„Isten arra hív, hogy terjesszük a világban szeretettervét” – a pápa szerdai katekézise
XVI. Benedek pápa december 5-én, szerdán a vatikáni VI. Pál teremben fogadta a több
ezer zarándokot, akik azért gyűltek össze, hogy találkozzanak a Szentatyával és meghallgassák
eheti tanítását.
A pápa Szent Pál apostol Efezusiakhoz írt leveléből idézte
Isten felmagasztalásának imáját, amely bevezet minket az adventi időszakba, különösen
is a Hit évében. E dicsőítő ima témája – magyarázta a pápa – Isten az emberrel kapcsolatos
tervének felmagasztalása. Szent Pál apostol csodálja Isten művét az üdvösségtörténetben,
amely Jézus megtestesülésében, halálában és feltámadásában éri el csúcspontját, továbbá
azt szemléli, hogy az égi Atya az idők kezdete előtt fogadott gyermekeivé választott
bennünket egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban. Ez azt jelenti, hogy mi már örök idők
óta létezünk Isten tervében. Ennek fényében hivatásunk nemcsak annyi, hogy itt éljünk
a földön, hanem ennél több: Isten kiválasztottjainak kell lennünk Jézus Krisztusban.
Isten Krisztusban tekint ránk, mint fogadott gyermekeire – tanította a Szentatya.
De
vajon mi az isteni terv végső célja? – tette fel a kérdést Benedek pápa. Az, „hogy
az idők teljességével Krisztusban, mint főben foglaljon össze mindent, ami mennyben
és földön van” (Ef 1,10). Ez az jelenti, hogy a teremtéstörténet nagy tervében Krisztus
a világ középpontjába emelkedik, hogy az Isten általi teljesség felé vezessen mindent.
Isten megmutatta számunkra szeretettervét azáltal, hogy kapcsolatba lépett az emberrel,
akinek kinyilatkoztatta magát.
A II. Vatikáni Zsinat Dei Verbum k. konstitúciójában
ezt olvassuk: „Istennek a maga jóságában és bölcsességében úgy tetszett, hogy kinyilatkoztatja
önmagát, és tudtunkra adja akaratának szent titkát (vö. Ef 1,9), mely szerint az embereknek
Jézus Krisztus, a megtestesült Ige által a Szentlélekben útjuk nyílik az Atyához,
és az isteni természet részesei lesznek (vö. Ef 2,18; 2Pt 1,4). E kinyilatkoztatással
a láthatatlan Isten (vö. Kol 1,15; 1Tim 1,17) szeretetének bőségéből mint barátaihoz
szól az emberekhez (vö. Kiv 33,11; Jn 15,14--15), és társalog velünk (vö. Bár 3,38),
hogy meghívja őket és befogadja a saját közösségébe” (Dei Verbum 2).
A Szentlélek
által a Krisztusban megvalósuló szeretetközösség Isten ajándéka az embereknek a kinyilatkoztatás
világosságával, amely az emberi lélek mélyén megbújó teljességre irányuló vágy beteljesülése,
utat nyitva ezáltal az örök boldogság felé. Isten kinyilatkoztatására a hitcselekedettel
válaszol az ember – hangsúlyozta a pápa. Ez a cselekedet pedig nem egy kötelezettség,
hanem az Isten jóságára való teljes ráhagyatkozás. Olyan cselekedet, amely alapvető
változással jár a valósággal való kapcsolat módjában – magyarázta a Szentatya. Minden
egy új világosság fényében mutatkozik meg, amely maga a valódi megtérés.
Az
Advent – zárta tanítását Benedek pápa – a Karácsonyra felkészítő liturgikus időszak,
amely Isten Fia eljövetelének misztériumával állít minket szembe. Ez az a terv, amellyel
Isten magához hív bennünket, hogy Vele együtt az öröm és a béke szeretetközösségében
éljünk. Advent ismét, még a nehézségek idején is, arra hív bennünket, hogy bizonyosodjunk
meg Isten jelenlétéről a világban. Isten arra kér minket, hogy váljunk működésének
tanúságtevőivé, jeleivé a földön. Hitünk, reményünk és szeretetünk által Isten újból
és újból el akar jönni közénk, hogy világosságával árassza el a sötétséget.