A keresztény hit és vallás jelenléte a változó Európában – Erdő Péter bíboros beszéde Varsóban

Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) és az Európai Egyházak Konferenciája (KEK) vegyesbizottsága február 4-től 6-ig Varsóban tartja éves találkozóját. Az ülést Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, a CCEE elnöke nyitotta meg.

A találkozó témája mintegy háttérként szolgál ahhoz, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk az Európában jelen lévő új keresztény mozgalmak kérdésére és megértsük azokat a kihívásokat, amelyekkel lelkipásztori és szociális szinten egyházainknak és híveinknek szembe kell nézniük ezekkel a mozgalmakkal – kezdte nyitó beszédét a bíboros.

Ismeretes, hogy földrészünk a szekularizáció számos erőteljes és mélyreható jegyét viseli magán. Azonban az is általánosan elismert jelenség, hogy sokak számára szükség van természetfeletti vonatkozási pontra, szükség van életükben a vallási elemre. Sokan megelégednek pillanatnyi, ún. spirituális tapasztalatokkal, még akkor is, ha ezek nem folyamatosak, ha nincs hozzájuk kapcsolódó közösség, vagy hagyomány.

Mások a világ és a valóság mélyebb vallási magyarázatát igénylik. Általában véve a társadalom részéről kétféle fő magatartásforma figyelhető meg a vallásokkal, főleg a földrészünkön jelen lévő történelmi keresztény egyházakkal szemben: az egyiket nevezhetnénk liberális szekularizmusnak, azaz radikális laicitásnak.

A másik magatartásforma arra törekszik, hogy politikai szinten kamatoztassa a földrész keresztény hagyományát. A mindennapi politika azonban nehézségekbe ütközik, mivel a földrész országainak többségében a társadalom erősen szekularizált. Ennek a politikának a főszereplői jogosan érzik azt a veszélyt, hogy választóik elveszítik keresztény önazonosságukat. Az egyházhoz fordulnak és olykor a hierarchiát vagy a papságot bírálják, azzal vádolva őket, hogy nem kötelezik el magukat eléggé a mindennapi politikában.

Nagyon összetett tapasztalatról van szó – folytatta beszédében Erdő Péter bíboros. Ahhoz, hogy az egyház társadalmi tanítását megvalljuk, hogy olyan konkrét erkölcsi végkövetkeztetésekhez jussunk, amelyek a katolikus vagy keresztény meggyőződésből fakadnak, ahhoz szükség van hitre, az Úr Jézussal való személyes és közösségi találkozás tapasztalatára. Szükség van arra, hogy meggyőződéssel valljuk meg hitünk alapvető igazságait, mint Isten létét, a jó és a rossz közötti különbséget, az isteni kinyilatkoztatást, Jézus Krisztus feltámadását és a mi feltámadásunkat, amelyben reménykedünk. Hinni kell tehát az örök életben, az utolsó ítéletben és az evangélium történelmi továbbadásának tekintélyében, amely összekapcsol bennünket Jézus Krisztus történelmi személyével.

Ez érvényes a hit tartalma megváltoztatásának korlátaira is. Nem hihetjük azt, hogy szociális dimenziókból kiindulva szabadon hagyományos magatartásra következtethetünk, vagy, hogy egy személy vagy csoport kereszténynek gondolhatja magát, ha legalább részben megfelel annak, amit az egyház vall, figyelmen kívül hagyva a valóságot, a hit, a keresztény Hagyomány történelmi továbbadását. Az evangéliumi jó hír továbbadása a konkrét egyházon keresztül történik, nem önkényes módon, hanem végső soron az egyház alapítója, Jézus Krisztus akaratának megfelelően. Nem lehet tehát a napi politikai okok miatt megváltoztatni az egyház alapvető szerkezetét – fejtette ki beszédében Erdő Péter bíboros, a CCEE elnöke.

A kereszténység kinyilatkoztatott vallás, nem pusztán racionális vallás, nem filozófia. A jelenlegi helyzetben a radikális szekularizmus maximum eltűri, de nem tekinti alapvető elemnek a vallást, különösen a kereszténységet és a hagyományos egyházakat. A másik oldalon olyan politikusok vannak, akik a keresztény hagyományra kívánnak utalni, ugyanakkor azonban gyakran azt politikai terveik megvalósításának megfelelően kívánják megváltoztatni.

A nehézségeket tekintve a keresztények, az egyház feladata, hogy mindig fürkésszék az idők jeleit hitük szempontjai szerint és legyenek bátrak, de nem szükségszerűen a napi politikában. Nekünk bátran el kell tekintenünk a napi politikától is, egy olyan humanizmus nevében, amely teljességét Jézus Krisztus személye révén, tanítása által, misztériumában ismeri meg.

A CCEE elnöke végül arra szólította fel a vegyesbizottság tagjait, hogy vizsgálják meg közelebbről az új vallási mozgalmak kihívásait. Ezek gyakran vonzóak az egyszerű emberek számára, mert könnyen ébresztenek erőteljes érzelmeket, de gyökerük nem a valódi keresztény örökségben van. Az egyház célja a lelkek üdvözítése. Itt a földön az a felelősségünk, hogy az evangéliumi kritériumok szerint tevékenykedjünk, de a teljes boldogság csak halálunk után, a túlvilágon valósulhat meg.

Az egyházak legyenek olyan jel, amely kifejezi a szeretetközösséget, a személy elkötelezettségét és hirdessék Krisztus jó hírét, amely a remény Európa és az egész emberiség számára – fejezte be varsói beszédét Erdő Péter bíboros, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke.

(vm)