A Szentszék továbbra is nyitott a Szent X. Piusz Papi Testvériség felé

Joseph Augustine Di Noia érsek, az „Ecclesia Dei” Pápai Bizottság elnökhelyettese Ádvent alkalmából személyes kezdeményezésére hosszú levelet intézett a lefebvristákhoz. A teljes szöveg angol nyelven elolvasható az „Il Sismografo” c. honlapon. (ilsismografo.blogspot.it/2013/01/vaticano-full-test-of-advent-letter.html#more)

A levél egy bevezetőből, két fejezetből és egy végkövetkeztetésből áll. A két fejezet címe: megtartani az egyházban az egységet, illetve a Papi Testvériség helye az egyházban. Az érsek írásában sorra veszi a múlt nehézségeit annak a megállapításnak a fényében, hogy XVI. Benedek pápa rendkívül vágyakozik arra, hogy leküzdjék az egyház és a Testvériség közötti feszültségeket.

Di Noia érsek ugyanakkor megjegyzi, hogy az egyház által megtett közeledő lépések ellenére a Testvériség tekintélyes tagjainak nemrég tett nyilatkozatai, azok hangneme és tartalma, megkérdőjelezték a kiengesztelődés valós lehetőségét. Ilyen körülmények között világos, hogy új elemet kell bevezetni a konfrontációba, „ha az egyház, a közvélemény és saját magunk szemében nem akarunk úgy tűnni, mint akik egy udvarias, de teljesen reménytelen véleménycserét folytatunk” – írja levelében a lefebvriánusokkal való szakadás felszámolására létrehozott vatikáni szerv elnökhelyettese.

A Szentírásra és a Magisztériumra hivatkozva Di Noia érsek utal az egyház egysége megtartásának kötelességére. Elismeri, hogy az igazi egység a Lélek ajándéka, de „döntéseinkkel és tetteinkkel képesek vagyunk arra, hogy a Lélekkel együttműködjünk, vagy a Lélek sugallatával szemben cselekedjünk”. Szükség van az alázat, a türelem, a szeretet erényeire – hangsúlyozza levelében a főpásztor.

Ami a Szent X. Piusz Papi Testvériség egyházban elfoglalt helyét illeti, Di Noia érsek emlékeztet rá, hogy 1970-ben az egyház elismerte a testvériség karizmáját: képezzen papokat Isten népe szolgálatára. Tehát nem arról van szó, hogy a francia közösségnek le kell mondania arról a buzgóságról, amely alapítóját, Marcel Lefebvre érseket jellemezte, hanem arról, hogy újítsák meg ennek a buzgóságnak a lángját, képezzenek ki papokat Krisztus szolgálatára. Karizmájuknak nem alkotja részét az, hogy ítéletet mondjanak az egyházban mások teológiájáról vagy fegyelmi kérdéseiről. Ez egyedül a pápát illeti meg.

Egy azonnali egyházi kiengesztelődés, amely véget vetne a mindkét fél részéről felmerült gyanakvásnak és bizalmatlanságnak, valószínű nem lenne könnyű. Előbb a lelkeket meg kell gyógyítani, tisztítani harminc év kölcsönös keserűségeitől és nehezteléseitől. „Amit azonban keresünk, az nem az ember műve, hanem az a kiengesztelődés és gyógyulás, amely Isten kegyelméből fakad” – írja levelében Di Noia érsek. A Papi Testvériség egyedül elképzelhető jövője haladás a Szentszékkel való teljes egység felé, a hitvallás feltételek nélküli elfogadása a maga teljességében, rendezett szentségi, egyházi és pasztorális élettel – állapítja meg végül Di Noia érsek, az „Ecclesia Dei” Pápai Bizottság elnökhelyettese.

(vm)