2013-01-21 11:33:07

A XX. század konvertitái - Thomas Merton (1915-1968) megtérése – P. Szabó Ferenc SJ sorozata


RealAudioMP3 Ez alkalommal egy világszerte, Magyarországon is jól ismert lelki írót, a nyugati és a keleti misztikát ötvöző trappista szerzetes megtérését mutatom be. Sokan olvasták és olvassák lelkiségi írásait. Például a Szolgálat által 1971-ben Eisenstadtban kiadott, Kardos Klára által fordított Élet és életszentség c. könyvét, amely 2010-ben újra megjelent Budapesten. De akik nem ismerik életútját, talán nem is sejtik, hogy egy fiatal korában határozott ateistából és egyáltalán nem példaadó élvhajhászból megtért szerzetes gondolataival találkoznak.

Most is, miként általában sorozatomban teszem, Thomas Merton esetében sem egész életét, életművét ismertetem, hanem csak megtérése folyamatát, illetve annak döntő mozzanatait világítom meg. Jelzem e történetben az emberi tényezők (események, találkozások, barátságok, olvasmányok stb.) szerepét, amelyeket Isten kegyelme felhasználta nyugtalanul kereső emberi szív magához vonzásában.

Thomas Merton angol író, költő, trappista szerzetes részletesen megírta életútját 1948-ban megjelent Hétlépcsős hegy c. vaskos kötetében, amely egyszerre világhírűvé tette. Számos nyelvre lefordították. (Magyarul Lukács László piarista fordításában kétszer is, 1981-ben és 2004-ben kiadta a Szent István Társulat.) Már korábban is jelentek meg Mertonról életrajzok, ismertetések, de az Európában utazgató, tudásvágyó és élvhajhász ifjú kalandos életét nem igen részletezték. Ő maga ezt megtette önéletrajzában.

Most megtérése történetét ismertetve nem éppen példaadó ifjúkorára is kitérünk röviden. Lukács László találóan mutat rá: Thomas Merton „megtérése nem egyetlen varázslatos pillanat műve, hanem hosszú emberi érlelődésé.” „Gyötrelmes és hiteles képet rajzol önmagáról. (…) Érzékeny figyelemmel és hálás szeretettel fedezi föl élete történetében Isten munkálkodását, a bűnt legyőző Szeretetet.”

Thomas művész szüleitől, új-zélandi édesapjától (Owen Mertontól) és amerikai édesanyjától örökölte a művészi, költői hajlamot. Franciaországban született. Apja akarata szerint anglikánnak keresztelték. Szülei az első világháború elől Amerikában telepedtek le. Thomas szellemi fejlődésére jelentős hatással voltak, sőt megtérésében döntő szerepet játszottak misztikus hajlamú írók és költők. Elsősorban William Blake, akiről doktori dolgozatát is írta. (Ez a hatás hasonlítható ahhoz, amelyet Rimbaud Villanások c. műve gyakorolt a fiatal Claudelre.) Továbbá sokat olvasta a Newman bíborossal kapcsolatban álló, angol jezsuita költő, Hopkins verseit, vagy Aldous Huxley ezoterikus írásait.

Thomas 1931-ben, Cambridge-ben letett sikeres vizsgái után Itáliába utazik. Genova, Firenze után Rómába érkezik, látogatja a híres templomokat, megcsodálja a mozaikokat, azok Krisztus-ábrázolását. „Hitem Rómában alapozódott meg. Itt láttam először Őt, Őt, akit most Istenként és Királyként szolgálok, aki kezében tartja és vezérli életemet”, - írta később önéletrajzában. A Szent Szabina templomban lelkét átjárja a bűnbánat, az oltár előtt térdre borul, és elimádkozza a Miatyánkot. Visszatér Cambridge-be, majd húszévesen, 1934 végén végleg elhagyja Európát. 1935-ben beiratkozik a New York-i Columbia Egyetemre. Itt tanárai és barátai kedvező hatással vannak rá. Nyelveket tanul, különböző előadásokat hallgat, diákegyesületek életében is részt vesz.

1937 elején a középkori francia irodalommal foglalkozó előadásokat hallgatja, ekkor kerül kezébe a katolikus tomista filozófus könyve: „A középkori filozófia szelleme.” Tanulmányozza, kijegyzeteli. Új képet kezd alkotni Istenről: „Ellentétben azzal, amit eddig gondoltam, megértettem, hogy a katolikus hit nem egy tudatlan korszak homályos és babonás világfelfogása. Ellenkezőleg, úgy nyilatkozott meg előttem, mint mély, egyszerű, pontos és igaz tan.”

