Urunk színeváltozása: „Őt hallgassátok!” - P. Szabó Ferenc elmélkedése Nagyböjt 2.
vasárnapjára
XVI. Benedek pápa
A Názáreti Jézus c. monográfiája I. kötetében a 9. fejezetet Jézus útja két
fontos mérföldkövének szenteli: Simon Péter Fülöp Cezárea-ihitvallása és
a most vasárnap felolvasott színeváltozás. A két evangéliumi jelenetet mind a
három szinoptikus összekapcsolja. Ez a tény jelzi, hogy „a két eseménynek, amelyekben
Péter mindkét alkalommal kiemelkedő szerepet játszik, köze van egymáshoz. Első hallásra
azt mondhatnánk: mindkétszer Jézusnak, a Fiúnak istenségről van szó; de mindkét alkalommal
összekapcsolódik dicsőségének kinyilvánítása a kereszt gondolatával. Jézus istensége
összetartozik a kereszttel; csak ebben az összefüggésben ismerjük meg Jézust igazán,”-
Hangsúlyozza Ratzinger pápa (NJ, I, 253-254), aki a következőkben kifejti a Tábor
hegyén történt színeváltozás lelki értelmét, szimbolizmusát.
A „magas
hegy” többször szerepel Jézus életében, ezenkívül utalás van Mózesre, aki most a Táboron
Illéssel együtt megjelent; hajdan a Sínai-hegyen találkozott az Úrral, akitől átvette
a Törvény tábláit. Jézus fénylő ruhája az Apokalipszisre (Titkos jelenésekre), az
ott szereplő választottak fehér ruhájára utal, tehát már a mi jövőnkről, a feltámadásról
is beszél. „A választottak ruhái fehérek – magyarázza a pápa -, mivel megmosták a
Bárány vérében (Jel 7, 14) – vagyis, mivel a keresztség által Jézus szenvedésével
egyesültünk, és Jézus szenvedése a megtisztulás, amely visszaadja nekünk az eredeti
ruhát, amelyet a bűnben elveszítettünk (vö. Lk 15, 22!) A keresztség által Krisztus
világosságába öltöztünk, és mi magunk is világossággá lettünk.” (I, 257)
Lukács
evangélista azt írja, hogy Jézus Jeruzsálemben bekövetkező haláláról beszélt a megdicsőülten
megjelent Mózessel és Illéssel. És amikor Jézus a három tanítvánnyal lejön a hegyről,
szintén a halálból való eljövendő feltámadásáról beszél. Tudjuk, hogy a Mester nyilvános
működése során többször előre jelzi szenvedését és halálát, illetve a halálból való
feltámadását, mert ennek kellett megtörténnie a Messiással, ahogy majd az ismeretlen
Vándor (a Feltámadott) magyarázza ezt - az ószövetségi jövendöléseket értelmezve -
az emmauszi tanítványoknak. Az apostolok igazában csak Jézus feltámadása és pünkösd
után értik meg, hogy az Írásokat újra kell olvasni és értelmezni a kereszten meghalt
és feltámadt Krisztus fényében. Ratzinger/XVI. Benedek pápa egy mondatban foglalja
össze írásértelmezését, sőt egész teológiai módszerét: „Szüntelenül meg kell tanulnunk
az Úrtól, a Feltámadottból kiindulva megérteni az Írásokat.” (I, 259)
Végül
még fel kell figyelnünk az Atya felhőből hallatszó szózatára: „Ezaz én
választott Fiam, őt hallgassátok!” A tanítványok és minden Krisztus-hívő feladata
ez: Jézust hallgatni, hittel befogadni és életté váltani Igéjét. Nincs más Mesterünk,
mint Jézus Krisztus, nincs más törvényünk, mint az ő szeretetparancsa,- és csak Őbenne
van üdvösségünk.
A nagyböjti időszak különösen alkalmas arra, hogy egyéni és
közös imádságban, esetleg egy- vagy többnapos lelkigyakorlat során elmélyítsük bensőséges
kapcsolatunkat Jézussal, aki az Út, az Igazság és az Élet.