- Angelo Sodano bíboros homíliája a konklávé előtt bemutatott szentmisén
A
bíborosi kollégium dékánja, Angelo Sodano bíboros a 88. zsoltár szavaival kezdte szentbeszédét
a Pro Eligendo Pontifice szentmisén: „Az Úr kegyelmérol énekelek örökkön örökké.”
Ez a Péter Apostol sírjánál felcsendülo ének Krisztus Szent Egyháza történelmének
fontos pillanatát idézi, elvezet bennünket annak szemlélésére, Aki mindenkor szeretettel
orködik egyháza felett, támogatja zarándokútján a századokon át és élteti Szentlelkével.
A bíboros dékán mindenekelott köszönetet mondott az Úrnak Péter apostol 265.
utóda, a „szeretett és tisztelt” XVI. Benedek ragyogó pápaságáért és mindenki nevében
a hála szavait ismételte.
„Ma ugyanakkor azt kérjük az Úrtól, hogy a bíboros
atyák lelkipásztori gondoskodása által adjon hamar Szent Egyházának egy másik Jó Pásztort
– mondta a bíboros dékán. Bizonyos, hogy ebben a pillanatban támaszunk az a hit, hogy
Krisztus ígérete szerint az egyház csorbíthatatlan. Jézus ugyanis ezt mondta Péternek:
„Te Péter vagy. Erre a sziklára építem egyházamat és a pokol kapui nem vesznek erot
rajta” (Mt 16,18).
A bíboros a szentmisén elhangzott olvasmányokról elmélkedve
arról az üzenetrol beszélt, amelyet Krisztus Péterre és utódaira bízott, nevezetesen
arról, hogy legyen a szeretet és az egység hírnöke.
Az elso olvasmány Izajás
könyvének egy híres messiási jövendölésérol szól, amelyet a Vigasztalások Könyvének
neveznek (Iz. 40-66). A jövendölés Izrael babiloni fogságban szenvedo népének szól.
Isten azt hirdeti számukra, hogy elküldi a Messiást, aki ezt mondhatja: „Az Úr lelke
nyugszik rajtam… Aki elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, szabadulást hirdessek
a foglyoknak, szabadságot a börtönök lakóinak és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét”
(Iz. 61, 1-3). Ez a jövendölés Jézusban teljesedett be, aki azért jött el a világba,
hogy jelenvalóvá tegye az Atya emberek iránti szeretetét. Erre a szeretetre különösen
akkor figyelünk fel, amikor kapcsolatba lép a szenvedéssel, az igazságtalansággal,
a szegénységgel, az ember fizikai és morális esendoségével. Sodano bíboros homíliájában
itt II. János Pál Dives in misericordia enciklikájának szavaira utalt, miszerint a
szeretet megnyilvánulását a bibliai nyelvezetben kegyelemnek hívják.
A kegyelem
küldetését Krisztus az egyház pásztoraira bízta. Ez a küldetés elkötelezettség minden
pap és püspök és foként Róma püspöke, az egyetemes pásztor számára. Jézus ezt a küldetést
bízta Péterre: „Legeltesd juhaimat” (Jn 21,15). Valóban a szeretet ösztökéli az egyház
pásztorait, hogy minden idok emberei javára teljesítsék küldetésüket. Ez vonatkozik
a közvetlen karitatív szolgálatra és a magasabb rendu szolgálatra, azaz arra, hogy
felajánlják az embereknek az evangélium világosságát és a kegyelem erejét. XVI. Benedek
nagyböjti üzenetében írta: „Emlékezzünk arra, hogy a szeretet legnagyobb tette az
evangelizálás, azaz az Ige szolgálata.” Sodano bíboros idézte még VI. Pál pápa Populorum
progressio enciklikájának szavait: „Krisztus hirdetése a fejlodés elso és legfobb
tényezoje.”
A Pro Eligendo Pontifice szentmisén a második olvasmányt az Efezusiakhoz
írt levélbol választották. Pál apostol ezt a levelet itt Rómában írta elso fogsága
idején. Ebben a emelkedett levelében Szent Pál megvilágítja Krisztus és az egyház
misztériumát. Az elso rész inkább a tanbeli jellegu, a második rész lelkipásztori
hangvételu. Ebben a szentmisén is elhangzott részben Pál apostol az egyetértésre buzdít.
„Viseljétek el egymást szeretettel. Törekedjetek arra, hogy a béke kötelékében fönntartsátok
a lelki egységet2 (Ef 4, 3). Az Apostol megmagyarázza azt is, hogy az egység az adományok
különbözoségében valósul meg, a Krisztustól ajándékba kapott kegyelmek szerint. Ez
a különbözoség Krisztus egyetlen teste építését szolgálja. Krisztus Misztikus Teste
egységéért küldte el Szentlelkét és ugyanakkor elrendelte, hogy az apostolok között
Péter legyen az elso, mint az egyház egységének látható alapja. Szent Pál arra is
tanít bennünket, hogy az egyház egységének megvalósításához szükség van „minden tag
arányos együttmuködésére” (Ef 4,16).
Angelo Sodano, a bíborosi testület dékánja
szentbeszéde befejezo részét a mindenkori pápa küldetésének szentelte. Az elhangzott
evangéliumi szakasz az utolsó vacsorát idézi fel, amikor az Úr Jézus ezt mondta Apostolainak:
„Ez az én parancsom: szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket” (Jn 15,12).
A szeretet sürget bennünket arra, hogy életünket felajánljuk testvéreinkért. „Nagyobb
szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért” (Jn 15,12). Minden
egyes Jó Pásztor alapveto magatartása tehát az, hogy életét adja juhaiért. Ez elsosorban
Péter utódára, az egyetemes egyház pásztorára vonatkozik. Minél magasabb és egyetemesebb
a lelkipásztori hivatal, annál nagyobbnak kell lennie a Pásztor szeretetének. Ezért
Péter minden utódának szívében felhangzottak az Isteni Mester szavai, melyeket egykor
az egyszeru galileai halászhoz intézett: „Diligis me plus his? Jobban szeretsz, mint
ezek? …Legeltesd bárányaimat” (Jn 21, 15).
Az egyház és az egész emberiség
iránti szolgálószeretet nyomában az utóbbi pápák számtalan áldásos kezdeményezést
valósítottak meg a népek, a nemzetközi közösség iránt, elosegítve a béke és az igazságosság
ügyét. Imádkozzunk, hogy a leendo Pápa is folytatni tudja világszinten ezt a folytonos
tevékenységet. Ez a szeretetbol fakadó szolgálat hozzátartozik az egyház belso természetéhez.
Erre emlékeztetett XVI. Benedek pápa amikor ezt írta: „A szeretetszolgálat is alapító
dimenziója az egyház küldetésének és lényének visszavonhatatlan kifejezodése” (Intima
Ecclesia natura Motu proprio, 2012. november 11). A szeretetbol forrásozó küldetés
az egyház sajátossága és különös módon a római egyházé, amely Antióchiai Szent Ignác
szép szavaival „praesidet caritati”, elöljár a szeretetben.
A Bíborosi Kollégium
dékánja ezekkel a szavakkal zárta le homíliáját a Pro Eligendo Pontifice – a pápaválasztásért
bemutatott szentmisén: „Kedves Testvérek, imádkozzunk, hogy az Úr olyan pápát adjon
nekünk, aki odaadó szívvel végzi nemes küldetését. Ezt kérjük a Legszentebb Szuz Mária,
az Apostolok Királynéja, minden vértanú és szent közbenjárására, akik századokon át
dicsoséget szereztek Róma egyházának. Ámen. (ik)