A hét szentje – Arkadiusz Nocoń atya sorozata

Március 19-e Szent József, a Boldogságos Szűz Mária jegyese – főünnep.
Az utolsó pátriárka és az első „igazi férfi” Kr. e. 30 előtt született. Ereklyéi nem maradtak, sírja feltételezhetően a názáreti Angyali üdvözlet bazilika alatti barlangban volt vagy – egyéb utalások alapján – Jeruzsálemben Jozafát-völgyében lehetett. Szent József az Egyház főpatrónusa, keresztény házasságok és családok, munkások, kézművesek, ácsok, favágók, asztalosok, üldözöttek és a jó halál védőszentje.


Életéről több forrásból is meríthetünk információt. Egyik közülük az apokrifok, vagyis azok az írások, amelyeket az Egyház nem ismer el ugyan sugalmazottnak, de minthogy eretnekséget nem tartalmaznak, ezért nem zárja ki igazságtartalmukat. A Szent Józsefről szóló apokrifok főként családjáról, Máriával kötött házasságáról, hivatásáról és haláláról beszélnek. Az evangéliumok, amelyek a keresztények számára hitük alapvető forrásai, mindössze huszonhat verset szentelnek Józsefnek, és abból is csak tizennégyben említik nevét. Nagyon kevés ahhoz, hogy megírhassuk belőle Szent József életrajzát, de elég sok ahhoz, hogy kiderüljön, milyen ember volt.


Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária (Lk 1,26-27).


Mária, József jegyese, tizenhét éves volt, aki pedig eljegyezte őt, sokkal idősebb lehetett nála, de harmincnál nem volt több. Nem volt tehát öregember, akiről így énekelnek a karácsonyi dalok, sem ősz szakállú vénember, ahogy ránk néz néhány festményről. Nem egy öregember „fogta a gyermeket és anyját” és menekült Egyiptomba, nem egy öregember kereste Jézust három napig, amikor az elkóborolt Jeruzsálemben és nem egy öregember tartotta el a Szent Családot Názáretben kétkezi munkával. Az ősz szakállat és az életéveket később „ajándékozták” Józsefnek, nem annyira az igazságnak való hűségből, mint inkább Mária szüzességének hitelesítése végett, hogy elejét vegyék minden féle spekulációnak. Teljesen fölöslegesen tették.


József ugyanis Mária jegyese volt. Ha Mária élne ma, nem „vőlegényének” nevezné őt, hanem úgy, mint minden mai tizenhét éves – „a fiúm”. Éppen ezzel a „fiúval” volt eljegyezve a zsidó szokás előírásai szerint, ami azt jelentette, hogy egy év elteltével házasokká váltak, amikor József a hétnapos lakodalom után bevezette Máriát a házába. Az erre való várakozás ideje alatt azonban, mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária méhében fogant a Szentlélektől (Mt 1,18).


József észrevette, hogy Mária megfogant. Úgy tűnik, az élet próbára tette József igaz voltát. Egy szempillantás alatt összeomlott az élete, álmai, tervei, ő pedig „kilátástalan helyzetbe” került – ahogy ezt szoktuk mondani. Hogy Máriát megvádolja hűtlenséggel, és megköveztesse őt ezért? Nem, ahhoz túlzottan szerette őt. Szent Máté evangéliumában József semmit sem kérdez, sőt magyarázatot sem követel: vajon azért, nehogy még fájdalmat is okozzon Máriának? Másrészt viszont ott nyomasztotta a kérdés: hallgasson? Tűrje az igazságtalanságot? Játssza el az apa szerepét egy olyan gyereknek, amely nem is az övé? József, aki igaz ember volt, nem tudott ebbe beleegyezni.


