A közel-keleti katolikus pátriárkák összejövetele Libanonban
December 3-án, hétfőn vette kezdetét a libanoni Harissa-ban a Közel-Kelet katolikus
pátriárkáinak és püspökeinek összejövetele, amelyen a térség keresztényeinek jövőjét
vitatják meg. A találkozón részt vesz Béchara Raï bíboros, maronita pátriárka, továbbá
a görögkatolikus, az örmény katolikus és a szír katolikus pátriárka, a kopt, a káld
és a latin pátriárkák képviselői. Jelen van Gabriele Caccia érsek, libanoni apostoli
nuncius is.
A főpásztorok három napon át az arab világ keresztényeinek hitéről,
jövőjéről tárgyalnak. A fő témák között szerepel az „Egyház a Közel-Keleten” k. apostoli
buzdításban foglaltak gyakorlati megvalósítása. A térséggel foglalkozó különleges
szinódust 2010-ben tartották meg a Vatikánban. A megbeszélések eredményéből született
a Szentatya apostoli buzdítása, amelyet XVI. Benedek pápa szeptemberben, történelmi
libanoni látogatása alkalmából nyújtott át az érintett helyi egyházak képviselőinek.
A közel-keleti politikai fordulatok, társadalmi átalakulások, az iszlámisták hatalomra
jutása a régió számos országában arra késztetik az egyházat, hogy komolyan megfontolja,
milyen lépéseket tegyen a keresztények jövőjének megvédésére.
A megbeszéléseket
Raï bíboros nyitotta meg. Beszédében felsorolta a napirendi pontokat, amelyek követik
az apostoli buzdítás fejezeteit.
A pápa buzdításában arra szólítja fel a helyi
katolikus egyházakat, az ősi hagyományokkal rendelkező egyházakat és az új egyházi
közösségeket, hogy erősítsék meg egymáshoz fűződő kapcsolataikat és tanúságtételüket.
Közel-Kelet egyháza védelmezze a keresztények jogát és kötelességét, hogy részt vehessenek
a nemzet életében, hogy hazájuk teljes jogú állampolgáraiként, ne kisebbségként kezeljék
őket – fejtette ki a maronita pátriárka.
Muzulmán honfitársaikkal együtt osztozzanak
kultúrájuk különböző értékeiben, mint ahogy ezt tették a XIX. században, a Nahda néven
ismeretes kulturális fellendülés idején, a vallás- és istentiszteleti szabadság korszakában.
Az erőszakos vallási fundamentalizmus és a negatív laicizmus olyan veszélyt
jelentenek, amelyek nem pusztán a keresztényeket fenyegetik, hanem minden vallás követőit.
A negatív laicizmus szélsőséges ideológiaként arra törekszik, hogy a vallásos hitet
a magánszférába szorítsa vissza, távol minden szentségi gyakorlattól, egészen odáig
menve, hogy megtiltsa az embereknek hitük nyilvános megvallását, gyakorlását.