„Imádkozzatok a szíriaiakért, ne feledjétek el őket” – a damaszkuszi nuncius felhívása

Fennáll a veszélye, hogy a szíriai erőszak feledésbe merül. Kezdetben még hírt adtak a halottakról. Nap, mint nap nő az áldozatok száma, van úgy, hogy százakat ölnek meg, de senki sem szól semmit, mintegy megszokottá vált. Mint minden háborút, így a szíriai konfliktust is előbb-utóbb elfelejtik” – nyilatkozta Mario Zenari érsek, damaszkuszi apostoli nuncius az AsiaNews hírügynökségnek. Az ország fővárosa hivatalosan is belépett a háborúba, a lakosság drámai helyzetben él. Az embargó következtében nincs rá mód, hogy a humanitárius segélyeket eljuttassák a rászorulóknak. A nuncius a hívek imáit kéri a közelgő adventi időszakban.

Már november elejétől kezdve tart a humanitárius pokol a szír fővárosban, különös tekintettel a külvárosi negyedekre, ahol éjjel-nappal folynak a harcok. A bombák a földdel egyenlővé tették a még álló házakat. Több alkalmazott a nunciatúrán lakik, mivel hajléktalanná vált. Mások pincékben, összetákolt menedékhelyeken húzódnak meg éjszakára. A plébániákat menhelyekké alakították át, a rendházak megnyitották kapuikat, kertjüket is felkínálva a kitelepítetteknek. Azonban a tél érkezésével az otthontalanokat az éhínség és a fagyhalál fenyegeti.

Az egyház minden lehetséges helyet, irodáit, raktárait, még istentiszteleti helyeit is a rászorulók rendelkezésére bocsátotta. Azonban külső segítség és egy esetleges tűzszünet nélkül ezek az erőfeszítések csak csepp a tengerben – nyilatkozta a damaszkuszi nuncius. A bombázásokon, a politikai és vallási csoportok bosszúállásán túl számolni kell a helyi bűnözéssel is, amely egyik félhez sem tartozik. Az országban százával rabolják el az embereket, zsarolva nem csak a gazdag, hanem most már a szegény családokat is. Ezek a bűnözők bevallják, hogy egyik politikai vagy katonai csoportot sem támogatják, pusztán saját érdekeikre használják fel a rend felbomlását. A tömegkommunikációs eszközök sajnos nem tájékoztatnak erről, pedig olyan csapásról van szó, amely még fájdalmasabbá teszi az életet.

Az egyház aktív szerepet tölt be az elrabolt személyek érdekében. Minden érintett plébánián bizottságokat hoznak létre, amelyek közvetítenek az emberrablók és a családok között, nyilvános gyűjtést rendeznek, hogy kiválthassák a foglyokat, akiket különben az a veszély fenyeget, hogy kioltják életüket. Az egyház az egyetlen valódi intézmény, amely még működik az országban: keresztények, muzulmánok egyaránt kérik segítségét. A papok, szerzetesek és szerzetesnők gyakran életük kockáztatása árán tesznek kísérletet a kiengesztelődés és a megbocsátás elősegítésére ott, ahol ez lehetetlennek tűnik” – mondta interjújában Zenari érsek, damaszkuszi apostoli nuncius. A nyugati világ kötelessége, hogy tájékozódjon a szíriai helyzetről, még akkor is, ha a média és a kormányok szeretik felszínesen kezelni az ügyet.

(vm)