Elhatározta hát, hogy „titokban bocsátja el” Máriát. Ez azonban nem gyávaság volt a részéről, hanem a Mária iránta nagy szeretet jele. Azáltal ugyanis, hogy elküldi Máriát, hálátlan szerepet vállalt volna magára, hiszen mindannyian azt gondolták volna, hogy Mária gyermeke az övé, és elvetve magától egy állapotos asszonyt, méltatlanul viselkedett vele. Annak megmentése érdekében tehát, akit szeretett, úgy döntött, hogy magára vállalja a következményeket.


Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: «József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van…» József pedig fölkelt álmából és úgy tett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. (Mt 1,20.24).


Néhányan ezt a szentírási részt második Angyali üdvözletnek hívják. Azzal a különbséggel, hogy míg Mária esetében nappal történt a jelenés, József esetében az isteni tervekről szóló megnyilatkozás éjjel zajlott, álomban. Élete másik két legfontosabb döntését József szintén éjszaka hozza meg. Úgy tűnik azonban, hogy nem pusztán a napszakról van szó. Az éjszaka jelentése abban az időben egyet jelentett a gonosz erők tevékenységével és a kísértések rendkívüli aktivitásával. Az éjszaka tehát József lelki állapotát is bemutatta, amely a kétségektől gyötrődött. Lemondani saját álmairól és a legtisztább asszonnyal együtt élni abszolút önmegtartóztatásban nem lehetett könnyű döntés Józsefnek. Amikor azonban elfogadta Isten akaratát, végig kitartott küldetése mellett, otthont adott Jézusnak és gondoskodott Máriáról. József háromszor győzte le az éjszaka erejét, háromszor bizonyult erősebbnek a „sötét éjszakánál”, amely körülvette lelkét.

Az igazi férfi az, aki győzedelmeskedik a lélek sötét éjszakáján, legyőzve gyengeségeit és kétségeit. Szent József ezért nemcsak az utolsó pátriárka volt, hanem az első igazi férfi is, mert még mielőtt Jézus megmosta volna apostolai lábát, megmutatta, hogy az igazi hatalmat és tekintélyt nem az erős és kemény szavak jelentik, hanem az önfeláldozás és a szolgálat, a szeretet és a felelősség.


* * *


„Nagy szükségünk van egy ilyen patrónusra egy olyan a világban, amelyben hiányoznak az érett emberek… amely tele van olyan férfiakkal, akik úgy viselkednek, mint a gyerekek. Egyeseknek az élet egy örök szórakozás, másoknak viszont állandó küzdelem. Mit jelent a ma embere számára az a szó, hogy „férfias”? Miről írnak a színes újságok az igazi férfiaknak? Hogy erősítsd az izmaidat, hogy váljon belőled vezető személyiség, mindenütt lányok, kocsik, hogy meg ne feledkezzünk a legnépszerűbb „férfi lapokról”? A fiatal Mária Názáretből megtalálná ma az ő Józsefét? Sokáig kellene keresnie.” (Tomasz Jaklewicz atya)


* * *


Utoljára említi az evangélium Szent Józsefet, amikor a Jeruzsálemben eltűnt tizenkét éves Jézus történetét olvassuk (vö. Lk 2,42). Amikor a názáreti „ács fia” elkezdi nyilvános működését, az evangélisták nem említik többet Józsefet. Akkor már egyébként valószínűleg nem élt. Ilyen közel lévén a Megváltóhoz, csendben élte le életét, „hallgató szentként” nem hagyott nekünk hátra semmilyen bölcsességet vagy beszélgetést Jézussal. A hagyomány úgy tartja, hogy hűségéért és „hallgatásáért” cserébe a legnagyobb ajándékot kapta: halálánál jelen volt Jézus és Mária. Egyetlen ember sem halt meg olyan szépen, hogy szemei előtt voltak Isten és az Ő Anyja.


_______________________________



Mindenható Istenünk, Te Szent József hűséges gondviselésére bíztad megváltásunk kezdetének titkait. Add, kérünk, hogy Egyházad az ő közbenjáró segítségével szüntelenül folytassa és teljesítse az üdvösség szent művét. A mi Urunk Jézus Krisztus a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.



Lengyelből fordította Szemere János atya.



(vm)