Az Emberi Jogok Európai Bírósága legutóbbi ítéleteiről nyilatkozott a Vatikáni Rádiónak Dominique Mamberti szentszéki érsek

Kedden hozott ítéletet az Emberi Jogok Európai Bírósága 4 eset kapcsán. Az Egyesült Királyság 4 dolgozójának ügyéről van szó, akik lelkiismereti és valásszabadsággal kapcsolatos kérdésben fordultak a Bírósághoz. Két eset azzal foglalkozott, hogy a munkahelyen szabad-e keresztet hordani a nyakláncon, másik két eset pedig azt vizsgálta, hogy egyneműek házassága és homoszexuális párok házassági tanácsadása esetében lehetséges-e a lelkiismereti ellenvetés jogával élni. A bíróság csak egy esetben adott igazat a felperesnek. A British Airways légitársaság egy alkalmazottja, Nadia Eweida esetéről van szó, akinek a Strasbourgban székelő bíróság igazat adott abban, hogy munkahelyén viselhet keresztet. A 4 esettel kapcsolatos ítéletről az angol püspökök is nyilatkozatot tettek közzé.

Dominique Mamberti érsek, a vatikáni államtitkárság államokkal való részlegének titkára a Vatikáni Rádiónak adott nyilatkozatában nem foglalkozik kifejezetten az egyes esetekkel, hanem általános elveket fogalmaz meg az egyház kérdéssel kapcsolatos álláspontjáról. A szentszéki érsek kifejti, hogy a lelkiismereti és vallásszabadsággal kapcsolatos kérdések egyre sokrétűbbé válnak az európai társadalomban, amelyben növekszik a vallási különbözőség és a laicizmus. Reális kockázatot jelent az, hogy az erkölcsi relativizmus új társadalmi normákat kodifikál, amelyek aláássák az egyéni lelkiismereti és vallásszabadságot. Ezzel szemben az egyház minden helyzetben védelmezni akarja ezt a szabadságot, még a relativizmus diktatúrájával szemben is. Fontos ezért, hogy megmutassa az emberi lelkiismeret értelmét általában és a keresztények morális cselekvésének jellegzetességét. Erkölcsi szempontból vitatott kérdések esetében, mint pl. a művi vetélés vagy a homoszexualitás, szükséges az egyéni lelkiismeret tisztelete. A lelkiismereti és vallásszabadság nem akadálya, hanem feltétele a plurális és toleráns társadalomnak.

Mamberti érsek ezen a ponton a Vatikáni Rádiónak adott nyilatkozatában hivatkozott XVI. Benedek pápa szavaira. A Szentszék mellé akkreditált diplomatákhoz intézett újévi beszédében a Szentatya többek között kijelentette, hogy a vallásszabadság tényleges gyakorlásának védelme során lényeges a lelkiismereti ellenvetés jogának tisztelete. A szabadságnak ez a határterülete számottevő etikai és vallás természetű kérdéseket érint, amelyek magában ez emberi méltóságban gyökereznek. Tartópillérei minden olyan társadalomnak, amely valóban szabad és demokratikus akar lenni. Az egyház feladatai közé tartozik, hogy emlékeztessen bármily krédóhoz tartozó embert, hogy lelkiismerete szavára hallgatva rendelkezik azzal a természetes adottsággal, hogy különbséget tud tenni a jó és a rossz között és ennek jegyében cselekedjen. Ez igazi szabadságának forrása.

Az Európai Tanács mellett működő szentszéki külképviselet nemrég jegyzéket tett közzé az egyház szabadságáról és intézményes autonómiájáról. Jelenleg ezt a kérdést vizsgálja az Emberi Jogok Európai bírósága két konkrét eset kapcsán. Az egyik a román ortodox egyházzal, a másik pedig a spanyol katolikus egyházzal kapcsolatos.

A Bíróságnak arról kell döntenie, hogy a polgári hatóság tiszteletben tartotta-e az Emberi Jogok Európai Konvencióját, amikor megtagadta, hogy Romániában a papok számára szakszervezetet hozzanak létre. A másik eset pedig egy spanyolországi hitoktatóval kapcsolatos, aki nyilvánosan kijelentette, hogy nem ért egyet az egyház tanításával. Ebben az esetben az egyház visszautasította a tanításhoz való kérelmét.
Az egyháznak mindig meg kellett védenie saját autonómiáját az ideológiákkal és a polgári hatóságokkal szemben. Ma a nyugati országokban fontos annak megértése, hogy a materialista és relativista uralkodó kultúra ellenére tisztelet illeti az egyház sajátos természetét, amely a hitre és az értelemre alapuló közösség.

Az egyház tisztában van azzal, hogy a pluralista társadalomban nem könnyű meghatározni a civil hatóságok és a különböző vallási közösségek kapcsolatát a társadalmi együvé tartozás és a közjó érdekében. A Szentszék szükségesnek tartja a vallásszabadság megőrzését annak kollektív és társadalmi dimenziójában. Az egyház nem azt kéri, hogy a vallási közösségek jog fölött álló helyek legyenek, hanem ellenkezőleg elismerést kapjanak, mint a szabadság területei, a vallásszabadság és a helyes nyilvános rend joga erejében. Ezt a jogot a katolikus egyház nem tartja fenn magának, hanem általánosan alkalmazhatónak ismeri el. Ezen túl a vallási közösségek autonómiájának jogi alapelvét széles körben elismeri a nemzetközi jog és mindazon államok, amelyek tiszteletben tartják a vallásszabadságot.

Az Európai Tanács mellé rendelt szentszéki képviselet jegyzéke négy alapelvben foglalja össze az egyház álláspontját. Ezek: különbségtétel az egyház és a politikai közösség között, szabadság az állammal való kapcsolatok összefüggésében, szabadság az egyházon belül és a helyes nyilvános rend tisztelete.

A jegyzék kiemeli, hogy az egyház elismeri az egyház és a politikai közösség közötti különbséget és mindkettő saját céljait követi. Az egyházat nem kell összekeverni semmiképpen a politikai közösséggel és nem kötődik egyetlen politikai rendszerhez sem. Az egyház és a politikai közösség közötti különbség Krisztus szavaira épül: “Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami Istené.” Saját területén tehát a kettő független egymástól, ám tudomást kell venniük egymásról, hiszen különböző módokon ugyan, de ugyanazokat az embereket szolgálják. Az egyház nem kér kiváltságokat, de elvárja a teljes tiszteletet és szabadságának védelmét ahhoz, hogy betölthesse küldetését a pluralista társadalomban.

Az egyház tudatában van annak, hogy néhány vallás és ideológia elnyomja a hívek szabadságát. Az egyház úgy tekint önmagára, mint a szabadság helyére és előírja e szabadság tiszteletének szabályait. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy bírálja a Tanítóhivatalt vagy az egyház előírásait vagy szabályait. Véleménykülönbség esetén fellebbezhet az egyházi törvénykönyv előírásai szerint, vagy megszakíthatja kapcsolatát az egyházzal. Az egyházon belüli kapcsolatok azonban főként lelki jellegűek, nem az államra tartozik tehát, hogy rálépjen erre a területre az ellentétek megoldása érdekében. Végül az egyház számára, a vallási közösségek nem jog fölött álló területek, amelyben az állam törvényeit nem alkalmazzák. Az egyház elismeri a hatóságok jogos kompetenciáját és a civil joghatóságot a közrend fenntartásának biztosítására.

(ik)