„Nem az Istenbe vetett hit, hanem a relativizmus kelt erőszakot” – a pápa beszéde
a Nemzetközi Teológiai Bizottsághoz
A plenáris üléshez intézett beszédében XVI. Benedek pápa örömmel állapította meg,
hogy a Nemzetközi Teológiai Bizottság csatlakozott a Hit évéhez. A bizottság tagjai
elzarándokoltak a Santa Maria Maggiore pápai bazilikába, hogy Szűz Mária oltalmába
ajánlják megbeszéléseiket.
A Szentatya ugyancsak elismerését fejezte ki azért
az üzenetért, amelyet a bizottság tagjai a Hit éve alkalmából fogalmaztak meg, és
amely rámutat, hogy a teológusok hűségesen szolgálva a hit igazságát sajátos módon
járulhatnak hozzá az egyház evangelizáló tevékenységéhez. Ez az üzenet összefoglalja
azokat a témákat, amelyeket a bizottság tagjai részletesen kifejtettek „A teológia
ma. Távlatok, alapelvek és kritériumok” c. dokumentumukban. A II. Vatikáni Zsinatot
követő időszak teológiájának életerejéből és változatosságából kiindulva a dokumentum
célja, hogy bemutassa a katolikus teológia genetikai kódját. A szöveg rávilágít azokra
a kritériumokra, amelyek a hiteles katolikus teológiát jellemzik.
Egy olyan
kulturális közegben, amelyben egyesek kísérletet tesznek arra, hogy megfosszák a teológiát
akadémiai státuszától, mivel elválaszthatatlan szál fűzi a hithez, vagy eltekintsenek
a teológia hitbeli dimenziójától, azt kockáztatva, hogy a teológiát a vallástudományok
közé sorolják, a Nemzetközi Teológiai Bizottság dokumentuma helyesen emlékeztet rá,
hogy a teológia elválaszthatatlanul összekapcsolja a hitet és az értelmet. Jelenléte
az egyetem intézményében biztosítja az emberi értelem egy széleskörű és átfogó nézetét.
A katolikus teológia kritériumai között a dokumentum utal rá, hogy a teológusoknak
figyelmet kell fordítaniuk a hitérzékre. A II. Vatikáni Zsinat leszögezi, hogy az
egyházi Tanítóhivatal sajátos és pótolhatatlan szerepet tölt be, ugyanakkor Isten
egész Népe részt vesz Krisztus prófétai küldetésében.
A hitérzék ajándéka
egyfajta természetfeletti ösztön, amely összhangban van a hit tárgyával. Kritérium
annak a megkülönböztetéséhez, hogy egy igazság részét alkotja-e az apostoli hagyomány
élő letéteményének. Rendkívül fontos, hogy meghatározzák azokat a kritériumokat, amelyek
lehetővé teszik, hogy megkülönböztessük a hívők hiteles hitérzékét (sensus fidelium)
annak hamis utánzataitól. Valójában nem egyfajta egyházi közvéleményről van szó és
elképzelhetetlen, hogy ennek alapján vitába lehetne szállni a Magisztérium tanításaival.
A sensus fidei csak olyan mértékben fejlődhet ki hitelesen a hívőben, amennyire részt
vesz az egyház életében, ez pedig megkívánja, hogy felelősen csatlakozzon az egyházi
Tanítóhivatalhoz.
A hívők hitérzéke erőteljesen szemben áll azzal az előítélettel,
miszerint a vallások, különös tekintettel az egyistenhívő vallásokra, erőszak hordozói
lennének, mivel azt hirdetik, hogy ők a létről szóló egyetemes igazság birtokosai.
Mások azt tartják, hogy az értékek politeizmusa jelentené a tolerancia és a polgári
béke biztosítékát, megfelelne egy pluralista, demokratikus társadalom szellemiségének.
Ez helytelen állítás, mivel az Úr gyökeresen visszautasítja a gyűlölet és az erőszak
minden formáját, elsőbbséget biztosítva a szeretetnek. Ha tehát a történelemben
jelen voltak vagy vannak az erőszak formái, amelyeket Isten nevével igazolnak, akkor
ezek nem az egyistenhívő vallások következményei, hanem mindig történelmi okokra,
főleg emberi tévedésekre vezethetők vissza.
Sokkal inkább Isten elfelejtése
az, amelynek következtében az emberi társadalom egyfajta relativizmusba süllyed, amely
elkerülhetetlenül erőszakhoz vezet – fejtette ki beszédében a pápa.
Amikor
nem adják meg mindenkinek egy objektív igazsághoz való viszonyulás lehetőségét, lehetetlenné
válik a párbeszéd és nyílt, vagy burkolt erőszak szabályozza az emberi kapcsolatokat.
A természetfelettire való nyitottság nélkül, amely lehetővé teszi, hogy választ találjunk
az élet értelme, az erkölcsös életmód kérdéseire, az ember képtelenné válik, hogy
igazságosan cselekedjen és elkötelezze magát a béke érdekében.
Ha tehát megszakad
az emberek és az Isten közötti kapcsolat és ez mélyreható egyensúlyhiányt eredményez,
akkor az Istennel való kiengesztelődés, amelyet Krisztus, a mi békénk teremt meg,
az egység és a testvériség alapvető forrását jelenti. Végül XVI. Benedek pápa a Szeplőtelen
Szűzanyához fohászkodott: eszközölje ki a teológusok számára a kegyelmet, hogy mindig
örömmel telve szolgálják a hit intelligenciáját az egész egyház javára.