A XX. század konvertitái - Thomas Merton (1915-1968) megtérése – P. Szabó Ferenc SJ
sorozata
Ez alkalommal egy világszerte,
Magyarországon is jól ismert lelki írót, a nyugati és a keleti misztikát ötvöző trappista
szerzetes megtérését mutatom be. Sokan olvasták és olvassák lelkiségi írásait. Például
a Szolgálat által 1971-ben Eisenstadtban kiadott, Kardos Klára által fordított Élet
és életszentség c. könyvét, amely 2010-ben újra megjelent Budapesten. De akik nem
ismerik életútját, talán nem is sejtik, hogy egy fiatal korában határozott ateistából
és egyáltalán nem példaadó élvhajhászból megtért szerzetes gondolataival találkoznak.
Most is, miként általában sorozatomban teszem, Thomas Merton esetében sem
egész életét, életművét ismertetem, hanem csak megtérése folyamatát, illetve annak
döntő mozzanatait világítom meg. Jelzem e történetben az emberi tényezők (események,
találkozások, barátságok, olvasmányok stb.) szerepét, amelyeket Isten kegyelme felhasználta
nyugtalanul kereső emberi szív magához vonzásában.
Thomas Merton angol író,
költő, trappista szerzetes részletesen megírta életútját 1948-ban megjelent Hétlépcsős
hegy c. vaskos kötetében, amely egyszerre világhírűvé tette. Számos nyelvre lefordították.
(Magyarul Lukács László piarista fordításában kétszer is, 1981-ben és 2004-ben kiadta
a Szent István Társulat.) Már korábban is jelentek meg Mertonról életrajzok, ismertetések,
de az Európában utazgató, tudásvágyó és élvhajhász ifjú kalandos életét nem igen részletezték.
Ő maga ezt megtette önéletrajzában.
Most megtérése történetét ismertetve nem
éppen példaadó ifjúkorára is kitérünk röviden. Lukács László találóan mutat rá: Thomas
Merton „megtérése nem egyetlen varázslatos pillanat műve, hanem hosszú emberi érlelődésé.”
„Gyötrelmes és hiteles képet rajzol önmagáról. (…) Érzékeny figyelemmel és hálás szeretettel
fedezi föl élete történetében Isten munkálkodását, a bűnt legyőző Szeretetet.”
Thomas
művész szüleitől, új-zélandi édesapjától (Owen Mertontól) és amerikai édesanyjától
örökölte a művészi, költői hajlamot. Franciaországban született. Apja akarata szerint
anglikánnak keresztelték. Szülei az első világháború elől Amerikában telepedtek le.
Thomas szellemi fejlődésére jelentős hatással voltak, sőt megtérésében döntő szerepet
játszottak misztikus hajlamú írók és költők. Elsősorban William Blake, akiről doktori
dolgozatát is írta. (Ez a hatás hasonlítható ahhoz, amelyet Rimbaud Villanások c.
műve gyakorolt a fiatal Claudelre.) Továbbá sokat olvasta a Newman bíborossal kapcsolatban
álló, angol jezsuita költő, Hopkins verseit, vagy Aldous Huxley ezoterikus írásait.
Thomas 1931-ben, Cambridge-ben letett sikeres vizsgái után Itáliába utazik.
Genova, Firenze után Rómába érkezik, látogatja a híres templomokat, megcsodálja a
mozaikokat, azok Krisztus-ábrázolását. „Hitem Rómában alapozódott meg. Itt láttam
először Őt, Őt, akit most Istenként és Királyként szolgálok, aki kezében tartja és
vezérli életemet”, - írta később önéletrajzában. A Szent Szabina templomban lelkét
átjárja a bűnbánat, az oltár előtt térdre borul, és elimádkozza a Miatyánkot. Visszatér
Cambridge-be, majd húszévesen, 1934 végén végleg elhagyja Európát. 1935-ben beiratkozik
a New York-i Columbia Egyetemre. Itt tanárai és barátai kedvező hatással vannak rá.
Nyelveket tanul, különböző előadásokat hallgat, diákegyesületek életében is részt
vesz.
1937 elején a középkori francia irodalommal foglalkozó előadásokat hallgatja,
ekkor kerül kezébe a katolikus tomista filozófus könyve: „A középkori filozófia szelleme.”
Tanulmányozza, kijegyzeteli. Új képet kezd alkotni Istenről: „Ellentétben azzal, amit
eddig gondoltam, megértettem, hogy a katolikus hit nem egy tudatlan korszak homályos
és babonás világfelfogása. Ellenkezőleg, úgy nyilatkozott meg előttem, mint mély,
egyszerű, pontos és igaz tan.”
