A hét szentje – Arkadiusz Nocoń atya sorozata

Február 3-a Szent Balázs püspök és vértanú nem kötelező emléknapja.
Szent Balázs, egy a tizennégy segítőszent közül, a III. század második felében született a kappadókiai Cezáreában (ma Törökország, Kayseri) és 316 körül halt meg Szebasztéban (ma Törökország, Sivas). Ereklyéi Marateában (Olaszország), fejereklyéje pedig Dubrovnikban (Horvátországban) találhatók. Az orvosok, énekesek, takácsok és a torokbetegségben szenvedők védőszentje.


Jámbor keresztény családban született. A különböző hagyományok szerint, amelyek a mai napig élnek, filozófiát és orvostudományt tanult. Tehetséges orvosként az örmény Szebasztéban lakott és dolgozott, ahol nagyon sok szegényen segített, egy belső hang sürgetésére azonban otthagyta hivatását és remete lett. Szebaszte püspökének halála után a város lakói visszaemlékeztek a nemes lelkű orvosra és buzgó remetére, akit határozott fellépésükkel megválasztottak új püspöküknek. Néhány évvel később, Liciniusz császár uralkodása alatt (306-323), az utolsó nagy keresztényüldözés idején Balázs püspök kénytelen volt elhagyni városát híveivel, akikkel a közeli barlangokban rejtőzött el. Árulás következtében azonban elfogták és fogságba vetették, ahol a császári helytartó különböző módszerekkel akarta rávenni, hogy elárulja Krisztust.

Részlet Szent Balázs püspök vértanúságának történetéből:

Miután Balázst elfogásakor a városba vezették, először kedveskedő szavakkal próbálták félrevezetni: - Üdvözlünk Balázs, istenek barátja! – fordult hozzá a helytartó. – Ne nevezz engem istenek barátjának, mert csak egyetlen Istennek szolgálok! – válaszolta Balázs. Szavai feldühítették a helytartót, ezért megkorbácsoltatta őt. Őrült vagy – fordult feléje Balázs –, azt reméled, hogy ezzel a büntetéssel megfosztasz engem Isten szeretetétől, aki erőt ad nekem minden szenvedés elviseléséhez? Minden kérdésre nyugodtan és biztosan válaszolt, a fogságban pedig, ahol meg akarták törni, megerősítette híveit a hitben. Amikor hívei megtudták fogságának helyszínét, elmentek és elvitték hozzá gyermekeiket és betegeiket, hogy megvigasztalja és megáldja őket. Sokan meg is gyógyultak, többek között az a fiú, akit anyja hozott oda, mert a torkán akadt szálka miatt fuldokolt.

* * *

Balázs püspök örmény volt. Örményország az emberiség bölcsője és egyben az első ország a világon, amelyben a kereszténység államvallás lett. Évszázadokon keresztül volt a kereszténység szigete az idegenek tengerén és ázsiai irányzatok áramlatában, amelyek filozófiai arzenáljukkal felfegyverkezve teljesen elárasztották az országot. Amit itt egyszer felépítettek, de megsemmisült, azt az örmény folyók – a haza fájdalmán keresztül, újra és újra megtisztították a keresztények vérével. (vö. Ryszard Kapuściński).
Mesélik, hogy valamikor egy ázsiai hadvezér, aki megtámadta Örményországot, rá akarta kényszeríteni az örményekre saját vallását. Az örmény hadvezér azonban a következőt válaszolta: „Könnyebb eltávolítani az ember bőrének színét, mint kitépni egy örmény lelkéből a hitet…”

Amikor Balázs püspök megtörésének kísérletei sikertelennek bizonyultak, kínzói vaskefékkel dörzsölték testét, hogy hittagadásra kényszerítsék. A kegyetlen kínzások után végül lefejezték: „Könnyebb eltávolítani az ember bőrének színét, mint kitépni egy örmény lelkéből a hitet…”

* * *

Balázst vértanúhalála és számos csodája következtében idővel az ún. tizennégy segítőszent közé sorolták, akiknek közbenjárását Istennél rendkívül eredményesnek tartják. Nem csoda hát, hogy ennyi templomot, oltárt és képet szenteltek a tiszteletére, és nem csoda a hozzákötődő hagyományok sora sem. A népszerű Balázs-áldáson kívül egyes országokban még gyertyát is szentelnek az ő emlékére. Sőt van ország, ahol almát, amit aztán a torokfájósoknak adnak.

Sajnos ezen szokások közül sok megszűnt már, mint például a só szentelés, a kenyérszentelés, a borszentelés és a terményszentelés. Előfordul, hogy erre maguknak a papoknak kell emlékeztetnie a híveket. Akik televízión és számítógépen nevelkedtek, elfelejtik, hogy vannak dolgok, amelyeket nem lehet képernyőn keresztül megismerni. II. János Pál pápa gyakran emlékeztetett rá, hogy a jámborság az Egyház kincse, mert az életszentség és a kegyelem gazdag gyümölcsei fakadnak belőle. Érdemes emlékeznünk és hinnünk abban, hogy a körmenetek, zarándoklatok, a szentek kultusza, képek, litániák, stb. esélyt adhatnak számunkra, hogy beleszeressünk az Egyházba.

_________________________


Hallgasd meg népedet, Istenünk, amikor Szent Balázs püspök és vértanú pártfogásával könyörgünk hozzád. Add, hogy földi életünkben a te békédnek örvendjünk, és segítségeddel eljussunk az örök életre. A mi Urunk, Jézus Krisztus a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

Lengyelből fordította Szemere János atya.