„Szeress, és tégy, amit akarsz!” - P. Szabó Ferenc elmélkedése az évközi 4. vasárnapra

A múlt vasárnapi szentleckében – az első Korintusi levél 12. fejezetében Szent Pál a Krisztus-hívők közösségét „testhez” hasonlította: Krisztus Testében, az Egyházban minden tagnak megvan sajátos a szerepe, küldetése. Az Egyházat a feltámadt Krisztus Lelke élteti, és különféle adományokat ad a megbízatások teljesítéséhez: bölcsesség, tudás, hit, gyógyítás, prófétálás, nyelvek adománya…

Napjainkban a karizmatikus mozgalmak főleg e páli tanításra hivatkoznak. Néha túlzásokba is esnek, felejtve a 13. fejezet tanítását (ez a vasárnapi szentlecke), ahol Szent Pál mindennél magasztosabb utat mutat a csodálatos szeretethimnuszban: „Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok és pengő cimbalom…” Hiába a titkok tudománya, a hegyeket mozgató hit, a jótékonykodás és az önemésztő aszkézis, „ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.”

Szent Pál egyébként másutt is hangoztatja, miként Szent János is, hogy az Isten- és emberszeretet összefoglalja az egész törvényt. Az Újszövetségben az Úr már nem kőtáblákra írja a parancsolatokat, hanem a Szentlélek által szívünkbe árasztja a szeretetet, és ez a belső törvény mindent összefoglal. A Lélek által kiárad szívünkbe Isten szeretete, így képesek leszünk szeretni testvéreinket.

Szent Ágoston mondását ismerjük: „Ama, et fac, quod vis!” Szeress, és tégy, amit akarsz! Természetesen a nagy egyházatya nem szabadosságra buzdít, hiszen az igazi szeretetnek megvannak a követelményei, ahogy Szent Pál leírta a szeretet-himnuszban: „A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal!”

Amikor a szeretetről beszélünk, emlékezzünk XVI. Benedek első körlevelére: Deus caritas est = Az Isten szeretet. A pápa mindjárt enciklikája elején idézi Szent János első levelét: 1Jn 4, 16, majd így folytatja: „Mi hittünk a szeretetnek: a keresztény ember így fejezheti ki életének alapvető döntését. A keresztény lét kezdetén nem egy etikai döntés vagy egy nagy eszme áll, hanem a találkozás egy eseménnyel, egy személlyel, aki életünknek új távlatot s ezáltal meghatározott irányt ad. János evangéliumában ezt az eseményt a következő szavakkal írja le:

’Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindannak, aki benne hisz (…) örök élete legyen.’ (Jn 3, 16.) Majd még a Bevezetésben az újszövetségi szeretet parancsáról ezt írja a pápa: „Egy olyan világban, amelyben Isten nevével olykor összekapcsolták a bosszúállást, sőt a gyűlölet és erőszak kötelezettségét, ez a parancs nagyon időszerű és jelentőségteljes. Ezért szeretnék első enciklikámban arról a szeretetről beszélni, amellyel Isten tölt el minket, és amit nekünk tovább kell adnunk.”

Nagyon ajánlom az igehirdetőknek és mindenkinek, hogy gyakran olvassák elmélkedve ezt a pápai körlevelet. Főleg pedig arra kell törekednünk, hogy Szent Pál figyelmeztetését megszívlelve törekedjünk a testvéri szeretet konkrét megvalósítására, mert egyedül a szeretet soha meg nem szűnik: „Most megmarad a hit, remény, szeretet, ez a három, de köztük a legnagyobb a szeretet. Törekedjetek a szeretetre!”

(1Kor 12, 31- 13)