A XX. század konvertitái – „Clara Sheridan (1887-1969) megtérése Assisiben” –Szabó
Ferenc SJ sorozata
A XX. század konvertitáinak
seregéből már többet bemutattunk. Hallgatóink megfigyelhették, hogy nagy többségük
férfi és főleg francia volt. Bár már más nemzetiségű megtértek és nők is szerepeltek
már sorozatomban. A francia konvertiták serege volt a legnépesebb, rájuk még visszatérünk,
de időnként néhány kevésbé ismert más nemzetiségűt is sorra veszünk. Ez alkalommal
egy angol házas nő, Clara Sheridan megtérését mutatom be. Angol nemesi család
leányaként Dél-Írországban született 1887-ben A család leghíresebb egyénisége Winston
Churchill volt. Az ő unokanővére volt Clara, a protestáns angol lány, aki a katolikus
Írországban nevelkedett. Ebben az időben Írország elkeseredett küzdelmet folytatott
függetlenségéért és vallásszabadságáért. Az első világháború előtti években Írországban
ismeretlen volt a vallási tolerancia, még kevésbé az ökumenizmus, a protestáns és
katolikus keresztények egységtörekvése.
Clara arisztokrata szülei francia
nevelést akartak biztosítani lányuknak, akit 13 évesen egy párizsi nevelőintézetbe
küldtek, a „Mária Mennybevitele” nevű apácakollégiumba. A protestáns kislány kétszeresen
is idegennek érezte magát. Az intézetben töltött három év alatt nem kapott igazi bevezetést
katolikus hitbe; bár a katolikus liturgia, az egyházi zene, az apácák kolostori élete
elbűvölte. Mereven protestáns szüleinek az volt az elve: „Inkább semmi se legyen,
mint katolikus!”. Elérkezett a házasság ideje.
Clara vőlegénye pápaellenességéről
volt híres. Eljegyzésükkor megegyezett vőlegényével, hogy évente néhány hetet egyedül
tölthet Itáliában. Rómában a templomokat látogatta, mint a jámbor turisták. Különös
áhítatott érzett Szűz Mária és Assisi Szent Ferenc iránt. Az ő közbenjárásuknak köszönte
később megtérését, amely lassan ment végbe, nem hasonlított Saul damaszkuszi „pálforduásához”.
Kilenc
hónappal római zarándoklata után Clarának kislánya született, 1915-ben pedig kisfia.
Éppen akkor, amikor a gyermek édesapja elesett a franciaországi csatamezőn. A következő
huszonegy esztendőről az özvegy szinte semmit sem mond önéletrajzában. „Huszonegy
éven át a fiamat bálványoztam, égen és földön mindennél jobban szerettem őt.” De a
boldogság és öröm évei után jött a szenvedés. Imádott fia 1937-ben meghalt Észak-Afrikában.
A fájdalom és a szenvedés közelebb vitték Clarát Istenhez, aki Assisi Szent Ferencet
rendelte mellé pártfogóul.
Assisiben, Szent Ferenc és Szent Kára városában,
hatvanéves korában történt véglegesmegtérése, belépése a katolikus egyházba.
Először csak futó látogatást tett egy csoporttal Umbriában, egyedül imádkozott Szent
Ferenc sírjánál. De a második világháború befejezése után újra visszatért azzal a
szándékkal, hogy ha eljut Assisibe, katolizál. 1947. augusztus 11-én, Szent Klára
ünnepének előestéjén, Clara Sheriadan részt vett az éjféli misén a San Damjanóban.
Védőszentjének ünnepe meghozta vágyainak beteljesedését. Felkészítették a keresztségre
és a bérmálásra. Éppen névnapján lépett a katolikus egyház tagjai közé. A szertartásra
abban a székesegyházban került sor, ahol Szent Ferencet és Szent Klárát megkeresztelték.
Röviddel ezután Szent Ferenc sírjánál járult első szentáldozáshoz. Végre elérte célját,
amely felé egész életén át tartott. Néhány napig - túlcsorduló örömben - Assisiben
a templomokban imádkozott, majd visszatért szülőföldjére, a katolikus Írországba.
Ahogy ő maga nevezte: „előre elrendelt élete” a katolikus világ két pólusa között
teljesedett ki: az egyik Írország volt, Szent Patrik hazája, a másik Szent Ferenc
és Szent Klára városa: Assisi. A két hely között megtett hosszú út előzte meg a katolikus
egyházba való visszatérését.
Clara Sheridan önéletrajza végén ezt írta: „Assisi,
a szent város, a keresztények Mekkája! Az ott élőknek csupán halvány fogalmuk lehet
arról, mit jelent számunkra ez az oázis, amikor hosszú, fárasztó utazás után odaérkezünk.”
Clara Sheridant Írországtól, a Mária Mennybevitele kollégiumon át Assisiig, emberségének
minden árnyékával, habozásokkal és szenvedésekkel teletűzdelt életen át vezette Isten
tervei szerint a teljesség felé.