélyeztetik az emberi életet. Nyisd ki szívüket, hogy megismerjék igazságodat és elkötelezzék magukat az élet és a szeretet civilizációjának építésében.

Tizenharmadik állomás: Jézus testét leveszik a keresztről és anyja ölébe fektetik

A haláltusa órájában, amikor a világ azt hiszi, hogy a gonosz győzött, az igazság és a szeretet, az igazságosság és a béke hangja elhallgatott, akkor azoknak a hite, akik szerették Jézust, nem fogyatkozott meg.

Mária, a te kezedbe ajánljuk földünket. Látszólag semmi nem tudja felszámolni a gonoszt, a terrorizmust, a gyilkosságokat, a gyűlöletet.

Imádkozzunk a Közel-Keletet és a világ többi részét sújtó háborúk és erőszak áldozataiért, a kitelepítettekért, hogy mielőbb visszatérhessenek otthonukba. Az ártatlan áldozatok vére legyen egy új, testvéribb, békésebb, igazságosabb Kelet magva. Ez a Kelet szerezze vissza ragyogását, mint a civilizációk, a spirituális és emberi értékek bölcsője.

Tizennegyedik állomás: Jézus testét sírba teszik

Nikodémusnak kiszolgáltatják Krisztus testét. Gondosan egy sírboltban helyezi el, egy kert közepén. Jézus hagyja, hogy eltemessék, mint ahogy hagyta, hogy keresztre feszítsék. A sír bejáratához gördített követ majd elhengerítik és új élet fog fakadni.

Megkaptuk az Istengyermekség szabadságát, hogy soha ne térjünk vissza a szolgaságba. Bőséges életet kaptunk, hogy soha többé ne elégedjünk meg egy jelentéktelen, értelmetlen élettel – írták elmélkedésükben a libanoni fiatalok.

(vm)