„A nagyböjti időszakban nagyobb buzgósággal éljük meg az egyházi szeretetközösséget”
– a pápa homíliája Hamvazószerdán
Hamvazószerdán megkezdődik a negyvennapos böjti időszak, amely elvezet bennünket az
Úr Húsvétjának öröméig, az Élet halál feletti győzelméig. Egy ősi római hagyományt
követve gyűltünk össze az Eucharisztia ünneplésére – kezdte homíliájában XVI. Benedek
pápa. E hagyomány szerint az első nagyböjti stáció az Aventinus-dombon lévő Santa
Sabina-bazilika.
A mostani körülmények azonban azt sugallták, hogy a vatikáni
bazilikában gyűljünk össze. Ma sokan eljöttünk Péter apostol sírjához azért is, hogy
kérjük közbenjárását az egyház előrehaladásáért ebben a sajátos pillanatban, megújítva
hitünket a Legfőbb Pásztorban, Krisztus Urunkban. A Szentatya köszönetet mondott mindenkinek
péteri szolgálata végéhez közeledve, különös tekintettel a római egyházmegye híveire
és imájukat kérte.
A szentmise olvasmányaiból kiindulva a pápa idézte Joel
próféta szavait: „Ezt mondja az Úr: Késedelem nélkül térjetek vissza hozzám teljes
szívetekből, böjtölve, sírva és gyászolva” (2,12). Teljes szívünkkel, azaz minden
gondolatunkkal és érzéseinkkel térjünk vissza Istenhez. Az Úrhoz való visszatérés
a kegyelem révén lehetséges, mert Isten műve és annak a hitnek a gyümölcse, amelyet
irgalmasságába vetünk.
„A szívetek szaggassátok meg, ne a ruhátokat!” – visszhangozza
Isten szavait a próféta (2,13). Valóban, napjainkban is sokan készen állnak arra,
hogy „megszaggassák ruhájukat” botrányokkal és igazságtalanságokkal szemben, amelyeket
„természetesen” mások követnek el, de csak kevesen állnak készen arra, hogy saját
szívükbe, lelkiismeretükbe tekintsenek és megvizsgálják szándékaikat, hagyva, hogy
az Úr átalakítsa, megújítsa és megtérítse őket.
Az Istenhez való visszatérésre
való felszólítás nem csak az egyénekre, hanem a közösségre is vonatkozik. A közösségi
dimenzió alapvetően fontos eleme a hitnek és a keresztény életnek. Krisztus azért
jött el, hogy „Isten szétszórt fiait összegyűjtse” (Jn 12,32). Az egyház az a közösség,
amelyben Jézus összegyűjt bennünket: a hit szükségszerűen egyházi természetű – hangsúlyozta
a pápa.
Fontos erre emlékezni és ezt megélni a nagyböjtben: mindenki legyen
tudatában annak, hogy a bűnbánati úton nem egyedül, hanem az egyházban sok testvérével
együtt halad végig.
Joel próféta végül a papok imájára utal, akik könnyekkel
szemükben így fohászkodnak: „Könyörülj, Uram, népeden, ne hagyd, hogy gyalázat érje
örökségedet, s ne csúfolhassák őket a népek! Ne mondhassák a népek körében: Hol van
az Istenük?” (vö. 17). Ez az ima a hit és a keresztény élet tanúságtételének jelentőségére
irányítja figyelmünket. Fontos, hogy kinyilvánítsuk az egyház arcát, amelyet oly sokszor
eltorzítanak.
A pápa különösen az egyház egysége elleni csapásokra gondolt,
az egyház testének megosztottságaira. A nagyböjti időszakban éljük meg intenzívebben
az egyházi közösséget, leküzdve az individualizmust és az egymással való versengést.
Ezzel alázatos és értékes jelzést adunk azoknak, akik távol állnak a hittől, vagy
közömbösek a hittel szemben.
„Itt a kellő idő! Itt az üdvösség napja!” (2
Kor 6,2) – idézte a pápa Pál apostol szavait. Jézus, az ártatlan, aki nem ismerte
a bűnt, vállára vette a bűn terhét, osztozva az emberiséggel a halálban, vállalva
a kereszthalált.
A számunkra felkínált kiengesztelődésnek rendkívül magas
ára van: a Golgotán felállított kereszt, amelyre felfüggesztették Isten emberré lett
Fiát. Megigazulásunk gyökere ebben van: Isten alámerült az emberi szenvedésbe, a gonosz
mélységébe. Az Istenhez való visszatérés „teljes szívünkkel” a nagyböjti időszakban
a kereszt révén valósul meg. Követnünk kell Krisztust azon az úton, amely a Kálváriához
vezet – mondta homíliájában XVI. Benedek pápa.
Ezen az úton lépjünk ki önzésünkből,
bezártságunkból és készítsünk helyet Istennek, aki átalakítja szívünket. Hallgassuk
még kitartóbban Isten Szavát. A nagyböjti gyakorlatok közül alapvetően fontos a mózesi
törvény szerint az alamizsna, az ima és a böjt. Jézus elítéli a vallási álszentséget,
azokat a magatartásformákat, amelyek mások tetszését akarják kivívni. Krisztus valódi
tanítványai nem önmagukat, vagy a „nagyközönséget” szolgálják, hanem az Urat.
Tanúságtételünk
akkor lesz egyre hatékonyabb, ha nem saját dicsőségünket keressük és tudatában leszünk
annak, hogy az igazak jutalma maga Isten, az, hogy egyesülünk Vele itt lenn a földön
a hit útján, az élet végén pedig a Vele való szemtől szembeni találkozásban, az örök
békében és világosságban.
Térjünk vissza Istenhez teljes szívünkkel! – senki
ne legyen süket erre a felhívásra, amelyre a hamvazás szertartása is buzdít bennünket
– mondta homíliájában Hamvazószerdán XVI. Benedek pápa.