„Zsinati Anyák” – huszonhárom nő a II. Vatikáni Zsinaton –

Adriana Valerio olasz teológusnő könyvének ismertetése
Boldog XXIII. János pápa 50 évvel ezelőtt, 1962. október 11-én nyitotta meg a II. Vatikáni Zsinatot. Utóda, VI. Pál pápa hivatalosan 1964. szeptember 8-án, kedden jelentette be, hogy a világegyház összejövetelén nők is jelen lesznek auditrix, azaz megfigyelő minőségben. Szeptember 25-én a francia Marie-Louise Monnet volt az első nő, aki belépett az aulába.

Az 1964 szeptembere és 1965 augusztusa közötti időszakban összesen 23 nő, 10 szerzetesnő és 13 világi volt jelen az üléseken. (A zsinat teljes időszakán a résztvevők összlétszáma 2778 volt). Adriana Valerio olasz történész és teológusnő, a nápolyi II. Frigyes Egyetem kereszténység és egyháztörténet tanára, könyvében (Carocci kiadó, 2012) felidézi a 23 feketébe öltözött, fején fátylat viselő nő történetét, felhasználva a Vatikáni Titkos Levéltár és a Világiak Pápai Tanácsának értékes dokumentumait, továbbá az egyes kongregációk, egyházi társulatok anyagait. Ezek a nők valóban a „jövőből” érkeztek: mint szerzetesnők a világ minden részén élő, különféle kongregációhoz tartozó nővérek ezreit képviselték, a világiak pedig fontos társulatokban, egyházi mozgalmakban töltöttek be vezető szerepet.

Az olasz teológusnő az „Egy új Pünkösd” c. fejezetben összefoglalja a történelmi esemény előzményeit, kiemelve olyan epizódokat, amelyek jól rávilágítanak arra a fejlődésre, amely az elmúlt ötven évben a nők egyházi jelenlétében is végbement. Erre egy példa: 1963. november 2-án államcsíny során meggyilkolták Ngô Đình Diệm vietnami elnököt. Amikor fivére, Pierre Martin Ngô Đình Thục, Hué érseke egy hónappal később, 1963. december 2-án a Vatikánban engesztelő szentmisét mutatott be a merénylet áldozatául esett elnök lelki üdvéért, csak a család férfi tagjai kaptak engedélyt arra, hogy szentáldozáshoz járulhassanak.

A változás első jelei a zsinat második ülésszakán mutatkoztak, amikor Leo Josef Suenens, belga bíboros, brüsszeli érsek 1963. október 22-én beszédében utalt arra, hogy a Szentlélek az egyház minden tagjára kiárasztja ajándékait. A bíboros javasolta, hogy nőket is hívjanak meg a zsinati megfigyelők közé. Kissé ironikusan megjegyezte: „Azt hiszem, hogy a nők alkotják az emberiség csaknem 50%-át. A szerzetesnők, akik szintén az egyház tagjai, több mint egy millióan vannak. Hol van az emberiség másik fele?” – tette fel a kérdést.

Felszólalása, bár megtapsolták, sokakban félelmet és aggodalmat keltett. Josyf Slipyj ukrán érsek emlékeztetett a páli tiltásra, idézve az első Korinthusi levél sorait: „az asszonyok hallgassanak az összejöveteleken” (13,34).

1963. október 24-én, Georges Hakim galileai melkita érsek arra hívta fel a zsinati atyák figyelmét, hogy az egyházról szóló vázlat - schema - szövegében nem tettek említést a nőkről. Az egyik „zsinati anya”, a világi hívek mozgalmában elkötelezett ausztráliai Rosemary Goldie tanúságtétele szerint VI. Pál már 1963-ban szeretett volna néhány nőt is meghívni, de egy évre volt szükség ahhoz, hogy leküzdje a különféle ellenállásokat.

1964. szeptember 8-án, Kisboldogasszony ünnepén tett kijelentését nem mindenki helyeselte és támogatta, ugyanakkor kivívta sokak elismerését. 1964 októberében Albino Luciani püspök, a későbbi I. János Pál pápa az „Avvenire” c. olasz katolikus napilap hasábjain fejezte ki egyetértését. Rámutatott a nők zsinati jelenlétének fontos tényére és kifejtette: részvételük nem pusztán jelképes lesz, hanem az aulán kívül a zsinati bizottságok kikérik majd véleményüket és lehetőségük lesz arra, hogy előterjesszék szempontjaikat, javaslataikat és megjegyzéseiket.

Azoknak, akik a nők jelenlétét úgy ítélték meg, hogy az ellenkezik Pál apostol tanításával, miszerint tilos számukra nyilvános helyen megszólalniuk, Luciani püspök bölcsen így válaszolt: „Szent Pál tiltása csak a korinthusi nőkre vonatkozik, és csak azokra, akik abban a korban éltek”.

Mint arról annak idején beszámoltunk, október 4-e és 6-a között a Vatikánban 200 történész és teológus nemzetközi konferenciát tartott „A teológus nők újraolvassák a II. Vatikáni Zsinatot” címmel. Az összejövetelen részt vett Bodó Márta, az erdélyi Keresztény Szó kulturális havilap főszerkesztője, teológusnő is, aki műsorunkban többek között elmondta, hogy a találkozón jelen volt egy 88 éves 14 gyermekes mexikói családanya (Luz María Longoria Gama), aki férjével együtt 50 évvel ezelőtt részt vett a zsinaton, amely elsőként nyitotta meg kapuit a nők előtt.

Az „Osservatore Romano” havonta megjelenő „Nők, egyház, világ” c. melléklete októberi, 5. számában szintén megemlékezik a történelmi eseményről, az első zsinatról, amelyen nők is jelen lehettek. Felidézi VI. Pál pápa üzenetét, amelyet a II. Vatikáni Zsinat lezárásakor, 1965. december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén intézett a nőkhöz.

A 11 pontból álló üzenetben Montini pápa többek között megállapítja: az egyház büszke rá, hogy felszabadította a nőket és az évszázadok során felragyogtatta lényegbeli egyenlőségét a férfiakkal.

Most elérkezett az ideje annak, hogy a nők hivatása kiteljesedjen, mivel a társadalomban eddig soha nem látott szerepet töltenek be.

VI. Pál pápa a következő felhívást intézte a nőkhöz: Ti, akik az igazságot édessé, gyengéddé, hozzáférhetővé tudjátok tenni, kötelezzétek el magatokat, hogy a zsinat lelkisége behatoljon az intézményekbe, az iskolákba, a családokba, a mindennapi életbe.
Végül a világ összes nőjéhez, keresztényekhez és nem hívőkhöz egyaránt fordult ma is időszerű szavaival: „Rátok van bízva az élet. A történelemnek ebben a súlyos pillanatában a ti feladatotok, hogy megmentsétek a világ békéjét”.

(vm)