A művészettörténetből szerzett bakkalaureátusi fokozat után a 18. századi angol irodalmat tanulmányozza. Disszertációjának témája: William Blake költészete. E korábban is lelkesedéssel olvasott misztikus költő elmélyültebb tanulmányozása során kialakul az a meggyőződése, hogy „csak úgy érdemes élni, ha az ember a világban kellő súllyal érzi Isten jelenlétét.” Döntő hatással van rá barátja, Bramachari, hindu szerzetes; ő ajánlja neki, hogy olvassa Kempis Tamástól Krisztus követésé-t és Szent Ágoston Vallomásai-t.

1938 őszén Merton már közel van a megtéréshez, és halványan felmerül lelkében a vágy, hogy papként szolgáljon Istennek. Egyszer a „Corpus Christi” templomban mélyen meghatja a szentmisén a hívek áhítata, megragadja a pap beszéde, aki Krisztusról, az általa hozott megváltásról és a kegyelem szükségességéről elmélkedik. „Ezen a napon éppen ilyen beszédre volt igazán szükségem. Új világot fedeztem fel, és boldogan távoztam.”

De Thomas még világnézeti és erkölcsi útvesztőben bolyong, keresi a szórakozási lehetőségeket, katolikus légkört teremt ugyan maga köré, de misére nem jár. Azonban minden este elimádkozza a Miatyánkot. Egy esős szeptemberi napon a megtérés útját járó Hopkins „Levelek Newmanhoz” c. könyvét olvasgatja. Megérik elhatározása. Elmegy a „Corpus Christi” templomba, és kéri a keresztséget. A plébános három könyvet ad neki, hogy azokat olvasgassa. Ősszel még végighallgatja a missziós beszédeket. A pokolról szóló beszéd megrendíti.

Idézem a szakaszt az önéletrajzából (Hétlépcsős hegy, 2001):

„Miért kell irtózni a pokol gondolatától? Senkinek sem kötelező odajutnia. Akik odakerülnek, saját döntésükből, Isten akarata ellenére jutnak oda. Csak úgy lehet eljutni a pokolba, hogy az ember visszautasítja és elveti a gondviselés és a kegyelem minden eszközét. Saját akaratunk juttatja oda őket, nem Istené. /…/ A pokolról szóló beszéd valóban megrázott – de nem a szenvedélyből és önszeretetből fakadó, izgatott és indulatos megrendülés támadt bennem, hanem valami csöndes bánat és türelmes fájdalom. Elgondoltam, milyen óriási és iszonyatos szenvedést érdemelnék, s láttam, hogy jelen körülményeim között már csaknem belé zuhantam. Ugyanakkor a büntetés nagysága segített megértenem azt, hogy milyen nagy rossz a bűn.”

Az a Moore atya készíti fel a keresztségre, aki az emlékezetes beszédet mondta a pokolról. Ugyanő kereszteli meg 1938. november 16-án Tamást, barátai Gedy, Lax, Seymour és Edward Rice jelenlétében. Közülük csak egy, Rice katolikus, ő a keresztapa. Thomas meggyónik, elvégzi első szentáldozását.

A megtért Thomas azonban még tétova; lelki irányítást nélkülözve még nem gyakorolja megvallott hitét. Akaratereje gyenge. Kerüli a halálos bűnt, de egészen 1939-ig régi megszokott életmódját folytatja. Tele világi ambícióval író, költő, kritikus professzor akar lenni, elkezd verseket, cikkeket, novellákat írni. Nem mindig sikerrel. Vidéken nyaral barátaival, majd 1939 szeptemberében (amikor kitör a világháború) visszatér New York-ba.

Egy este búcsút vesz barátnőjétől azzal, hogy pap akar lenni. Betér a Xavéri Szent Ferenc templomba, ahol szentségimádás van, éppen a Tantum ergó-t éneklik. Újra belső indítást érez, hogy pap legyen.

A katonai szolgálat alól felmentik. Huszonhat évesen még küzd benne az új és a régi ember. 1940-ben rövid ideig ferences szerzetesjelölt. Majd huszonhét évesen, 1941. december 10-én bevonult a Kentucky állambeli Gethsemani trappista apátságba. Louis testvér 1947-ben ünnepélyes örök fogadalmat tett. 1949-ben pappá szentelték. Több mint félszáz könyvet írt. A vallások közötti párbeszéd előmozdításán fáradozott. Egy ilyen témával foglalkozó nemzetközi kongresszuson vett részt Bangkokban, amikor elektromos baleset következtében váratlanul elhunyt.

Thomas Merton „könyveiben a misztikusok közvetlen istenélménye bujkál.” (Lukács László) Egész élete Isten-keresés volt, igyekezett egyre közelebb kerülni Istenhez, amint ezt könyvei, vallomásai tanúsítják.








All the contents on this site are copyrighted ©.