A Katolikus Egyház Katekizmusa – P. Dariusz Kowalczyk SJ sorozata

20. elmélkedés – a látható világ Teremtője
Isten az ég és a föld, vagyis a látható és láthatatlan világ teremtője. A Teremtés könyve elbeszéli az anyagi világ teremtését. Természetesen jelképesen ábrázolja azt a hét napot, amely nem kozmológiai igazságokat vagy a természettörténetet nyilatkoztatja ki számunkra, hanem a teológiai igazságokat, amelyek üdvösségünkre vonatkoznak.

A katekizmus felsorolja ezeket az igazságokat: 1. nem létezik semmi, ami létét nem Istentől, a Teremtőtől kapná; 2. Minden teremtménynek megvan a maga jósága és tökéletessége; 3. A teremtmények kölcsönös függését Isten akarta; 4. Isten teremtő művének a csúcsa az ember; 5. Isten megszentelte a hetedik napot (vö. 338. pont).

A Teremtés könyvének elbeszélésében egyfajta refrénként ismétlődik a mondat: „És Isten látta, hogy ez jó”. Ez azt jelenti, hogy a különféle teremtmények – mindegyik a maga módján – Isten jóságát tükrözik. „Éppen ezért az embernek tiszteletben kell tartania a minden egyes teremtményben megmutatkozó jóságot, azért, hogy elkerülje a dolgok helytelen használatát, ami megveti a Teremtőt” (339). Ennek a tiszteletnek azonban nincs semmi köze a korunkban elterjedt egyes ökológiai ideológiákhoz.

Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlatos könyvében olyan alapelvre mutat rá, amely jól kifejezi a teremtés értelmét: „Az ember azért lett megteremtve, hogy Istent dicsőítse és szolgálja, és ezáltal üdvözítse saját lelkét. A föld színén lévő többi dolog pedig azért lett megteremtve, hogy segítse az embert célja elérésében, amelyre teremtve lett”.

A többi dolog hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy eljussunk Istenhez. Például szépségük révén, ami Isten dicsőségét tükrözi. A teremtett és nem teremtett, (vagyis isteni) szépség tökéletesen egyesült Jézus Krisztusban. Szemléljük tehát arcát, amely az evangéliumokban látható, hogy kinyilatkoztassa számunkra a világegyetem misztériumát.

(vm)