Igen az emberi méltóságra, nem a gender-elméletre – XVI. Benedek pápa beszéde a Cor Unum Pápai Tanács plenáris üléséhez

Az egyház ismételten hangosan igenli az emberi méltóságot és a férfi és nő közötti hűséges házasságot, elutasítva a gender filozófiáját – fejtette ki beszédében a pápa, amelyet a karitatív tevékenységét folytató Pápai Tanács, a Cor Unum tagjaihoz intézett. A keresztény szeretetről tett tanúság sokak számára megnyithatja a hit kapuját. Beszédében a pápa a hit és a szeretet közötti dinamikus kapcsolatról szólt. A keresztények kötelessége, hogy a hit alapelveit kövessék, csatlakozva Isten szempontjához, emberekre vonatkozó tervéhez.

Minden történelmi korban, amikor az emberek nem ezt a tervet keresték, olyan kulturális kísértések áldozataivá váltak, amelyek végül rabszolgasághoz vezettek. Az elmúlt századokban az ideológiák, amelyek a nemzet, a faj, a társadalmi osztály kultuszát dicsőítették, végül valóságos bálványimádássá váltak. Ezt állíthatjuk a vadkapitalizmusról is, amelynek nyereség-kultusza válsághoz, egyenlőtlenséghez és nyomorhoz vezetett. Ma egyre tudatosabbá válik minden személy elidegeníthetetlen méltósága, ugyanakkor vannak olyan árnyak is, amelyek elhomályosítják Isten tervét.

A materialista világnézet és a technológia hatalmas fejlődése következtében alakult ki egy ateista alapokon álló antropológiai felfogás. Ez azt állítja, hogy az ember Istentől, a spirituális dimenziótól, a természetfeletti távlatoktól teljesen függetlenül önmegvalósításra redukálja magát, megfosztja magát lelkétől és a Teremtővel való személyes kapcsolattól. Ebben a perspektívában mindaz, ami technikailag lehetséges, erkölcsileg is igazolható. A törvény megenged mindenfajta kísérletezést, népesedési politikát, manipulációt. Ennek az irányzatnak az a legfélelmetesebb csapdája, hogy valójában abszolutizálja az embert: az ember szabad akar lenni minden korlátozástól, minden természetes adottságától. Azt hiszi, hogy függetlenségében megtalálja boldogságát. Már csak az elvont ember létezik, aki önállóan megválaszthatja magának természetét. Ez a felfogás gyökeresen tagadja, hogy az ember Isten teremtménye, gyermeke, és végül drámai magányhoz vezet.

Ezzel az antropológiai redukálással szemben minden keresztény feladata, és különösen azoké, akik karitatív tevékenységet folytatnak, hogy éberen és kritikusan őrködjön, és ne támogassa anyagilag vagy egyéb együttműködéssel azokat a terveket, amelyek közvetlenül vagy közvetetten ellentmondanak a keresztény antropológiának.

Az egyház mindig arra kötelezte el magát, hogy az embert Isten tervének megfelelően teljes méltóságában mozdítsa elő, kettős – függőleges és vízszintes – dimenziójában. Erre törekszenek az egyházi szervezetek is. Az ember nem önmagáért való egyén, nem a közösség egy névtelen eleme, hanem egyedüli és megismételhetetlen személy, aki belső lényegéből fakadóan társadalmi kapcsolatokra rendeltetett. Az egyház tehát ismételten leszögezi: igent mond a házasság méltóságára és szépségére, mint a férfi és a nő közötti hűséges és termékeny szövetség kifejezésére, és elutasítja a genderhez hasonló filozófiákat. A férfi és női alkat közötti kölcsönösség a Teremtő által akart természet szépségének kifejezése – mondta XVI. Benedek pápa a „Cor Unum” Pápai Tanács plenáris ülése résztvevőinek.

(vm)