„Jézus nevében benne van üdvözítő küldetése: elvinni a világnak Isten szeretetét” – XVI. Benedek pápa tanítása

Január 3-án az egyház Jézus szent nevét ünnepli. Ez az ájtatosság a kereszténység kezdeteire nyúlik vissza. Nyugaton Sziénai Szent Bernardinnak köszönhető Jézus szent neve tiszteletének felélesztése és elterjesztése. 1530-ban VII. Kelemen pápa engedélyezte a ferences rendnek, hogy Jézus szent nevét zsolozsmával is tisztelhessék. II. János Pál pápa állította vissza nem kötelező emléknapját a római naptárban.

XVI. Benedek pápa 2011 Karácsonyán mondott Urbi et Orbi üzenetében Jézus nevéről elmélkedett. Isten akaratából Mária és József a Jézus nevet adták a Gyermeknek, ami annyit jelent, mint Üdvözítő. Jézust az Atya Isten küldte, hogy üdvözítsen bennünket az emberben és a történelemben mélyen gyökerező rossztól, amely elválaszt bennünket Istentől. Az emberi gőg azt hiteti el, hogy önmagunktól képesek vagyunk mindenre, versenyre kelünk Istennel, helyébe lépünk, eldöntjük, hogy mi a helyes és mi nem, azt hisszük, hogy élet és halál urai vagyunk. Rendkívüli tény, hogy ez az Isten olyan közel van hozzánk, hogy nevén szólíthatjuk.

Ez a név, Jézus, azt mutatja meg, hogy Ő, a Végtelen, az értelmünk számára Megfoghatatlan nem más, mint a hozzánk közel álló Isten, aki szeret bennünket, akit megismerhetünk és szerethetünk. Isten Jézusban mindent nekünk ad: szeretetét, életét, igazságának világosságát, a bűnök bocsánatát, békéjét.

2011. január elsején, az Úrangyala elimádkozásakor mondott beszédében pedig ezt tanította XVI. Benedek pápa: „Jézus Krisztus a mi békénk. Elhozta a világba a szeretet és a béke magvát, amely erősebb a gyűlölet és az erőszak magvánál; erősebb, mert Jézus neve minden más név felett áll”.

(vm)