Urunk megkeresztelkedése – P. Szabó Ferenc elmélkedése a vasárnapi evangéliumról
Vasárnappal befejeződik a karácsonyi ünnepkör: a liturgia Jézus nyilvános működésének
kezdetéhez, Jézus megkeresztelkedéséhez vezet bennünket, utána pedig kezdődik az évközi
idő nagyböjt előtti része. Máté evangéliuma röviden tudósít a Jordánnal történt fontos
eseményről, időpontját sem határozza meg, amikor Keresztelő János működéséről kezd
beszélni: „Abban az időben…” Lukács evangélista viszont pontosan elhelyezi az eseményt
a világtörténelemben: „Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik évében történt.
Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, Heródes Galileának…negyedes fejedelme, Annás
és Kaifás voltak a főpapok…”
Most már a történészek támaszkodhatnak a II. világháború
után végzett Kumráni ásatásokkal feltárt holt-tengeri barlangokban talált tekercsek
adataira, az „eszénusoknak” nevezett szekta, amolyan szerzetesi közösség tanítására.
Minden bizonnyal Keresztelő János is ehhez a közösséghez tartozott. A kumráni közösségről
írja Joseph Ratzinger/XVI. Benedek A Názáreti Jézus I. kötete elején (30.o.):
„E csoport elfordult a heródiánusok templomától /a jeruzsálemi templomtól/ és az ott
végzett kultusztól, a júdeai pusztában kolostori közösségeket hozott létre, de vallási
alapon családok közösségét is. Gazdag irodalmat teremtett, és saját rituálét is kifejlesztett,
melyben a liturgikus tisztálkodásoknak és közös imádságoknak különös jelentősége volt.
Ezeknek az iratoknak hívő komolysága megérint bennünket. Úgy tűnik, Keresztelő János,
de talán Jézus és családja is közel álltak ehhez a közösséghez. Mindenesetre sok érintkezési
pont van a kumráni iratok és a keresztény üzenet között. Nem lehet kizárni, hogy Keresztelő
János egy ideig ehhez a közösséghez tartozott, és részben itt formálódott vallási
élete.” (Így XVI. Benedek.)
Mind a négy evangélium kiemelten tárgyalja Keresztelő
János fellépését, szerepét, hangsúlyozza tekintélyét. Az Előfutár előkészíti a Messiás
jövetelét: Ő az Ige szócsöve, a pusztában kiáltó Szó, amely bűnbánatot hirdet. A tisztulás
jeléül vízzel keresztel, de jelzi, hogy az utána jövő „Nagyobb” majd tűzzel, Szentlélekkel
fog keresztelni. Máténál olvassuk (3, 13kk): „Akkor Jézus Galileából Jánoshoz ment
a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. János azonban igyekezett visszatartani őt:
’Nekem van szükségem a te keresztségedre, mondta, és te jössz énhozzám?’ Jézus így
felelt: ’Hagyd el ezt most! Úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami méltányos/minden
igazságosságot.’ Erre odaengedte/engedett neki.”
Benedek pápa igyekszik megfejteni
Jézus titokzatosan hangzó válaszát (33). Az igazságosság Isten akaratának teljes elfogadása,
„Isten országa igájának” hordozása a Tóra akkori előírása szerint. Jézus teljesíteni
akarja küldetését, Ő, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét, a bűnösök közé
áll, és kéri a keresztséget. A jelenetben legfontosabb a teofánia/istenjelenés: megnyílik
az ég, Isten Lelke lebeg galamb képében, és az Atya tanúságot tesz Fia mellett: „Ez
az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik”.
XVI. Benedek a János-evangéliumban
szereplő, ószövetségi eredetű „Isten Báránya” jelképhez fűz magyarázatot, majd visszatér
a megkeresztelkedés jelenetéhez. Három szempontot emel ki: 1) „Jézus fölött nyitva
áll az ég. Jézus akaratközössége az Atyával, a „minden igazságosság”, amelyet beteljesít,
megnyitja a mennyet.” 2) Az Atya meghirdeti Jézus küldetését: „Ő léte szerint a szeretett
Fiú. Rajta nyugszik Isten tetszése. 3) E jelenetben „a Fiúval együtt az Atyával és
a Szentlélekkel is találkozunk: a szentháromságos Isten titka mutatkozik meg, amelyet
természetesen csak Jézus útjának egésze tud teljes egészében feltárni.” – Vagyis az
ősegyház csak Jézus feltámadása és a Szentlélek eljövetele után hatol be e misztériumba,
amikor a Szentlélek megvilágosító kegyelmével értelmezik Jézus életét, halálát és
feltámadását, az ószövetségi Írások beteljesedését, tehát az Atya által előre eltervezett,
Jézus által végrehajtott, a Szentlélek által az Egyházban folytatott üdvösségterv
megvalósulását.
Az apostolok a feltámadás után teljesítik a Feltámadottól kapott
küldetést: „Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet! Kereszteljétek meg őket
az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében!” (Mt 28, 19) Ratzinger pápa így következtet
(37): „A keresztség, amelyet ettől kezdve Jézus tanítványai kiszolgáltatnak, belépés
Jézus keresztségébe – abba a valóságba, amelyet ő ezzel elővételezett. Így leszünk
keresztények.”
Adjunk hálát a keresztség ajándékáért, és igyekezzünk Jézust
követve a mennyei Atya kedvében járni, sajátos hivatásunk szerint!