A hét szentje – Arkadiusz Nocoń atya sorozata

November 25-e Alexandriai Szent Katalin szűz és vértanú nem kötelező emléknapja.
A filozófusok, ügyvédek, diákok, vasutasok és varrónők védőszentje a III. század második felében született Alexandriában (Egyiptom), Maximianus császár uralkodása idején (286-305) halt meg Alexandriában. Ereklyéi Egyiptomban találhatók a Sínai-hegyi Alexandriai Szent Katalin kolostorban.

Szentünk élete és halála a nagy keresztényüldözések idejére esett, ezért a történelmi szövegtanúk közül nem sok maradt fenn ebből a korszakból. Ez a magyarázata annak, hogy Katalin életrajzát a következő századokban több legendás elemmel egészítették ki. Bármelyik életrajzát olvassuk azonban, Katalin mindegyik szerint előkelő, sőt talán királyi családból származott, akinek rendkívüli intelligenciája kitűnő neveltetéssel párosult. Ennek is tulajdonítható, hogy pogány környezetben kereszténnyé lett. Keresztségének felvétele után röviddel Maximianus császár megparancsolta Katalin szülővárosa, Alexandria lakóinak, hogy mutassanak be áldozatot az isteneknek.


Katalin, hitére hivatkozva, megtagadta a szertartáson való részvételt, annak ellenére, hogy sok keresztény féltve saját életét, elárulta Krisztust. Amikor a császár értesült róla, hogy parancsának egyesek ellenszegültek, haragra lobbant. Miután azonban tudomást szerzett róla, hogy előkelő család sarjával van dolga, először megpróbálta lebeszélni őt a kereszténységről. A legkiválóbb pogány tudósokat és filozófusokat küldte hozzá, hogy győzzék meg hitvallása tévességéről.

Katalin azonban tizennyolc éves kora ellenére könnyedén megcáfolta érveiket, sőt egyes leírások szerint még néhányukat meg is térítette. A csalódottságában ingerültté vált császár börtönbe záratta, és erőszakkal akarta kényszeríteni arra, hogy tagadja meg hitét. Ekkor mutatkozott meg azonban, hogy Katalin nemcsak rendkívüli elmével volt megáldva, hanem olyan lelki erővel is, amelyet a legkegyetlenebb kínzások sem tudtak megtörni.

Amikor Katalin megvallotta hitét – olvashatjuk a Jacobus de Voragine tollából származó Legenda Aurea-ban –, a feldühödött császár így szólt hozzá:

Szép és okos lány vagy, ezért kérlek, hogy ne szállj szembe akaratommal. Ha teljesíted kérésemet, a császári palotában lesz a helyed, aranyba öntetem szobrodat, hogy szépséged és bölcsességed előtt hódoljanak!

Ne mondj nekem ilyeneket, hiszen bűn még gondolni is erre – felelte Katalin. Krisztus menyasszonya vagyok, nem tudsz elszakítani Tőle sem hízelgéssel, sem fenyegetéssel! Ezekre a szavakra a császár megkorbácsoltatta és fogságba vetette. Megtiltotta, hogy enni és inni adjanak neki. Néhány nap múlva visszatért hozzá újra ezeket mondva: Válassz! Vagy áldozol az isteneknek, vagy meghalsz! Erre Katalin ezt válaszolta: Kérlek, minél gyorsabban hajtsd végre rajtam azokat a kegyetlen kínzásokat, amelyeket elterveztél! Jézusom iránti szeretetből én is meg akarom ismerni azokat a szenvedéseket, amelyeket ő átélt, és amelyekkel halálra adta magát értünk! Nem tántoríthatsz el engem semmilyen módon. Mivel a kínzások a fiatal lányt nem törték meg, a császár lefejeztette.