A művészettörténetből szerzett bakkalaureátusi
fokozat után a 18. századi angol irodalmat tanulmányozza. Disszertációjának témája:
William Blake költészete. E korábban is lelkesedéssel olvasott misztikus költő elmélyültebb
tanulmányozása során kialakul az a meggyőződése, hogy „csak úgy érdemes élni, ha az
ember a világban kellő súllyal érzi Isten jelenlétét.” Döntő hatással van rá barátja,
Bramachari, hindu szerzetes; ő ajánlja neki, hogy olvassa Kempis Tamástól Krisztus
követésé-t és Szent Ágoston Vallomásai-t.
1938 őszén Merton már közel van a
megtéréshez, és halványan felmerül lelkében a vágy, hogy papként szolgáljon Istennek.
Egyszer a „Corpus Christi” templomban mélyen meghatja a szentmisén a hívek áhítata,
megragadja a pap beszéde, aki Krisztusról, az általa hozott megváltásról és a kegyelem
szükségességéről elmélkedik. „Ezen a napon éppen ilyen beszédre volt igazán szükségem.
Új világot fedeztem fel, és boldogan távoztam.”
De Thomas még világnézeti
és erkölcsi útvesztőben bolyong, keresi a szórakozási lehetőségeket, katolikus légkört
teremt ugyan maga köré, de misére nem jár. Azonban minden este elimádkozza a Miatyánkot.
Egy esős szeptemberi napon a megtérés útját járó Hopkins „Levelek Newmanhoz” c. könyvét
olvasgatja. Megérik elhatározása. Elmegy a „Corpus Christi” templomba, és kéri a keresztséget.
A plébános három könyvet ad neki, hogy azokat olvasgassa. Ősszel még végighallgatja
a missziós beszédeket. A pokolról szóló beszéd megrendíti.
Idézem a szakaszt
az önéletrajzából (Hétlépcsős hegy, 2001):
„Miért kell irtózni a pokol gondolatától?
Senkinek sem kötelező odajutnia. Akik odakerülnek, saját döntésükből, Isten akarata
ellenére jutnak oda. Csak úgy lehet eljutni a pokolba, hogy az ember visszautasítja
és elveti a gondviselés és a kegyelem minden eszközét. Saját akaratunk juttatja oda
őket, nem Istené. /…/ A pokolról szóló beszéd valóban megrázott – de nem a szenvedélyből
és önszeretetből fakadó, izgatott és indulatos megrendülés támadt bennem, hanem valami
csöndes bánat és türelmes fájdalom. Elgondoltam, milyen óriási és iszonyatos szenvedést
érdemelnék, s láttam, hogy jelen körülményeim között már csaknem belé zuhantam. Ugyanakkor
a büntetés nagysága segített megértenem azt, hogy milyen nagy rossz a bűn.”
Az
a Moore atya készíti fel a keresztségre, aki az emlékezetes beszédet mondta a pokolról.
Ugyanő kereszteli meg 1938. november 16-án Tamást, barátai Gedy, Lax, Seymour és Edward
Rice jelenlétében. Közülük csak egy, Rice katolikus, ő a keresztapa. Thomas meggyónik,
elvégzi első szentáldozását.
A megtért Thomas azonban még tétova; lelki irányítást
nélkülözve még nem gyakorolja megvallott hitét. Akaratereje gyenge. Kerüli a halálos
bűnt, de egészen 1939-ig régi megszokott életmódját folytatja. Tele világi ambícióval
író, költő, kritikus professzor akar lenni, elkezd verseket, cikkeket, novellákat
írni. Nem mindig sikerrel. Vidéken nyaral barátaival, majd 1939 szeptemberében (amikor
kitör a világháború) visszatér New York-ba.
Egy este búcsút vesz barátnőjétől
azzal, hogy pap akar lenni. Betér a Xavéri Szent Ferenc templomba, ahol szentségimádás
van, éppen a Tantum ergó-t éneklik. Újra belső indítást érez, hogy pap legyen.
A
katonai szolgálat alól felmentik. Huszonhat évesen még küzd benne az új és a régi
ember. 1940-ben rövid ideig ferences szerzetesjelölt. Majd huszonhét évesen, 1941.
december 10-én bevonult a Kentucky állambeli Gethsemani trappista apátságba. Louis
testvér 1947-ben ünnepélyes örök fogadalmat tett. 1949-ben pappá szentelték. Több
mint félszáz könyvet írt. A vallások közötti párbeszéd előmozdításán fáradozott. Egy
ilyen témával foglalkozó nemzetközi kongresszuson vett részt Bangkokban, amikor elektromos
baleset következtében váratlanul elhunyt.
Thomas Merton „könyveiben a misztikusok
közvetlen istenélménye bujkál.” (Lukács László) Egész élete Isten-keresés volt, igyekezett
egyre közelebb kerülni Istenhez, amint ezt könyvei, vallomásai tanúsítják.