„Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” – Benedek pápa
tanítása a szerdai audiencián
A Szentatya december 19-én, szerdán délelőtt a vatikáni VI. Pál kihallgatási teremben
fogadta a több ezer zarándokot, akiknek az adventi időszak alkalmából Mária hitéről
tanított az Angyali Üdvözlet szavaiból kiindulva. Szűz Mária ugyanis különös szereppel
bír Advent idején – mondta a Szentatya –, mert Ő az, aki egyedülálló módon várja Isten
ígéretének beteljesülését befogadva hitébe és testébe Jézust, Isten Fiát. Lukács evangélista
szerint Gábor főangyal a következő szavakkal köszöntötte Máriát: „Üdvözlégy, kegyelemmel
teljes! Veled van az Úr!” (Lk 1,28). A bibliai hagyományt tekintve Gábor főangyal
ezekkel a szavakkal az örömre hívja Máriát – magyarázta a Szentatya. Bejelenti, hogy
vége a szomorúságnak, amelyet az életben a szenvedés, a halál, a rosszindulat okoz.
Üdvözlet, amely az Evangélium, az Örömhír kezdetét jelenti.
De vajon miért
hívja Gábor főangyal Máriát arra, hogy örvendjen? – tette fel a kérdést a pápa. Elsősorban
azért, mert – ahogy az angyal szavai is tükrözik – Máriával van az Úr. Isten üdvözítőként
jön el közénk és Máriában valósul meg ez a várakozás. Ezenkívül Gábor főangyal azt
mondja Máriának: „Kegyelemmel teljes”. A kegyelem szó az öröm szinonimája, amely az
Istennel való szeretetközösségből, a Vele való élő kapcsolatból ered. Mária az a teremtmény,
aki egyedülálló módon kitárta a Teremtőhöz vezető kaput és határok nélkül Istenre
bízta magát. Mária az Atyával való kapcsolatában meghallgatja, figyelemmel követi
és befogadja az Úr jeleit, élete az Istenbe vetett reményről szól – tanította Benedek
pápa a zarándokoknak.
Ezt követően egy másik fontos tényezőre tért ki, ez pedig
a lélek kapujának megnyitása Isten és az Ő cselekedete felé még a sötétség idején
is. Az Istennel fenntartott emberi kapcsolat ugyanis nem törli el a Teremtő és teremtménye
közötti távolságot – hangsúlyozta a Szentatya. Erre példát találhatunk az Ószövetségben
is: Ábrahám hitéletének útja az öröm, de ugyanakkor a bánat pillanatait is magába
foglalja. Ábrahám bizalma a hűséges Isten iránt akkor sem gyengül meg, amikor Isten
szava elfogadhatatlanná válik. Ugyanez érvényes Máriára is, akinek hite az Angyali
üdvözlet örömét, de Jézus keresztre feszítésének sötét pillanatait is átéli azért,
hogy a Feltámadás világossága láthatóvá váljon.
Ez a mi hitünkre is vonatkozik
– hangoztatta a zarándokoknak a pápa. Hitéletünk során a világosság, de ugyanakkor
a sötétség pillanatait is átéljük azt érezve, hogy Isten nincs mellettünk, akarata
nem egyezik a mi akaratunkkal. De mégis, minél inkább megnyílunk Istenre, befogadjuk
a hit ajándékát és bizalommal vagyunk az Úr iránt, Isten annál inkább képessé tesz
minket arra, hogy életünket békében és szeretetének bizonyosságában éljük. Ehhez azonban
ki kell lépnünk önmagunkból és terveinkből, hogy Isten Szava lehessen gondolataink
és cselekedeteink egyetlen iránymutató lámpása.
Máriának több alkalommal is
meg kell újítania hitét, amelyet az Angyali Üdvözlet során kifejezett – mondta még
a Szentatya. El kell fogadnia, hogy Jézust illetően az Atyáé az elsőbbség; el kell
engednie Fiát, akit szült, hogy az teljesíteni tudja küldetését. Mária azonban sosem
elégedett meg az életében történt események felületes megértésével. Alázatos hitével
befogadta szívébe mindazt, amit nem értett meg az Atya cselekedeteiből, és hagyta,
hogy Isten adjon rá megfelelő választ. Erzsébet mondja Máriának: „Boldog, aki hitt
annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” (Lk 1,45).
Az Úr születésének
ünnepe – zárta végül tanítását a pápa – a hit alázatosságának és az engedelmességnek
a megélésére hív minket. Isten dicsősége nem egy király hatalmában nyilvánul meg,
hanem egy szűz méhében lakozik és egy újszülött gyermek szegénységében mutatkozik
meg. Isten mindenható mivolta a szeretet és az igazság olykor csendes erejével cselekszik.
A hit pedig megmutatja nekünk, hogy a védtelen kisgyermek ereje végül legyőzi a világ
hatalmainak hangos zaját.