„A világ egyik legnagyobb keresztje a szegénység” – Bajzáth Ferenc atya gondolatai
A budapesti Szent József
templom plébánosa olvassa fel írását. A szegénység elleni küzdelem napján szeretném
elmondani, hogy mi, itt Budapesten, hogyan küzdünk a világ talán legnagyobb keresztje,
a szegénység ellen.
Sokan azt hiszik, hogy az adományok osztása, a sorban állás,
a segélyosztás elegendő. Tapasztalatunk azonban az, hogy az igazi karitász nem a „raktár-karitász”
az éppen ott található segélyek kiosztása. Egy hajléktalan múltkor szomorúan jött:
a másik atya csak pelenkát tudott volna adni, de nekem arra nincs szükségem.
Mire
van szüksége a mai szegénynek? Miben segíthetünk mi, katolikusok? Mire figyelmeztet,
buzdít bennünket ez a világnap?
Példaként hadd említsem a Budapest VIII. kerületben
élő és dolgozó Kalkuttai Teréz Anya nővéreinek sok-sok kezdeményezése közül néhányat.
Ott
élnek a nővérek a szegények között. Nem húzódnak vissza egy gazdag, előkelő világba,
ahonnan „meglátogatják” a szegényeket, hanem maguk is szegények és a szegények között
élnek – ahogy azt Teréz Anyától megtanulták.
Dolgoznak a szegényekért. Több
mint 20 éve ismerem őket: mindegyik dolgos, szorgalmas. Egyetlen ingyenélő sem mondhatja
róluk, hogy ők nem dolgoznak. Előttük, ha van lehetőség rá, velük együtt dolgoznak
a szegények legszegényebbjeiért.
A környék mindhárom templomát „használják”.
Az egyik templomba szentségimádásra viszik a hajléktalanokat, a másik templomba hétköznapi
misére gyűjtik össze őket. A józsefvárosi templomban, legalább 20 éve, vasárnaponként
részt vesznek a szentmisén. Minden vasárnap gyóntatunk, szintén több mint 2 évtized
óta, hogy segítsük a szegények lelki tisztulását.
Magyarországi anyaházukban,
a Budapest VIII. Tömő utca 19-ben – olvasom tájékoztatójukon: a hajléktalan nők számára
hétfőn, a családok számára csütörtökön tartanak hittanórát, bibliaolvasást, szombaton
és vasárnap ebéddel várják a szegényeket. Fontos kérdés romatestvéreink integrációja,
a szentségekre való felkészítése. Felhasználjuk a családlátogatás eszközét, egyik
tervünk a gyermekfoglalkoztatás megvalósítása.
Mert a szegénység elleni küzdelem
kezdete: nekünk is „Isten szegényévé” kell lenni, dolgozni kell a szegényekért, jelen
kell lenni, Jézus közelében, a templomban, és minden alkalmat ki kell használni, hogy
a szegények megismerjék az Istent, ételt, ruhát, „meleget” adjanak Isten szegényeinek.