A Katolikus Egyház Katekizmusa – P. Dariusz Kowalczyk SJ sorozata
17. elmélkedés –Isten, az Atyánk
„Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában”
- valljuk a Credo elején. Miért hívjuk Istent „Atyánknak”? A katekizmusban azt olvassuk,
hogy az Ószövetség Istent „Atyának” nevezi, abban az értelemben, hogy ő a világegyetem
Teremtője és még inkább annak a Szövetségnek az erejében, amelyet Isten Izrael népével
kötött. Az isteni atyaságot tehát elsődleges és természetfeletti oldaláról nézve tapasztaljuk
meg, másrészt, mint az emberek iránti szeretet megnyilvánulását (vö. 238-239).
Mindenekelőtt
azonban mi azért hívjuk Istent „Atyánknak”, mert Jézus kinyilatkoztatta számunkra
Istent, mint Atyát: „Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, ahogy senki sem ismeri
az Atyát, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú őt ki akarja nyilatkoztatni” (Mt 11,27).
Jézus kinyilatkoztatja számunkra Istent, az örök Atyát, önmagát úgy nyilatkoztatja
ki, mint az Atya öröktől fogva nemzett Fiát, majd kinyilatkoztatja számunkra a Szentlelket,
az örök szeretet személyét az Atya és a Fiú között.
Jézus továbbá kinyilatkoztatja,
hogy az isteni atyaság az emberek iránt nem pusztán a teremtés művéből áll. Mindenekelőtt
abban a tervben fejeződik ki, hogy „az isteni természet részeseivé” legyünk (2 Pt
1,4). A földi apa emberi természetét adja fiának. Az örök Atya isteni természete részesévé
akar bennünket tenni. Ez számunkra a jó hír. Szent Pál megállapítja, hogy a fogadott
gyermekség lelkét kaptuk meg, „ha pedig fiai, akkor örökösei is: örökösei Istennek,
Krisztusnak pedig társörökösei” vagyunk (Róm 8,189.
Annak a ténynek, hogy
Isten az Atya, nincs semmi köze a férfi nemhez. Isten, az Atya nem férfi. Ő az Isten.
Ezért mondhatjuk, hogy atyaságában benne van anyasága is. II. János Pál a tékozló
fiú példabeszédét magyarázva mondta: „A példabeszéd irgalmas atyja magában foglalja
az atyaság és anyaság minden vonását és azokon túl mutat”. Az örök Isten a forrása
és kezdete minden hiteles apaságnak és anyaságnak, amely a teremtett világban található.