A család továbbra is maradjon szilárd reménység az egész emberiség számára – a pápa felhívása Szent Család ünnepén

Az év utolsó vasárnapján, délben XVI. Benedek pápa dolgozószobája ablakából köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlt híveket, majd spanyolul videó összeköttetésben köszöntötte a madridi családtalálkozó résztvevőit. Ez volt a hatodik alkalom, hogy a spanyol fővárosban a helyi főegyházmegye kezdeményezésére megtartották a „családok szentmiséjét”.

Kedves Testvérek! – kezdte az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét a Szentatya. Ma, a Názáreti Szent Család ünnepén, a liturgiában a Lukács evangéliumából vett szakasz Máriáról és Szent Józsefről szól, akik a hagyományhoz hűen felmennek Jeruzsálembe Húsvét ünnepére a 12 éves Jézussal együtt. Jézust első alkalommal születése után 40 nappal vitték el szülei az Úr templomába, amikor áldozatot is mutattak be érte: „Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát” (Lk 2,24), azaz a szegények áldozatát.

A Szentatya idézett Jézus gyermekségtörténete c. közelmúltban megjelent könyvéből: „Lukács, akinek egész evangéliumát áthatja a szegények és a szegénység teológiája, ...megérteti velünk, hogy Jézus családját Izrael szegényei között tartották nyilván; megérteti velünk, hogy éppen körükben érlelődhetett meg az ígéret beteljesedése” (Jézus gyermekségtörténete, 96).
Jézus ma ismét a Templomban van, de ez alkalommal más a szerepe, amelyet személyesen tölt be. Máriával és Józseffel Jeruzsálembe zarándokol a Törvény előírása szerint (vö. Kiv 23,17; 34,23), annak ellenére, hogy még nem töltötte be 13. életévét. Ez a Szent Család mély vallásosságának a jele.

Amikor azonban szülei visszaindulnak Názáretbe, váratlan dolog történik: Jézus, anélkül, hogy bárkinek is szólna, a Szent Városban marad. Mária és József három napon át keresik, végül a Templomban találnak rá, amint a tanítók között ül és beszél velük (vö. Lk 2,46-47). Amikor kérdőre vonják, Jézus azt válaszolja, hogy nem kell csodálkozniuk, mert ez az ő helye, ez az ő otthona, az Atya mellett, aki Isten (vö. Jézus gyermekségtörténete, 143).
A Szentatya ezután Origenészt idézte: „Jézus megvallja, hogy Atyja templomában van, aki kinyilatkoztatta őt számunkra, és akinek Ő a Fia”.
Mária és József aggodalma hasonló minden szülő aggodalmához, aki gyermekét neveli, bevezeti az életbe és megtanítja a valóság értelmezésére. Ma tehát különösen imádkozzunk az Úrhoz a világ minden családjáért. Követve a Názáreti Szent Család példáját, a szülők komolyan foglalkozzanak gyermekeik növekedésével és oktatásával, hogy felelős személyekké és becsületes állampolgárokká váljanak. A szülők soha ne feledjék, hogy a hit olyan értékes ajándék, amelyet személyes példaadásukkal kell táplálniuk gyermekeikben.
Ugyanakkor imádkozzunk azért is, hogy minden gyermeket Isten ajándékaként fogadjanak be, legyen támasz számukra édesapjuk és édesanyjuk szeretete, hogy az Úr Jézushoz hasonlóan növekedhessenek „bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt” (Lk 2,52). Mária és József szeretete, hűsége és odaadása legyen példa minden keresztény házaspár számára. Nem gyermekeik barátai vagy életük urai, hanem őrzői Isten egyedülálló ajándékának.

József, az igaz ember (vö. Mt 1,19) csöndje és Mária példája, aki mindent a „szívébe vésett” (vö. Lk 2,51), segítsenek bennünket abban, hogy behatoljunk a Szent Család hittel és emberséggel teli misztériumába – mondta a pápa, majd azt kívánta minden keresztény családnak, hogy Jézus, Mária és József családjának szeretetével és örömével éljenek Isten jelenlétében.
Az Úrangyala elimádkozása után a pápa a következő köszöntéssel fordult a madridi családokhoz: „Imádkozzunk, hogy a család továbbra is értékes ajándék maradjon minden tagja részére, valamint szilárd remény az egész emberiség számára.

A családok alakítsák át a világot valódi otthonná, az összhang, a szolidaritás és a kölcsönös tisztelet helyévé. Bízzák magukat a Názáreti Szent Család oltalmába, hogy le tudják küzdeni az élet nehézségeit. Végül a pápa mindenkinek azt kívánta, hogy az Úr világosságában és békéjében fejezze be az óévet.

(vm)