November 22-e Szent
Cecília szűz és vértanú kötelező emléknapja. Az egyik legismertebb és legkedveltebb
szent a II. század végén született és a III. század első felében halt meg. Ereklyéi
Rómában találhatók a „Santa Cecilia in Trastevere” bazilikában. Az énekesek, hangszerkészítők,
zenészek és orgonisták védőszentje.
Annak ellenére, hogy nem sokat tudunk
életéről, és a történelmi tények is gyakran összefonódnak a legendákkal, a legismertebb
és legkedveltebb szentek közé tartozik. Neve az ún. Római Kánonban, vagyis az Első
Eucharisztikus Imában tűnik fel.
A II-III. század fordulóján élt. Egészen
fiatalon tett szüzességi fogadalmat Istennek, akitől sohasem akart elszakadni. Fogadalmához
akkor is hű maradt, amikor szülei házasságkötésre akarták kényszeríteni a jómódú,
pogány Valerianus-szal. Cecíliának azonban sikerült nemcsak elfogadtatni hitvesével
döntését, hanem még a keresztség felvételére is megnyerte őt sógorával együtt.
Mindhárman
buzgó és igaz keresztényként arra a veszélyes feladatra vállalkoztak, hogy a hitükért
kivégzett testvéreiket eltemették. Abban az időben ezért a tevékenységért halálbüntetés
járt. Krisztus tanítványainak holttestét elrettentő például hagyták temetetlenül azok
számára, akik a kereszténységre való áttérést fontolgatták magukban. Az ügy végül
kitudódott és mindhármukat letartóztatták. Valerianus és Tiburtius kivégzése után
a bíró Cecíliát vallatta, akinek szépségétől elbűvölve törekedett lebeszélni őt a
Krisztusba vetett hitről. Még néhány nap gondolkodási időt is adott neki, hogy eltántorítsa
őt.
Cecília azonban felhasználta ezt az időt arra, hogy vagyonát gyorsan
szétossza a szegények között, hogy az ne kerülhessen üldözői kezébe. A bíró bosszúból
kegyetlen halálra ítélte Cecíliát. Saját házának fürdőjében, az ún. caldarium-ban
próbálták megfullasztani forró gőzzel. Cecília azonban túlélte a többórás kínzást,
ezért bárddal lefejezték. A Callixtus katakombába temették a pápák sírboltja mellé.
Testét néhány évszázaddal később megtalálták, és Rómában a Santa Cecilia in Trastevere
bazilikába vitték át. Azon a helyen nyugszik most, ahol egykor férjével élt, és ahol
a halált is elszenvedte.
* * *
Szent Cecília azért lett az egyházi
zene védőszentje, mert a hagyomány szerint hangszeres játékával és gyönyörű hangjával
elbűvölte hallgatóságát. Ünnepnapján az Egyház a liturgikus zene jelentőségére emlékezik,
mert Szent Ambrus mondásával együtt vallja, hogy „semmi sem védi olyan eredményesen
a hitet, mint a szakrális zene”. Milánóban a püspök szemére vetették pogány kortársai,
hogy tömegeket babonáz meg az egyházi énekkel, amely olyan ellenállhatatlan befolyást
gyakorol hallgatóira, hogy azok keresztény hitre térnek. Amikor Giovanni Pierluigi
da Palestrina, a XVI. század híres zenésze – akit egyébként „a zenészek fejedelmének”
is hívnak – előadta műveit a katolikus bazilikákban, zenéjének hallatán még leghevesebb
ellenségei is „lábai elé borultak”, mintegy bocsánatkérően elismerve tehetségét…
Mi
történt menetközben az egyházi zenével, hogy VI. Pál pápának arra kellett emlékeztetnie,
hogy a liturgiában csak olyan műveket játsszanak, amelyek a művészi szépséget összekötik
az imádság lelkületével. Olyan műveket, amelyeken keresztül a hívek Krisztus szeretetében
mártóznak meg, és amelyek segítik átalakítani életüket…
A liturgikus zene
feladata – emlékeztet a pápa –, hogy egyesítsen a szeretetben, nem keltheti az ízléstelenség
érzését, nem okozhatja a hallgatóság figyelmetlenségét, és nem válhat a deszakralizáció,
még kevésbé a széthúzás okává… (VI. Pál pápa).
Mi történt, hogy mi magunk
is abbahagytuk az éneklést… Miért van az, hogy amikor még szegények voltunk, hallgattuk
az énekeket – kérdezi egyik versében David Turoldo atya.
De énekeltünk is esténként,
vagy reggelenként a pék, amikor hozta a friss pékárut az ébredező utcákon. Énekeltünk,
amikor a szőlősorok között gyűjtöttük a szőlőfürtöket a szüret felejthetetlen napjain: Vidámságunk
a völgyek között messzire szállt… Ma gazdagok vagyunk és némák. Bezárkózunk
házaink négy fala közé. Idegenként saját családjainkban, barátok nélkül városainkban,
ahol senki nem ismer senkit… Gazdagok és némák…
* * *
Szent
Cecíliának, a III. század vértanújának, számos csodát is tulajdonítanak. Néhány ezek
közül nagy valószínűséggel csak a későbbi legendás elképzelések szüleménye. Ezeknek
a történeteknek a szerzői talán elfelejtik, hogy magának Szent Cecíliának a legnagyobb
csoda a teremtés és az isteni szeretet volt, amelyért élt, zenélt és énekelt… Szent
Cecília, az egyházi zene védőszentje, juttasd eszébe a kántoroknak, kóristáknak és
orgonistáknak, hogy a liturgia alatt az oltár előtt foglalják el az angyalok helyét… Emlékeztess
mindnyájunkat, hogy az életünk ének legyen, Magnificat, azokért a hatalmas tettekért,
amelyeket Isten tesz értünk…
Mindenható Istenünk, fogadd kegyesen könyörgésünket,
és Szent Cecília közbenjárására teljesítsd kérésünket. A mi Urunk Jézus Krisztus,
a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.