Alexandriai Szent Katalin több, Istentől kapott adománnyal volt megáldva: szépség, okosság, fiatalság, amelyeket bölcsen és bőségesen használt fel arra, hogy másokat Krisztushoz vezessen. Nem is csoda, hogy a keresztény világot teljesen elbűvölte személyisége és lényének varázsa. Ez is az oka, hogy élettörténetét rövid időn belül számos legendával bővítették, amelyek időnként már eltúlozták az általa végbevitt csodák valós adatait. A későbbi századokban is, amikor a legendaírás már kihalófélben volt, Szent Katalin tisztelete és kultusza még mindig virágzott, meghódítva újabb városokat, mesterségeket és társulásokat, amelyek védőszentjüknek választották, kezdve a Sorbonne professzoraival, a kocsisokon át, egészen a varrónőkig. Ez utóbbiakat Olaszországban és Franciaországban népnyelven „katalinkáknak” is nevezik.

Honnan ered ennek az alexandriai szentnek a népszerűsége?

A válasz szokatlanul hangozhat a mai ember számára, amit talán leginkább egy fiú szavaival lehetne kifejezni, aki szerelmes hódításaival és a lányok szívének megszerzésével dicsekedett. Egy alkalommal, amikor nem sikerült neki kiszemelt áldozatát meghódítania, csalódottan a következőt mondta egy papnak: „Atya, olyan ez a lány, mintha már valaki más lakna benne.” Egyetlen teológus sem tudta volna olyan találóan megválaszolni kérdésünket, mint ez a fiatalember. Katalin, ahogy minden más igazi keresztény és szent olyan személy, akiben Isten lakik, aki mellett nem lehet elmenni közömbösen, akit vagy gyűlölni lehet és legyőzni, vagy tisztelni és szeretni.

Úgy tűnik, korunk legnagyobb szerencsétlensége, hogy olyan emberek élnek benne, akikben nem lakik Isten, ezért férkőzik be szívükbe olyan könnyen a bűn, a szenvedély és a gyarlóságok… Sajnos egyre gyakrabban érinti ez a nőket is. Nem is olyan régen még senki sem mert volna előttük szitkozódni vagy közönségesen beszélni, mert tudat alatt érezni lehetett, hogy Valaki lakik bennük. A nők és a lányok mindig jobban kötődnek olyasvalakihez, aki vallásos, többet imádkozik, közelebb van Istenhez. Ez tiszteletet és megbecsülést ébreszt másokban irántuk.

„A nők Máriától azt a tiszteletet örökölték, hogy amikor bárhol megjelennek, még a hercegek is felállnak” – írta Przecław Słota „Az asztalnál való viselkedés” című egyik legrégibb lengyel versében (1415 körül). Ma, amikor a nők az egyenlőségért folytatott küzdelmükben a férfiakkal azon versenyeznek, hogy filmekben, a színpadon vagy egyéb megjelenésükkor hogyan tegyenek túl a másikon a szégyenérzet határának átlépésében, ne csodálkozzunk, hogy egyre többen „ülnek le, amikor megjelennek”.


Szent Katalinról írtak verseket, színházi darabokat, komponáltak énekeket. A legnagyobb festők alkotásain szerepel alakja: Memling, Caravaggio, Raffaello. Lengyelországban tiszteletére legalább kétszáz templomot emeltek.
Honnan ez a rendkívüli népszerűsége szentünknek, akinek legendákkal körülölelt élete az ókor homályába vész? Lehet, hogy az emberiség férfi része ilyen módon akarta a világ tudomására hozni vágyát és elvárásait a nők iránt. Lehet, hogy ez a férfivilág éppen így akarta ösztönözni a nőket Szent Katalin életpéldájának követésére, kifejezésre juttatva igényüket, hogy ne mondjanak le az ő evangéliumi bölcsességéről, jámborságáról és hősiességéről. Ha pedig a katonák és tudósok nem térnek meg, akkor legalább az egyszerűbb emberek térjenek a hit útjára.

Mindenható, örök Isten, Te Szent Katalinban a szüzesség és a vértanúságig menő kitartás példáját adtad népednek, közbenjárására erősíts meg minket a hitben és az állhatatosságban, hogy tevékenyen részt vegyünk Egyházad egységének építésében. A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön-örökké. Amen.


Szemere János atya fordítása