Értelmiségiek böjtje 2013 - Pákozdi István egyetemi lelkész írása

Az intellektuális böjt:
Minden évben megragadó az a látvány, ami Hamvazószerdán fogad a budapesti egyetemisták templomában, a Magyar Szentekben. Reggel 7 óra, olyan a nap, mint bármely másik, iskola, utazás, zsúfoltság, hétköznap… Mégis sokan vannak a templomban szűk pupillájú fiatalokkal, akik nehezen kelnek fel korán, mert éjszakai baglyok. E napon azonban különleges külső késztetés nélkül, egyetlen vasárnapi hirdetésre: „kezdjük együtt az idei Nagyböjtöt is!” – összejönnek, énekelnek, imádkoznak, hamvazkodnak. Az együvé tartozás, az egymás hitén való épülés, a közösség élménye különösen fontos számukra a böjti idő kezdetén.

Ezek a srácok és lányok oly szívesen „buliznak” együtt – bár az idén a korai Húsvét miatt elmaradt a farsangi bál (lesz majd tavaszi bál helyette…) – minden héten a csütörtöki hittan keretében bő egy órát beszélgetnek (komoly kérdésekről, őszintén, örömmel), szóval ugyanők fontosnak tartják, hogy az Egyház bűnbánati idejét, akárcsak egy lelkigyakorlatot együtt kezdjék el. Mert fontos a másik, a barát, a társ, a többiek…

Miben is áll az értelmiségi ember böjtje? Vajon különbözik-e a többiekétől? Az önvizsgálat, a befelé fordulás, a maradandó értékek megragadására irányuló szándék – talán ugyanaz, a „kivitelezés” azonban mégis egy kicsit más. A böjti fegyelem megtartásán túl az idei „Hit évében” közösségünk minden csoportja egy csütörtök este vendégül lát egy papot, vagy szerzetest, aki az életéről, rendjéről, küldetéséről beszélget velük, majd pedig a tizennégy vendéggel egy körben imádkozunk valamennyien. A hivatás-ébresztés egy hatékony alkalma ez.

Többször is beszélünk a testi-lelki egészségről, megtartásáról, visszaszerzéséről – szakértő orvos és gyógyszerész közreműködésével. Kínzó lehet az ember életében az egyedüllét, ez is a Nagyböjt során kerül megtárgyalásra. Tartunk ökumenikus böjti imaórát, elmegyünk „kis” zarándoklatra egy pesti elhagyatott kis kápolnába, tartunk minden hónapban szentségimádást és készülünk a hat hitjelöltünk megkeresztelkedésére, valamint a tíz bérmálkozó Húsvét 2. vasárnapján esedékes nagy ünnepére. Nagycsütörtök estéjén egyetemista mise keretében mossuk meg 12 fiú lábát, utána pedig hosszasan virrasztunk.

Ajánlunk olvasnivalót is a Nagyböjtre: a Szentírás mellett a fiatalon, hirtelenül elhunyt dél-olasz püspöknek, Antonio Bellónak nemrég megjelent lelkiségi könyvét, a „Szeretlek!” címűt, amely a haldokló püspök húsvéti hitvallása. Komoly segítség lehet értelmiségiek megtérésében, megtisztulásában. Közben a nagyböjti időben folyik a hat részes Jegyes iskola, amelyre több mint harminc pár jelentkezett.

Kicsiny apróságok ezek, mégis mozaikszemek egy hatalmas, színes ikon darabjai. Az értelem és a szív megtisztulásának mozzanatai, amelyek hívogatnak, integrálnak, felemelnek. – Ez a komolyan elkötelezett egyetemisták nagyböjti útja, amelyhez sose késő csatlakozni! Emlékezz ember!

Ezt mélyen átéli az értelemmel élő és azzal gazdálkodó földi halandó, aki szembesül lelke valós állapotával, a hitben való újrakezdéssel, a gonosz lélekkel vívott csatával, Krisztus és a saját szenvedéseivel.

Ilyen értelemben lehet igaz Faludi Ferenc XIX. századi böjti énekének strófája (1855-ből): Keresztények sírjatok, mélyen szomorkodjatok! / Keseregjen minden szív, aki Jézusához hív! (SZVU 71. ének)


Pákozdi István budapesti r. k. egyetemi lelkész