"Készítsétek elő az Úr útját!” - P. Szabó Ferenc elmélkedése Advent 2. vasárnapjára

Advent második vasárnapján a liturgia Keresztelő Szent János, az Üdvözítő előfutára alakját állítja elénk, aki Jordán vidékén a pusztában a bűnbánatot hirdeti, és megkereszteli a megtérőket. János jelzi, hogy utána jön majd a Messiás, akit a próféták hirdettek, aki nagyobb nála, aki majd Szentlélekkel keresztel. János a Hang, az eljövendő Ige szócsöve. Izajás prófétára hivatkozik: „A pusztában kiáltónak ez a szava: ’Készítsétek elő az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit!’”

Ez az „adventi” üzenet nekünk is szól, itt és most a Hit Évében. A „pusztában kiáltó” hang volt XVI. Benedeké, amikor okt. 11-én, a II. Vatikáni zsinat kezdete 50. évfordulóján megnyitotta a Hit Évét, és felszólított mindnyájunkat: „Hirdessük Krisztust korunk sivatagjaiban!” A pápa korunk lelki „sivatagját”, „pusztaságát” jellemezve (elsősorban az ún. nyugati világra utalva) hangoztatta: Az utóbbi évtizedekben előrehaladt a spirituális ’elsivatagosodás’. Az Isten nélküli világban elterjedt a lelki üresség. De Szentatyánk mégsem pesszimista.

Felhívja a figyelmet arra, hogy éppen ennek a sivatagnak, ennek az űrnek a megtapasztalásából kiindulva fedezhetjük fel ismét a hit örömét, életbevágó fontosságát a mai emberek számára. A pusztaságban felfedezzük azokat az értékeket, amelyek alapvetően fontosak az élet számára. Napjainkban számtalan jele van az Isten, az élet végső értelme iránt való szomjúságnak. Ezek a jelek gyakran burkolt vagy negatív formában vannak jelen.

Elsősorban nekünk keresztényeknek kell hiteles, megélt hitükkel tanúságot tennünk Istenről, megjelölni a keresőknek az utat az Igazság, Krisztus felé. De ezen túl a nemrég meghirdetett új evangelizálásnak keresnie és alkalmaznia kell a modern módszereket/eszközöket, hogy a nem hívő, őszintén kereső tömegekhez is eljusson az Evangélium örök örömüzenete. Tudjuk, hogy ezzel a kérdéskörrel, feladattal foglalkozott októberben a püspöki szinódus. Várjuk, hogy a szinódus javaslatai szerint XVI. Benedek kiadja apostoli buzdítását.

Itt most a paptestvéreknek, igehirdetőknek, katekétáknak szánok pár megjegyzést. Rövid heti homíliáimban – az elmúlt két évben, és még a harmadikban is, ha Isten engedi – gyakran utalok pápai megnyilatkozásokra, főleg a II. Vatikáni zsinat dokumentumaira. Tapasztalatból tudom ugyanis, hogy az igehirdetők nem ismerik kellőképpen az egyházi tanítást (pl. a Katolikus Egyház Katekizmusát), általában a keresztény hitvallás korszerű bemutatását. A katolikus iskolákban, amelyek – hála Istennek - szépen szaporodtak az elmúlt két évtized során, a tanárok és nevelők vallási továbbképzését és a számukra adott lelkigyakorlatokat alapvetőnek tartom. („Multiplikátorok” képzése!)

Természetesen a média-képzésnek, ill. a rádió-televízió katolikus (keresztény) műsorainak is lényeges szerepe van. Hiszen ma már nem elég a plébániai közösségnek prédikálni, ha a nem hívőket is el akarjuk érni.! Örömmel és hálával állapítjuk meg, hogy a magyarországi katolikus rádióműsorok megsokszorozzák a Vatikáni Rádió adásainak továbbsugárzását, és a katolikus sajtó, pl. a Magyar Kurír is továbbterjeszti a vatikáni híreket.

De ma még a megkeresztelteknek, a templomba járóknak sem elég a prédikációkban valami „híg moralizálás”, a bűnök ostorozása vagy a figyelmeztetés bizonyos erkölcsi szabályokra. Az embereknek tudniuk kell miért és mit hisznek, mi a törvények megalapozása. A fiataloknak pl. meg kell világítani a szerelem csodálatos misztériumát: azt hogy a férfi és a nő részt vesz, együttműködik Istennel a teremtésben.

A felnőtt hívőknek, akiknek vallási ismerete megrekedt elemi iskolás fokon, jobban meg kell magyarázni hitünk, Krédónk alapigazságait is, tehát azt, hogy mit kell hinnünk, miután megmutattuk, miért értelmes hódolat ez a hit. Itt többször ajánlottam már Joseph Ratzinger 1968-as Bevezetés a kereszténységbe c. könyvét, amely nemrég újra megjelent a Vigilia kiadónál. A Hit Éve és az új evangelizálás meghirdetése kiváló időszak arra, hogy fokozottabban hirdessük Krisztust korunk spirituális sivatagjában!

(Lk 3, 1-6)