A Katolikus Egyház Katekizmusa – P. Dariusz Kowalczyk SJ sorozata
7. elmélkedés: Az
isteni kinyilatkoztatás továbbadása – a hagyomány
A keresztények azt vallják,
hogy Isten, aki Jézus Krisztus személyében és történetében nyilatkoztatta ki magát,
„azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismerésére” (1 Tim
2,4). Tehát szükséges, hogy Jézus üzenetét átadjuk minden idők minden nemzedékének.
A katekizmus emlékeztet rá, hogy az evangéliumot kétféle módon terjesztették:
szájhagyomány útján és írásban – az Apostolok prédikációin és a Szentlélek által sugalmazott
írások révén, amelyek a Bibliát alkotják. Meg kell jegyeznünk, hogy az igehirdetés
megelőzte a Szentírást, bár a Szentírásban lelt tökéletes kifejezésre, vált a hit
„legfőbb normájává”.
Az apostoli igehirdetést az évszázadok során folytatták
a püspökök és munkatársaik. A katekizmus 78. pontjában olvashatjuk, hogy „ezt az élő,
a Szentlélek erejében megvalósuló továbbadást nevezzük hagyománynak (Traditio), amennyiben
különbözik a Szentírástól, jóllehet szorosan kötődik hozzá”. A Szent Hagyomány révén
Isten tovább beszél Fia Jegyesével, vagyis az egyházzal, miközben a Szentlélek vezeti
a hívőket a teljes igazság felé.
A Szent Hagyománytól, ami az Apostoloktól
származik, és azt adja tovább, amit ők Krisztustól kaptak, megkülönböztetjük az áhítatgyakorlati
vagy fegyelmi „hagyományokat”, amelyek az idők folyamán a helyi egyházakban születtek.
Ezek a „kis” hagyományok tulajdonképpen a nagy hagyomány különféle kultúrákhoz és
korokhoz alkalmazott sajátos kifejezési formái. A katekizmusban olvassuk, hogy a hagyományok
megtartása, megváltoztatása vagy elhagyása csakis az „egyházi Tanítóhivatal irányításával”
történhet.
Tartsuk meg tehát a különféle hagyományokat és vallási ájtatosságokat,
amennyiben segítenek bennünket hitünkben, de vigyázzunk arra, hogy ezáltal ne homályosítsuk
el az apostoli Szent Hagyományt.