P. Bend Hagenkord
SJ, a Vatikáni Rádió német műsorának felelős szerkesztője foglalja össze gondolatait
az Európai Horizontok c. rovat immár nyolcadik alkalommal megjelenő jegyzetében.
Amikor
december végén itt Rómában sor kerül a Taizéi éves találkozóra, tanúi leszünk az ökumenizmus
egy konkrét, valós formájának. A teológusok beszélnek és vitát folytatnak róla, szem
előtt tartva fontos, hitünkkel kapcsolatos kérdéseket. A helyi egyházakban azonban
már létezik egy kézzelfogható, igazi ökumenizmus és ezzel is számolni kell, mivel
a Taizéi Közösség nem pusztán elmélet, hanem egyben konkrét hitélet is.
A
Taizét jellemző ökumenizmus sajátos jellegű. Felületes néző számára a különféle felekezetek
közötti különbségek kevéssé fontosnak tűnhetnek. Ez nem felel meg a valóságnak. Taizében
csakúgy, mint éves összejövetelei során, olyan nemzedékkel találkozunk, amelynek tagjai
csak azt akarják látni, és ténylegesen látják is, ami összeköt. Olyan nemzedék ez,
amelyik különféle hagyományokhoz tartozik: vannak közöttük katolikusok, valamint a
keleti egyházak vagy a reformációból született egyházak tagjai. A találkozók alkalmával
nem egyszerűen egyesítik azt, amire van lehetőség, hanem különféle módszereket alkalmaznak,
amelyek közelítenek Istenhez és a hívek közösségéhez.
A fiatalok keresik Istent
és ezt közösségben teszik. Ezért vannak az énekek, a közösség monasztikus formái.
Sajátos jelentőségű hely, azon túl, hogy közös tapasztalatcserére ad alkalmat hasonló
korú fiatalok között. És mindenekelőtt fontos a nemzetközi megközelítés: nemzedékek
találkoznak határokon túl, amelyek éppen ezekben a pillanatokban már nem jelentenek
többé megosztó korlátokat. Ez az ökumenizmus nem cselekvés vagy megbeszélés során
jön létre, hanem Isten közös keresésekor születik. A hagyomány ezt a helyet „csönd”-nek
nevezi, mint ahogy ezt XVI. Benedek pápa megjelölte Szeplőtelen Fogantatás ünnepén:
„Mindaz, ami valóban nagy, gyakran észrevétlen marad és a nyugodt csönd termékenyebbnek
bizonyul a lázas cselekedeteknél, amelyek városainkat jellemzik, de amelyeket – arányaiban
– már olyan fontos városok is megtapasztaltak, mint az egykori Jeruzsálem. Arról az
aktivizmusról van szó, amely képtelenné tesz, hogy megálljunk, hogy nyugodtak legyünk,
hogy hallgassuk a csöndet, amelyben az Úr hallatja gyengéd szavát”.
Mindig
nagy hatású azt látni, ahogyan a fiatal nemzedékek megmutatják az idősebbeknek, hogy
hogyan lehet megtalálni Istent ebben a csöndben, hogyan lehet befogadni Jézust életünkbe.
Taizé békét és nyugalmat hoz az imában és Isten Szava meghallgatásában a zene, a Szentírás
magyarázat és a találkozás révén. Taizé távol tartja az embereket a mindennapok hajszájától.
És mindezt a közösségben, az ökumenizmus jegyében teszi. A hitben való szeretetközösség
Isten közös keresése révén a mindennapok stressze és fergeteges ritmusa nélkül. Ez
az amit Taizé decemberben Rómába hoz.