A Katolikus Egyház Katekizmusa – P. Dariusz Kowalczyk SJ sorozata
8. elmélkedés: a Szentírás
A Kinyilatkoztatás továbbadása kétféle módon történik: a Szenthagyomány és a Szentírás
útján. A katekizmus tanítása szerint ez a két mód „szorosan összefonódik és átjárja
egymást” (80. pont).
Az egyház a Bibliát a hit „legfőbb normájának” tartja.
Tehát nem pusztán úgy tekintünk a Szentírásra, mint mélyen vallásos szövegre, hanem
valljuk, hogy azt maga Isten sugallta. A Biblia, mint olyan, üdvösségünkre vonatkozóan
mentes minden tévedéstől. Ez azt jelenti, hogy a bibliai szövegekben előfordulhatnak
például történelmi vagy földrajzi pontatlanságok, amelyek az emberi szerző korlátaiból
fakadnak, de tévedés nélküli az az igazság, amelyet Isten számunkra ki akart nyilatkoztatni
üdvösségünkre vonatkozóan.
A Bibliában megtaláljuk Isten valódi Szavát, emberi
nyelven közölve. Ezért, amint azt a katekizmusban olvassuk, a keresztény hit nem mondható
a „könyv vallásának” (108. pont). Az Újszövetség nem az égből hullott alá, hanem az
első keresztény közösségek hithirdetésének gyümölcse. Ezért a Szentírást az egész
egyház élő hagyománya szerint kell olvasni és értelmezni. Ez az alapelv nem jelent
akadályt ahhoz, hogy egyénileg is olvassuk a Bibliát. Sőt, arra kaptunk meghívást,
hogy ezt rendszeresen tegyük. Személyes értelmezésünket azonban össze kell vetnünk
az egyház tanításával. A Biblia különböző oldalait olvasva emlékeznünk kell rá, hogy
középpontjában Krisztus áll. Halála és feltámadása tehát az egész Biblia értelmezésének
kulcsa.
Olvassuk tehát a Szentírást egyénileg és az egyházzal együtt, felfedezve
számtalan jelentését. A katekizmus, hogy a Biblia olvasására ösztönözzön bennünket,
emlékeztet Szent Jeromos híres szavaira: „A Szentírás nem ismerése ugyanis Krisztus
nem ismerése” (133. pont).