A világörökség részét képző betlehemi Születés bazilika feltárta titkait
A Palesztin Nemzeti Hatóság felkérésére nemzetközi tudósok csoportja, Claudio Alessandri
professzor, a Ferrarai Egyetem mérnöki kara tanárának vezetésével 2010 szeptembere
és 2011 első hónapjai között régészeti, strukturális, képzőművészeti, történelmi-filológiai
vizsgálatokat, kutatásokat végzett a templomban, amely pár nap múlva, Karácsony ünnepén
az egész világ érdeklődésének középpontjába kerül.
A régészek megállapították,
hogy a templom a Földközi-tenger egész térségében a legrégebbi fa tartószerkezettel
rendelkezik. A gerendák legrégibb csoportja minden kétséget kizáróan a VI. századból
származik, és sürgető szükség van restaurálására. Egy esetleges földrengés helyrehozhatatlan
károkat okozna a kereszténység egyik legfontosabb bazilikájában, amelyet a ferences
szerzetesek, valamint a görög és örmény ortodox egyházak közösen gondoznak.
A
Terrasanta.net honlapon olvasható közlemény szerint, amelyet december 18-án tettek
közzé, a modern technológiákkal végzett vizsgálatok alapján megállapították: a bazilika
tetőzetét borító fagerendák öt csoportra oszthatók kormeghatározásuk szerint. A legrégebbi
cédrus gerendák a VI-VII. századból származnak. Valószínűleg arról a fa tartószerkezetről
van szó, amely a bizánci korban helyettesítette a Nagy Konstantin által épített eredeti
bazilikát. Ez ugyanis 529-ben, a szamaritánusok lázadása idején leégett. Ami pedig
a gerendák anyagát illeti, háromféle fa fajtát különböztettek meg: cédrust, vörösfenyőt
és tölgyfát.
A cédrus és a tölgyfa honos a Közel-Keleten, míg vörösfenyő nem
nő azon a földrajzi térségen. Így első megközelítésben megmagyarázhatatlannak tűnt
jelenlétük a betlehemi Születés bazilika struktúrájában. A famaradványok kormeghatározását
végző dendrokronológia, a régészet egyik sajátos segédtudománya segítségével azonban
a szakértők megállapították, hogy a vörösfenyő az 1400-as évek elején az itáliai Keleti-Alpokból
érkezett a Szentföldre.
De vajon a XV. században ki gondolt volna arra, hogy
olyan messziről, éppen Itáliából hozasson fát egy palesztinai bazilika újjáépítéséhez?
– tették fel a kérdést a régészek. Mauro Bernabei professzor, a dendrokronológia egyik
legnevesebb nemzetközi hírű szakértője elmondta: „Az archívumokban megtaláltuk a tudományos
adatok bizonyítékát: a dokumentumok szerint az 1400-as években a vörösfenyőt éppen
a Velencei Köztársaság adományozta a bazilika restaurálásához. (A Keleti-Alpok térsége
akkor a „Serenissima” velencei városállam fennhatósága alá tartozott). 1479-ben a
keresztények és muzulmánok között folyó évtizedes diplomáciai tárgyalások eredményeként
végre felújították a bazilika tetőzetét” . A vállalkozást Fülöp burgundi herceg
finanszírozta, IV. Eduárd angol király a tetőzetet borító ólmot biztosította a Születés
bazilika számára. Mindez P. Giovanni Tomacelli ferences, akkori szentföldi kusztos
vezetésével történt, természetesen a Szentszék és Qayt Bay szultán jóváhagyásával.