Adjuk át a fiataloknak az élet bölcsességét – Ferenc pápa beszéde a bíborosokhoz

A Szentatya pénteken délelőtt 11 órakor az Apostoli Palota Kelemen termében fogadta a Bíborosi Kollégium tagjait, akikhez beszédet intézett olasz nyelven.

A konklávé ideje jelentőségteljes volt nemcsak a Bíborosi Kollégium tagjai, de a hívek számára is. Ezekben a napokban szinten fizikailag érezhettük az egyetemes egyház szeretetét és szolidaritását, ahogy sokak figyelmét, akik nem osztoznak a hitünkben, mégis tisztelettel és csodálattal tekintenek az egyházra és a Szentszékre. A föld minden sarkából felszállt a keresztény nép buzgó és közös imája az új pápáért. Érzelmekkel teli találkozó volt a Szent Péter téren összegyűlt hívek első köszöntése – vallotta meg Ferenc pápa. Az imádkozó és örömteli nép lenyűgöző képe még mindig emlékezetemben él. Őszinte elismerésemet fejezem ki a püspököknek, papoknak és megszentelt életű személyeknek, a fiataloknak, a családoknak, az időseknek lelki közelségükért, amely megindító és lelkesítő.

Ezt követően háláját fejezte ki a bíborosoknak, különösen azoknak, akik koruk vagy betegségük miatt a szenvedés és az ima felajánlásával vesznek részt az egyházban. Utalt a két nappal ezelőtt szívinfarktust kapott Mejia bíborosra, akit egy római kórházban ápolnak. Egészségi állapota stabilizálódott és elküldte üdvözletét.

Nagy háláját fejezte ki elődének, XVI. Benedeknek, akinek pápasága gazdagította és megerősítette az egyházat tanításával, jóságával, irányításával, hitével, alázatosságával és szelídségével. Mindenki számára spirituális örökség marad mindez. A teljes önátadással megélt péteri szolgálat XVI. Benedekben bölcs és alázatos értelmezésre talált, akinek tekintet mindig a feltámadt Krisztuson függött, aki jelen van és él az Oltáriszentségben. Mindig elkíséri majd buzgó imánk, élő emlékezetünk, örök és szeretetteljes elismerésünk – hangsúlyozta Ferenc pápa. Érezzük, hogy XVI. Benedek fellobbantott lelkünk mélyén egy lángot, amely tovább ég, mert imái táplálják, amelyek támogatják ezután is az egyházat spirituális és missziós útján.

Ferenc pápa a bíborosokkal való találkozót az ebben az időszakban megélt intenzív egyházi szeretetközösség meghosszabbításának nevezte. Ebben a szívélyes hangulatban növekedett a kölcsönös elismerés és nyitottság, ami jó, mert testvérek vagyunk. Utalt rá, hogy valaki azt mondta: a bíborosok a Szentatya papjai. Ez a közösség, barátság és lelki közelség mindenkinek jót tesz.

A hiteles kollegiális szeretetből kiindulva, amely a Bíborosi Kollégiumot egyesíti, Ferenc pápa kifejezte szándékát, hogy az Evangéliumot akarja szolgálni megújult szeretettel, az egyházat segítve, hogy Krisztusban és Krisztussal egyre inkább az Úr termékeny szőlőtőjévé váljon. A Hit éve szertartásaitól ösztönözve a pásztorok és a hívek igyekezzenek hűségesen választ adni az örökös küldetésre: elvinni Jézus Krisztust az emberekhez és elvezetni az embert a Jézus Krisztussal való találkozáshoz, aki az Út, az Igazság és az Élet, és aki valóságosan jelen van az egyházban és minden emberben. Ez a találkozás új emberré tesz a kegyelem misztériumában, felébresztve a lélekben a keresztény örömöt.

Tanításában, majd bátor és alázatos gesztusával XVI. Benedek pápa emlékeztetett bennünket arra, hogy Krisztus vezeti egyházát a Szentlélek által. A Szentlélek az egyház lelke erőt adó és egyesítő erejével. Sokakból egy testet alkot, Krisztus misztikus testét. Soha ne engedjünk a pesszimizmusnak és a csüggedésnek, annak a keserűségnek, amelyet az ördög mindennap felkínál. Rendelkezünk azzal a bizonyossággal, hogy a Szentlélek erős fuvallatával ad az egyháznak bátorságot az evangelizáció továbbviteléhez és új módszerek kereséséhez. A keresztény igazság vonzó és meggyőző, mert válaszol az emberi lét legmélyebb szükségletére. Meggyőző módon hirdessük, hogy Krisztus minden ember egyedüli Üdvözítője. Ez ma ugyanolyan hiteles üzenet, mint a kereszténység kezdetén, amikor az Evangélium első nagy missziós kiterjedése végbement.

„Hajrá, kedves testvérek!” – folytatta Ferenc pápa. A bíborosok fele már előrehaladott korban van. Az öregkor az élet bölcsességének székhelye. Az idősek rendelkeznek a bölcsességgel a megjárt életút miatt, ahogy az idős Simeon és Anna a templomban. Éppen ez a bölcsesség segítette őket, hogy felismerjék Jézust. Adjuk át ezt a bölcsességet a fiataloknak. Felidézte Friedrich Hölderlin német költő egyik versének (Nagyanyámnak 72. születésnapjára) sorát az öregségről: „Es ist ruhig das Alter und fromm”, ami a nyugalom és az ima ideje. És a bölcsesség fiataloknak való átadásáé is – tett hozzá Ferenc pápa. Térjetek vissza székhelyetekre és folytassátok szolgálatotokat, gazdagodva az elmúlt napok tapasztalataival és feltöltődve a hittel és az egyházi szeretetközösséggel. Ez az egyedülálló és összehasonlíthatatlan élmény lehetővé tette, hogy mélyen befogadjuk az egyházi valóság minden szépségét, amely a Feltámadt Krisztus ragyogásának visszatükröződése. Egy nap majd a Feltámadt Krisztus szépséges arcát szemléljük.

Végül Szűz Mária, az Egyház Anyja erős közbenjárására bízta Ferenc pápa saját és a bíborosok szolgálatát. Anyai tekintetétől követve könnyen és szelíden járjunk Fiának hangját követve, megerősítve az egységet, együttesen kitartva az imában és tanúságot téve az igazi hitről az Úr állandó jelenlétében. Ezekkel az érzésekkel adta apostoli áldását a jelenlevő bíborosokra és rajtuk keresztül munkatársaikra és a lelkipásztori gondjukra bízott személyekre.

Ezt követően a Szentatya elé járultak egyenként a bíborosok, közöttük Erdő Péter bíboros és köszönthették őt, rövid beszélgetést folytatva Ferenc pápával.

(sv)