Hangverseny XVI. Benedek pápa és Giorgio Napolitano olasz államfő tiszteletére a Vatikánban
Hét év tapasztalataiban és megfontolásaiban osztozott XVI. Benedek pápa és Giorgio
Napolitano elnök, amint azt ők maguk fogalmazták meg a közösen megtett utat illetően
február 4-én. A vatikáni hangversenyre a Lateráni Egyezmény aláírásának 84. évfordulója
adott alkalmat.
Az Olaszország szentszéki nagykövetsége által rendezett koncerten
Giuseppe Verdi: „A végzet hatalma” c. operájának nyitánya, valamint Beethoven III.
„Eroica” szimfóniája hangzott el. A „Maggio Musicale Fiorentino” (Firenzei Zenei Május)
zenekart Zubin Mehta világhírű karmester vezényelte.
A VI. Pál terem ünnepi
hangulatában szinte kézzel foghatóvá váltak az érzelmek, mivel ez a hangverseny sokkal
többet jelentett, mint pusztán a Lateráni Egyezmény évfordulójának megünneplése. A
vatikáni sajtóterem jegyzéke szerint a koncertet találkozó előzte meg, amelyen a pápa
biztosította az államfőt, hogy figyelemmel kíséri azokat a fontos eseményeket, amelyek
az olasz nép életében a közeljövőben bekövetkeznek. A találkozó különösen jelentős
intenzitású volt, tekintettel arra, hogy hamarosan végéhez közeledik a hét évre szóló
elnöki mandátum. Közismert továbbá a pápa és az államfő közötti kölcsönös tisztelet,
nagyrabecsülés.
Maga Napolitano elnök emlékeztetett erre nagy meghatottsággal
a koncert előtt mondott beszédében. Utalással a Lateráni Egyezményre, egyfajta nyilvános
búcsúzásként, Napolitano elnök felidézte azt a hosszú utat, amely végül elvezetett
az állam és az egyház közötti bizalommal teli együttműködéshez a közjó érdekében.
Megállapította, hogy a pápával való találkozások, egymás kölcsönös meghallgatása,
a párbeszéd mindig gazdagodásra adott okot. Arról biztosította a Szentatyát, hogy
mint olasz, bármilyen pozíciót tölt is be, mindig figyelemmel kíséri majd a pápa üzeneteit,
azokat megfontolja és bizalmat merít belőlük.
A hangverseny után XVI. Benedek
pápa mondott beszédet, amelyben szintén utalt rá, hogy osztozott az államfővel tapasztalatokban
és megfontolásokban. Az előadott zeneműveket illetően a pápa megállapította, hogy
kijár a tisztelet Giuseppe Verdinek, születése kétszázadik évfordulója alkalmából.
Az olasz zeneszerző ritka képességgel vázolta fel az élet különböző helyzeteit, különös
tekintettel az emberi lélek drámáira. Szereplőinek sorsa mindig tragikus, ez jellemzi
a Végzet hatalmát is.
A sors témáját érintve Verdi közvetlenül vallási kérdést
vet fel, konfrontálódik Istennel, a hittel, az egyházzal. Zenéjéből kiérződik lelke
nyugtalansága, Isten-keresése. Művében felvázolja az emberi lét drámáját, amelyet
tragikus végzet jellemez, valamint áthatja a vágy Isten irgalmassága, szeretete után,
amely világosságot, értelmet és reményt ad a sötétségben is. A hit kínálja fel nekünk
ezt a távlatot, amely nem illuzórikus, hanem valóságos – fejtette ki a Szentatya.
Beethoven
III. szimfóniájáról szólva a pápa a 2. tételre, a Temetési menetre összpontosította
mondanivalóját. A halál gondolata arra ösztönöz, hogy a túlvilág, a végtelen felé
forduljunk. Az élet értelmének a keresése, amely szilárd remény felé nyit a jövőt
illetően, része az emberiség előrehaladásának – mondta végül beszédében XVI. Benedek
pápa, kifejezve köszönetét Napolitano elnöknek jelenlétéért, a karmesternek és a zenekarnak
magas színvonalú előadásukért, valamint a szervező „Flying Angels Foundation” alapítványnak,
amelynek tagjai a szolidaritásban kötelezték el magukat.