P. Federico Lombardi SJ szentszéki szóvivő sajtótájékoztatója a pápa lemondásáról

Február 11-én, hétfőn délben P. Lombardi, a szentszéki sajtóterem igazgatója tájékoztatót tartott az újságíróknak. „A pápa mindnyájunkat meglepett, kissé azért is, mert ma a Vatikánban ünnepnap van, így rövid időn belül kellett megszervezni a tájékoztatót ebben a rendkívül fontos helyzetben” – kezdte beszédét a szóvivő. (Hozzátesszük, hogy ma van a Lateráni Egyezmény 84. évfordulója).

Utalt rá, hogy erre a délelőttre hirdette meg a pápa a rendes, nyilvános konzisztóriumot néhány szentté avatási ügyre vonatkozóan, amelyen meghatározták a szentté avatások időpontját. Erre az alkalomra – éppen azért hívják nyilvános konzisztóriumnak – összehívják a Rómában tartózkodó bíborosokat. A Szentatya ezt a fontos alkalmat használta fel a rendkívül jelentős bejelentés megtételére.

Kommentálva a Szentatya bejelentését, P. Lombardi kiemelte a következő szavakat: „tudatában vagyok e tett jelentőségének, teljes szabadsággal jelentem ki, hogy lemondok szolgálatomról, mint Róma püspöke, mint Szent Péter utóda”. Ez a nyilatkozat különösen fontos jogi szempontból. Az Egyházi Törvénykönyv 332. kánonjának második paragrafusában olvassuk: „ha úgy adódik, hogy a római pápa lemond hivataláról, az érvényességhez szükséges, hogy a lemondás szabadon, annak kijelentése pedig szabályosan történjék, de nem szükséges, hogy bárki is elfogadja”.

A két alapvető pont tehát a szabadság és a nyilvánosságra hozás kötelezettsége. A pápa most szabadon nyilvánosságra hozta akaratát a konzisztóriumon – magyarázta P. Lombardi.
XVI. Benedek pápa február 28-án, este 8 órakor fejezi be péteri szolgálatát, amelyet addig az időpontig teljes mértékben gyakorol. Attól a perctől kezdődik a „Sede vacante”, azaz a római szék megüresedése, amelyet kánonjogi szempontból az Egyházi Törvénykönyv, valamint az „Universi dominici gregis” k. Apostoli Konstitúció szabályoz (II. János Pál pápa 1996. február 22-én tette közzé.)

A mostani nyilatkozat összhangban van azzal, amit XVI. Benedek pápa már kijelentett Peter Seewald-nak adott, „A világ világossága” c. interjúkötetében. A könyvben két határozott kérdés is a lemondás lehetőségének feltételezésére utal. Seewald megkérdezte a pápától, hogy gondolt-e a lemondásra.

A válasz a következő volt: „Amikor nagy a veszély, nem lehet elmenekülni, ezért nincs most itt az ideje a lemondásnak (utalással a szexuális visszaélésekre és így tovább – tette hozzá P. Lombardi). Éppen az ehhez hasonló pillanatokban ki kell tartani és le kell győzni a nehéz helyzetet. Ez a véleményem. Le lehet mondani egy békés pillanatban, vagy egyszerűen akkor, amikor már az ember nem bírja tovább, de a veszély pillanatában nem lehet elmenekülni, vagy azt mondani, hogy foglalkozzon vele más”.

Seewald második kérdése így hangzott: „Elképzelhető-e egy olyan helyzet, amelyben Ön úgy találja megfelelőnek, hogy a pápa lemondjon?”

XVI. Benedek így válaszolt: „Igen, amikor egy pápa világosan tudatára ébred, hogy már nem képes fizikailag, értelmileg és lelkileg elvégezni a rábízott feladatot, akkor joga, sőt bizonyos körülmények között kötelessége, hogy lemondjon”.

XVI. Benedek a „sede vacante” megkezdődésekor először Castel Gandolfo-ba, majd a szükséges munkálatok elvégzése után a Vatikáni-dombon lévő klauzúrás nővérek kolostorába költözik.

„Személyesen rendkívül nagy csodálattal fogadtam a pápa lemondásának hírét, a Szentatya nagy bátorságáért, lelke szabadságáért és nagy felelősségtudatáért szolgálatát illetően” – mondta a szentszéki szóvivő, majd hozzátette: „XVI. Benedek nagy tanúságot tett a spirituális szabadságról továbbá arról, hogy mélyen tudatában van azoknak a problémáknak, amelyekkel ma az egyház kormányzásának szembe kell néznie”.

(vm)