XVI. Benedek békeüzenete 2013. január elsejére - P. Szabó Ferenc SJ jegyzete

XVI. Benedek pápa, elődei gyakorlatát követve, békeüzenetet küldött a világ minden népéhez, politikai vezetőkhöz és minden jóakaratú emberhez január 1-re, amikor a katolikus egyház a béke világnapját tartja. 1968-ban VI. Pál pápa kezdeményezte – a II. vatikáni zsinat szellemében - e világnap megtartását első békeüzenetével. XVI. Benedek az idei, 46. világnap témájául a Hegyi Beszéd „boldogságmondását” választotta: „Boldogok a békességszerzők”.

A Vatikáni Rádió magyar műsora részletesen ismertette ezt az üzenetet, amelynek rendkívüli jellegét szeretném most kiemelni.

A Szentatya mostani békeüzenetét olvasva megállapítottam: a pápa a jelenlegi világválság szellemi körképét – mondanám: kórképét - vázolta fel, amikor az evangéliumi boldogságokról elmélkedett, és ezeknek megvalósításában jelölte meg a világbéke feltételeit.

Eltérően a korábbi gyakorlattól, most nem kiragadott a béke biztosításának bonyolult összetevőiből egy-két szempontot, hanem átfogó és mélyreható eszmélődésében az igazi külső és belső béke alapjaira, gyökérproblémáira világított rá.

Mielőtt továbbmennénk, emlékeztetek a főbb pontokra, amelyek összekapcsolódnak.

A pápa lényegében a nyolc boldogság programját tárja a világban dúló gonosszal szemben: véres konfliktusok, újabb háborús fenyegetések, feszültségek és ellentétek gócpontjai. Sorra veszi a világban pusztító és mérhetetlen szenvedést okozó drámákat:

- Első helyen említi az éhínséget: az élelmezési világválság sokkal súlyosabb a pénzügyi válságnál; szükséges az agrárszektor fellendítése, az agrárvilág támogatása országos s nemzetközi szinten;

- a munkához való jog ne legyen a gazdasági és pénzügyi mechanizmusok függvénye, általában új gazdasági modellre van szükség.

- Alapvető az élet tiszteletben tartása a fogantatás pillanatától kezdve a természetes halál beálltáig. Az abortusz liberalizálása, a merényletek a védtelen és ártatlan életek elleni merényletek nem eredményezhetnek boldogságot, békét.

- El kell ismerni a házasság természetes struktúráját, egy férfi és egy nő életközösségét, szemben az ideiglenes élettársi kapcsolatokkal, amelyek a társadalom alapsejtje, a család széthullásához vezetnek, nem biztosítják a gyermekek nevelését, elsősorban vallási és erkölcsi téren. A családban születnek és növekednek a béke munkásai, az élet és a szeretet kultúrájának jövőbeli előmozdító.

- A békére való nevelésben fontos feladat hárul a kulturális, iskolai, egyetemi intézményekre: ezek hozzájárulnak az új vezetők képzéséhez, a köz-, nemzeti és nemzetközi intézmények megújításához is.

- Mindenki kötelessége, hogy előmozdítsa a béke kultúráját, a tisztelet, a becsületesség és szívélyesség légkörét. Nem elégséges a puszta tolerancia – hangsúlyozza XVI. Benedek - szükség van a megbocsátás pedagógiájára, arra, hogy nemet mondjunk a bosszúállásra, hogy a rosszat győzzük le a jóval, mint amilyen az együttérzés, a szolidaritás, a bátor kitartás.

Minden bizonnyal sokan a nem hívők közül, főleg a kapitalizmus királyai, a pénzvilág urai, lemosolyogják a naiv pápát, de ő maga válaszol nekik: mindez nem utópia! Tudatában van annak, hogy ez a cél csakis lelki megújulással, az evangéliumi megtéréssel valósítható meg: tehát lassú folyamat, amely feltételezi a spirituális fejlődést, a magas rendű értékekre való nevelést, az emberi történelemről alkotott új szemléletet.

Meg kell törni a gyökeres liberalizmus és technokrácia rendszerét: a monetáris, pénzügyi és kereskedelmi piacokat etikai struktúrákra kell felépíteni.

XVI. Benedek az egyház szociális tanításának alapelveire támaszkodik, amelyeket már 2009-ben kiadott „Szeretet az igazságban” kezdetű enciklikájában konkréten a mai globalizálódó világ problémáira alkalmazott. Valójában az emberi személy értékeit védi, és a lelkiismeretbe írt természetes erkölcsi törvény elismerését hangsúlyozza; a béke előfeltétele az individualizmus legyőzése és az erkölcsi relativizmus diktatúrájának felszámolása

Mindez nem utópia, hanem lassú folyamat, amely feltételezi a spirituális fejlődést, a magas rendű értékekre való nevelést, az emberi történelemről alkotott új szemléletet. - A fejlődés új modellje alapuljon a testvériségen és a javak igazságos megosztásán, az ingyenesség és az ajándékozás logikáján; az igazságra, szabadságra, szeretetre és igazságosságra épülő társadalom megvalósítása a cél.

Az Egyház meg van győződve arról, hogy sürgető szükség van Jézus Krisztus és a nyolc boldogság új hirdetésére, ez a béke igazi munkálásának útja. Az Egyház meg van győződve arról, hogy sürgető szükség van Jézus Krisztus és a nyolc boldogság új hirdetésére., ez a béke igazi munkálásának útja.

XVI. Benedek békeüzenetében, miként már említett enciklikájában, a bajok gyökerére világít rá: „Az ÉN Isten fölé helyezi magát. Ezért a béke előfeltétele az erkölcsi relativizmus diktatúrájának felszámolás. Le kell küzdeni azt a teljesen autonóm erkölcsiséget, amely kizárja az Isten által az emberi lelkiismeretbe írt természetes erkölcsi törvény elismerését.”

A pápát elemzéseiben az evangélium szelleme vezérli, de mivel nemcsak a hívő
keresztényekhez szól, hanem minden jóakaratú emberhez, arra a természeti törvényre hivatkozik, amelyről a „Gaudium et spes” kezdetű zsinati okmány 16. pontja tárgyal. Ez a törvény, amely minden ember lelkiismeretébe van írva: a belső hang arra szólítja, hogy szeresse és tegye a jót és kerülje a rosszat. Itt, az emberi személy legrejtettebb szentélyében hangzik fel Isten szava; az ember – ahogy a zsinat tanítja – lelkiismeretében ismeri fel csodálatos módon azt a törvényt, melyet Isten és a felebarát szeretetében teljesít.”

XVI. Benedek, látva az ún. nyugati világban terjedő „szekularizmus”= teljes evilágiság és ateizmus terjedését, meghirdette az új evangelizálást. Megnyilatkozásaiban, mostani békeüzenetében is, az emberi személy méltóságát védi, a keresztény humanizmust hirdeti. Itt is hangsúlyozza, miként a Szeretet az igazságban k. enciklikája befejezésében (78): „Az a humanizmus, amely kirekeszti Istent, embertelen humanizmus.” „Isten nélkül nem tudja az ember, merre kell mennie, és nemegyszer annak a megértéséről is megfeledkezik, kicsoda ő valójában.

Tekintettel a népek fejlődésének hatalmas problémájára, amely szinte már elcsüggedésre és megadásra késztetne minket, a mi Urunk, Jézus Krisztus szava siet segítségünkre, és tudtunkra adja: „nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15, 5, bíztat bennünket: „Én veletek vagyok mindennap a világ végéig” (Mt 28, 20).