Nagypénteki gyűjtés a Szentföldért – Sandri bíboros levele
„Azoknak a testvéreinknek a javára gyűjtünk, akik a Megváltás helyein pásztoraikkal
együtt élik meg a keresztre feszített Krisztus misztériumát, aki feltámadt az emberiség
üdvösségéért” – írja levelében a Keleti Egyházak Kongregációjának prefektusa az egyetemes
egyház püspökeihez fordulva. A Szentföld a kereszténység kezdeteinek csendes tanúságtevője
és élő őre. Ugyanakkor tanúságtevője annak is, hogy a méltóságra és igazságosságra
kiéhezett népek hogyan lendítették a magasba egy tavasz álmát, amelynek azonnal látni
akartuk a gyümölcseit. Azt hittük, hogy a vágyott nagy átalakulás valóra válhat a
szívek megújulása és a világ szegényei iránti mindannyiunk által osztott felelősség
felvállalása nélkül. A bíboros ezt követően szeretettel emlékezik meg a jeruzsálemi
pátriárkátus és a ferences kusztódia egyházmegyéjében jelen levő latin szertartású
katolikus közösségekről (melkita, maronita, szír, örmény, káld és kopt) és áttekinti
a keleti egyházakra vonatkozó egyházi tanítást. A Hit évében hangsúlyosan hív a békére,
különösen Szíria esetében. Elítéli továbbá a minimális anyagi javaktól megfosztott
emberek helyzetét, akiket az egoizmus csonkít meg. Sandri bíboros javaslatot tesz
arra, hogy figyelembe kell venni mások emberi méltóságát, a szegénység lelkületét,
a közjóért való összefogást és a békére irányuló vágyat. Ugyanakkor az embernek el
kell ismernie Isten magasabb szintű értékeit. 1964-ben VI. Pál volt az első pápa,
aki látogatást tett Jézus földjén. Nyomaiban járva II. János Pál 2000-ben járt apostoli
látogatáson a béke és a testvériség jegyében a Szentföldön. XVI. Benedek lelkipásztori
látogatást tett Libanonban, ahol az „Ecclesia in Medio Oriente” k. apostoli buzdításában
imákat kért azért, hogy a gyakran diszkriminált közel-keleti keresztény közösségek
elnyerjék a Szentlélektől a hűség és a kitartás erejét. A Közel-Keleten élő keresztények
kötelezzék el magukat a szenthelyek gondozásában és az elutasított életek megmentésében,
segítséget nyújtva az időseknek, a betegeknek, a hátránnyal élőknek, a munkanélkülieknek,
a jövőt kereső fiataloknak. Ezt mindig az emberi jogok védelmében tegyék, beleértve
a vallásszabadság jogát is. Erre alapozva kell megvalósítani az ökumenikus és vallásközi
elkötelezettséget megelőzve a hívek szűnni nem akaró elvándorlását.