Szegénység és társadalmi kirekesztettség Európában

Athéntől Lisszabonig, Olaszországtól Ciprusig európai állampolgárok százezrei mentek ki az utcára, hogy tüntessenek a megszorító politikák ellen, aggódva saját és gyermekeik jövőjéért. Az Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége (EBU), amely földrészünk és a világ egyéb országainak rádió és televízió csatornáit gyűjti egybe, november 29-ét ezért a következő témának szenteli: „Why poverty? Miért van szegénység?

A kezdeményezés része egy globális programnak, amely mozgósítani kívánja a közvéleményt. Ezen a napon számos dokumentumfilm, rádióadás, weboldal és közösségi oldal foglalkozik a szegénység különféle formáival. A szegénység elleni küzdelemhez csatlakozik a Vatikáni Rádió is nem csak november 29-én, hanem az elkövetkező hetekben – írja az Európai Horizontok 6. kiadásának szerzője, Pietro Cocco, a Vatikáni Rádió olasz újságírója.

Nyilvánvaló, hogy a válság nem pusztán gazdasági. Érinti a társadalmi modelleket, az egyéni és közösségi kapcsolatok etikáját. Olyan válságról van szó, amely vita tárgyává teszi a vezető rétegeket, a munka, a politikai élet, a polgári társadalom megnyilvánulásait. Mindennek váratlan következményei vannak. Mindenkitől egyenlő mértékben felelősségvállalást igényel, amelyet három kulcsszóban lehetne összefoglalni: mértékletesség, igazságosság, szeretetszolgálat.

Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az egyéni és közösségi magatartások azok, amelyeknek igazodniuk kell a politikai, gazdasági és közigazgatási döntésekhez. Ma a tömegkommunikációs eszközöket tehát arra használják fel, hogy ezek felé irányítsák a különböző magatartásformákat. A mértékletesség feltételezi a személyek méltóságának tiszteletben tartását, csakúgy, mint az anyagi források helyes felhasználását mindenki javára.
Ha a számokat tekintjük, az adatok önmagukért beszélnek. Európában számítások szerint 80 millió személy él szegénységben. Ez a szám az Európai Unió összlakosságának több mint 16%-át jelenti. Többségükben nőkről van szó, a szegénységben élő gyermekek száma 20 millió. (*1)

Helyet kell hát ismét teremteni az igazságosságnak, „amely azt követeli, hogy megadjuk a másiknak azt, ami az „övé”, ami léte és működése alapján megilleti” – ahogy ezt XVI. Benedek pápa „Caritas in Veritate” k. enciklikájában kifejtette az átfogó emberi fejlődésről (Bevezetés, 6. pont). A munkanélküliség, amely növekszik a fiatalok, a bevándorlók, a kevés szakképzettséggel rendelkezők körében, nem pusztán gazdasági probléma. (*2)
Megfosztja ezeket az embereket a társadalomban elfoglalt helyüktől, semmissé teszi lehetséges hozzájárulásukat hazájuk növekedéséhez, megakadályozza, hogy saját és családjuk jövőjét építsék.

Ebben a helyzetben, mint ahogy az olasz püspökök írták, fennáll annak a veszélye, hogy felélesztik a „becsületesek mérgét, akikhez csatlakozik a kirekesztettek kiáltása, azoké, akik ma lényegében idegennek érzik magukat a társadalomtól, nincs szavuk, nem hallgatják meg őket”.

Az Európai Unió meghirdette a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni évet, a társadalmi és területi kohézió európai megvalósítását. Mivel személyekről van szó, tegyük hozzá, hogy ebben az összefüggésben a szeretetszolgálatot alapvetően fontos elemként ismerhetjük el a társadalmi kapcsolatokban, a közéletben is, hogy okot adjunk a reményre és mindenki részvételére buzdítsunk. Ahogy XVI. Benedek pápa emlékeztet bennünket rá, az „ember városát” nem pusztán a jogok és kötelességek mozdítják elő, hanem sokkal inkább az ingyenesség, az irgalmasság és a szeretetközösség kapcsolatai.

A népek fejlődése mindenekelőtt attól függ, hogy elismerjük: egyetlen családot alkotunk, amely valódi szeretetközösségben működik együtt és olyan személyekből áll, akik nem közömbösek egymás sorsa iránt.


*1 - A statisztikai adatok szerint a „szegénység vagy társadalmi kirekesztettség” veszélye által leginkább fenyegetett személyek legmagasabb százalékaránya a következő az egyes országokban: Bulgária 41,6%, Románia 41,4%, Lettország 38,1%, Litvánia 33,4%, Magyarország és Írország 29,9%, Görögország 27,7%, Olaszország 24,5%.

Az európai összképet súlyosbítja, hogy a dolgozók, vagy „nagyon alacsony intenzitású munkával rendelkezők 22%-át fenyegeti a szegénység veszélye. A következő országokról van szó: Írország 22,9%, Egyesült Királyság 13,1%, Belgium 12,6%, Lettország 12,2%, Németország 11,1%, Dánia 10,3% és Olaszország 10,2%.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy ez a probléma közvetlen hatást gyakorol az oktatásra és képzésre szánt erőforrások esetleges csökkentésére.

*2 – Az Európai Unióban a fiatalok átlagos munkanélkülisége 21,4%, de 11 országban ez a szám meghaladja a 25%-ot.


(vm)