A Szentatya idén is felkeresi a Római Nagyszemináriumot a Bizalom Szűzanyja liturgikus ünnepének vigíliáján

XVI. Benedek pápa látogatása február 8-án, pénteken este negyed hétkor, műsorunk rögzítésének időpontjában kezdődött. A Szentatyát 190 római szeminarista és nevelőik, oktatóik köszöntötték. XVI. Benedek pápa a program szerint megtartja a szokásos „Lectio divina” bibliaórát, majd a Római Nagyszeminárium növendékeivel és tanáraival együtt fogyasztja el vacsoráját.

A találkozó minden évben alkalmat ad arra, hogy a pápa kifejtse tanítását a papi hivatás egy-egy szempontjáról. Néhány évvel ezelőtt mondott beszédében rámutatott: „A keresztény élet meghívással kezdődik, és mindvégig válasz marad”. A hitélet alfája és ómegája Krisztus, aki kiválasztja tanítványait, majd várja, hogy a meghívott „igennel” válaszoljon és ez az „igen” minden napra vonatkozzon. Ha ez minden keresztényre érvényes, még inkább kötelező jellegű azokra nézve, akik a papságot választják. Ebben az esetben a válasz teljesen magától értetődő, fontos azonban a „minősége”.

Az elmúlt évek során XVI. Benedek pápa gyakran rámutatott azokra az erényekre, amelyekkel a papoknak rendelkezniük kell, valamint azokra a kísértésekre, amelyek ártalmasak lehetnek egy hivatás számára. Már Szent Pál idejében elterjedt egy bizonyos értelmi felsőbbrendűség érzése. A pápa szerint ma is találkozhatunk hasonló jelenségekkel. Egyesek ahelyett, hogy szeretetközösségben Krisztussal beépülnének Krisztus testébe, ami az egyház, fensőbb rendűnek képzelik magukat a többiekhez viszonyítva és intellektuális gőggel azt hiszik, hogy ők a legjobbak. Így jönnek létre a bomlasztó viták, amelyek az egyház karikatúráját jelképezik, ahelyett, hogy a papok egy lelket és egy szívet alkotnának – fejtette ki 2009. február 20-án mondott beszédében a Szentatya.

Az egyház karikatúráját rajzolják meg az ún. „karrier-papok” is, akikről XVI. Benedek a Római Nagyszemináriumban tett 2007-es látogatásakor szólt.

Az Úr a kezdetektől fogva tudta, hogy az egyházban jelen van a bűn is. Alázatosan el kell ismernünk ezt és a bűnt nemcsak a többiekben, a struktúrákban, a hierarchia vezetőiben, hanem saját magunkban is fel kell fedeznünk. Legyünk alázatosabbak és tanuljuk meg, hogy az Úr előtt nem fontos, milyen pozíciót töltünk be, hanem csak az számít, hogy szeretetében maradjunk és felragyogtassuk szeretetét.

Egy másik alkalommal a pápa azt magyarázta el, hogy a kereszténység nem egyfajta „moralizmus”. A Miatyánk ima azt tanítja meg, hogy minden szükségletünkben kérhetjük Isten segítségét. Ez kifejezetten emberi dolog, Isten pedig emberi, tehát helyes, ha Istenhez imádkozunk mindennapi életünk apró ügyeiben is. Ugyanakkor imádkozni egyben előremenetelt, egyfajta lépcsőt jelent, amelyen felfelé haladunk. Egyre inkább fel kell ismernünk, hogy melyek azok a dolgok, amelyekért imádkozhatunk és, melyek azok, amelyek önzésünk kifejezései.

2008-as látogatásakor a Szentatya arra mutatott rá a Római Nagyszemináriumban, hogy aki Krisztust követi, mentesül attól a félelemtől, amely társadalmainkban elaltatta a lelkeket és azt tartja, hogy az Istennek adott élet nem élet.

Látszólag az emberek legnagyobb többségét nem vonzza a papi élet, valójában a legérdekesebb és a világ számára a legszükségesebb kalandról van szó. Azt jelenti, hogy megmutatjuk és jelenvalóvá tesszük az élet teljességét, amelyre mindenki vágyakozik. Nagyon igényes kalandról van szó és ez nem is lehetne másképpen, mivel a pap arra kapott meghívást, hogy Jézus példáját kövesse. Jézus pedig nem azért jött, hogy szolgálják, hanem azért, hogy szolgáljon és életét sokakért váltságdíjul adja – hangsúlyozta 2008. február 1-én mondott beszédében XVI. Benedek pápa.

(vm)