"Caritati in justitia" - Pawel Cebula lengyel minorita megemlékezése az elhunyt lengyel
prímásról
Minden ember és az
egész élete Isten ajándéka. Hálával értékelni kell ezt. Amikor egy ember földi pályája
beteljesül, akkor érdemes feltenni a kérdést: mit mond nekem, nekünk rajta keresztül
az Élet Szerzője? Ha pedig egy pásztorról, főpásztorról, egy bíborosról, prímásról
van szó, akkor az életének földi szakasza kell, hogy lelkigyakorlati tükör legyen
az egész egyházi és nemzeti közösség számára.
Józef Glemp bíboros atya zarándokútja
elkezdődött tíz évvel a II. világ háború kitörése előtt, egy buzgó, hívő és hazafias
családban. 1950-ben, a véres sztálinista korszak idején, mint a gimnázium legjobb
tanulója, négy társával együtt, belépett a gnieznoi szemináriumba. Mint fiatal pap
az 50-es évek végén és a 60-as évek elején Rómában tanult jogot. Akkoriban járt először
Budapesten, átutazóban egy éjszakát a pályaudvar padján töltött. Erről büszkén mesélt,
amikor ott járt utoljára 2002–ben. Mind a kettő tény számomra mutatja Glemp atya nagyszerű
egyszerűségét, ami nagyon fontos volt, amikor 1981 júliusában Boldog II. János Pál
pápa őt nevezte ki Isten szolgája Stefan Wyszyński prímás utódjává. Gondoljunk csak
vissza erre az időre, ezekre a hősökre, küldetésükre... átvezetni az Egyház közösségét
a kommunizmus rabságából a szabadság földjére, ez Glemp főpásztor feladata volt.
A
felsorolt tények sokat mondanak, de az emberről, az ő életéről a legtöbbet a legnehezebb
szakaszai szólnak. Maga Glemp bíboros tavaly a Lengyel Katolikus Hírügynökségnek adott
interjújában a két legnehezebb dolgának a következőket mondta: az 1981. december 13-án
kitört hadiállapot a Szolidaritás ellen, meg Jerzy Popiełuszko atya mártírhalála 1984-ben.
Hallgassuk
meg Bíboros atya szavait a hadiállapot kitörésének napján mondott szentbeszédjéről:
„Tudom, sokan nehezteltek rám, láttam könnyeket sokak szemében. Később hallottam,
hogy voltak, akik olyan prímást szerettek volna, aki felvenne a palástot, kimenne
az utcára s elvezetné a népet a harcba. Nem volt nehéz előrelátni az ilyen légkört.
Levertség és kudarc érzése eluralkodtak. (…) Akkoriban gyakran feltettem magamban
a kérdést: vajon Wyszyński prímás mit tenne? Ismertem az ő bölcsességét Gomulka pártelnök
idejéből, amikor folyt a nyílt harc az Egyház ellen. (…) Ma teljes bizonyossággal
elmondhatom, hogy akkor valóban megbíztam Isten gondviselésében s ezért a leghelyesebb
út az ima és a bizalom volt. Minden nap ezeket mondogattam magamnak. Pedig nehéz volt.
Arra késztettek, ismételgették, hogy a legfontosabb a Szolidaritás mozgalom.
Nyilván való, hogy a Szolidaritás emberei hősiesen sokat szenvedtek, de én meg voltam
győződve, hogy a legfontosabb az Isten, az ima pedig a legjobb eszköz a gonoszság
legyőzésére. Akkor a hit üzenete volt számomra az első. (…) Nem tudtuk, mi fog történni.
Azt akartam, hogy ne folyjon a vér, hogy megőrizzük a nemzet szövetét. Ma ugyanezt
tenném. Ez ésszerű hozzáállás volt. Ezt diktálta a hitem. Abból a nehéz helyzetből
a kiutat nem a politikai kombinálásban, játékban láttam, hanem az Úristenre való teljes
ráhagyatkozásban. Ez diktálta Wyszyński szelleme és ez átszállt másokra: az emberek
megőrizték a reményt, kitartottak a hitben, imádkoztak.”
A másik legnehezebb
ügy Popiełuszko atya ügye volt. A bíboros – prímás, mint az ő közvetlen elöljárója
meg akarta menteni, felajánlotta a külföldi tanulmányokat, de ugyanakkor nem kényszerítette
rá – tiszteletben tartotta a Szolidaritás lelkészének szabad döntését, a rábízott
emberekhez való hűségét. S ez életébe került... Erre az áldozatra Glemp bíboros kitért,
amikor 2000 májusában nyilvánosan bocsánatot kért a lengyel Egyház bűneiért. Akkor
megvallotta:
„Mindmáig súlyos teherként nehezedik rám, hogy minden igyekezetem
ellenére sem tudtam megmenteni a fiatal pap életét.”
10 évvel később részt
vett Jerzy Popieluszko atya boldoggá avatási szentmiséjén.
Caritati in justitia
- Igazságosságon át a szeretethez– ez Józef Glemp bíboros püspöki jelmondata.
Ebben hitt s élt, e szerint cselekedett mindig bízva Isten gondviselésében, példát
hagyva ránk.
(2009-ben megjelent a Popiełuszko. A szabadság bennünk van
c. film boldog Jerzy atyáról, melyben Glemp bíboros saját szerepében játszott,
hogy megmutassa kapcsolatát, párbeszédeit a mártír pappal, aki életével hirdette:
a rosszat csak a jóval le lehet győzni.) (fotón: Lech Walesa és Józef Glemp bíboros)