A Katolikus Egyház Katekizmusa – P. Dariusz Kowalczyk SJ sorozata

12. elmélkedés - a hit jellemzői
A keresztény hit az ember szabad válasza Istennek, aki Jézusban nyilatkoztatta ki magát. Ez a válasz azonban lehetetlen kegyelem nélkül. Ezért a katekizmus megállapítja: „A hit Isten ajándéka, őáltala belénk öntött természetfölötti erény” (153). Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a kegyelem nem ellenkezik „sem az emberi szabadsággal, sem az emberi értelemmel” (vö. 154). Isten kegyelme ugyanis nem korlátoz bennünket; sőt új lehetőségeket nyit meg számunkra.

Más szóval kifejezve: az Istennel való élő kapcsolat emberibbé, szabadabbá és felelősségteljesebbé tesz bennünket. Mi tehát hitünk végső indítéka? Elfogadjuk a hitigazságokat, mert azok hihetőnek, jónak és szépnek tűnnek, mert szüleink, vagy számunkra más fontos személyek adták nekünk azokat tovább.

Alapjában véve azonban, ahogy a katekizmusban olvassuk, „Isten tekintélye” miatt hiszünk, ami „nem csalatkozhat, és nem csalhat meg” (156). A katekizmus azt tanítja, hogy „a hit bizonyosságot hordoz, minden emberi megismerést felülmúló bizonyosságot” (157). Ez a megállapítás meglepőnek tűnhetne. Azonban nem matematikai bizonyosságról van szó, miszerint kettő meg kettő az négy. A hit bizonyosságának egzisztenciális jellemzői vannak, és éppen ezért építhetjük rá életünket. Isten szeret engem, Krisztus minden helyzetben üdvözíteni fog – ezek a hit bizonyosságai.

A hit másik jellemzője a megértésre való törekvés. Isten kegyelme „a szív látását” nyitja meg (Ef 1,18) a Jézus által kinyilatkoztatott dolgok egyre mélyebb megismeréséhez. A katekizmus idézi Szent Ágoston szavait: „hiszek, hogy megértsem, megértem, hogy jobban higgyek”. Tekintsük ezeket a szavakat felszólításnak arra, hogy elmélyültebben tanulmányozzuk a Katolikus Egyház Katekizmusát.

(vm)