"Máriát dicsérje lelkünk, Máriát dicsérje szánk..." - Molnár Tamás atya ismertetője

A pozsonyi főegyházmegye papja, jelenleg egyben a Szent Kereszt Pápai Egyetem Kánonjogi Karának hallgatója olvassa fel írását:

Gyakran felcsendül e kedvelt Mária-ének templomokban, zarándokhelyeken, búcsúkon..., amelynek első szavai mintegy felhívásként is szolgálhatnak számunkra. Meghívásként Mária-tiszteletére s ezen keresztül természetesen Isten imádására.

A számos magyar nyelvterületű búcsújáróhely mellett – mint például Bacsfa-Szentantal, vagy a bényi Szentkút - akadnak olyanok is a mai Szlovákia területén, ahol évről-évre hagyományosan legalább egy alkalommal magyar nyelvű szentmise is bemutatásra kerül: júliusban Kistapolcsányban Kármelhegyi Boldogasszony ünnepe alkalmából, októberben Máriavölgyben Magyarok Nagyasszonya tiszteletére, novemberben pedig Nagyszombatban Szűz Mária kegyképénél. Ez utóbbi a közeljövő eseményei közé tartozik.

Évről-évre ünnepel Nagyszombat és környéke, emlékezve Égi Édesanyánk csodás közbenjárására. November 13-tól kezdődően kilenc napon át készülnek Szűz Mária bemutatásának ünnepére, a gazdag lelki program keretén belül hívek ezrei kérik e napok folyamán különösképpen Mária pártfogását.

A kilenced ideje alatt a nagyszombati Szent Miklós Bazilikában november 17-én, szombaton, délelőtt fél 12-kor magyar nyelvű szentmisére is sor kerül. A magyar nyelvű szentmise főcelebránsa és ünnepi szónoka Dr. Erdő Péter magyarországi bíboros-prímás, az esztergom-budapesti főegyházmegye főpásztora lesz, akit Orosch János püspök, a nagyszombati főegyházmegye apostoli kormányzója hívott meg.

A nagyszombati Szent Miklós bazilikában nagy tiszteletnek örvendő Szűz Mária-kép egy Rómában ismert kegykép alapján készült. A festmény, amelynek szerzőjét nem ismerjük, egy ott tanuló teológus – valószínűleg Forgách Ferenc, későbbi bíboros, esztergomi érsek – felkérésére készült, aki 1585-ben tért haza Nagyszombatba. A képet a plébániatemplom bal oldalhajójának falán helyezték el. Az oldalkápolnák építésének befejezésekor, a 17. század első felében a kép az akkori Szent Kereszt kápolnába került.

Ez a templom egyébként 1534-1820 között az esztergomi érsek és káptalanja átmeneti székesegyházaként működött.

A török vezér, Köprülü Ahmed 1663-ban nagyra törő erőkkel Bécs bevételére készült, odáig azonban nem jutott el. A hatalmas török sereg a Párkánynál megépítetett hídon átjutva negyvennapi ostrom után bevette a Felvidék legerősebb várát, Érsekújvárt, így minden valószínűséggel várható volt, hogy tovább haladva Nagyszombatot is elfoglalják. Sokan elhagyták a várost, az ottmaradtaknak pedig csak a hit maradt hátra. Az Istenanya azonban védte a várost és megmentette a várost... Mert hogyan lehetne másképpen megmagyarázni a tényt, hogy a tovább terjeszkedő török elkerülte Nagyszombatot? Ugyanebben az időben egy másik csodálatos esemény is történt a városban, a Szűz Mária-képen véres verejtéket fedeztek fel. Erről az eseményről kevés a hír, ám élt az emberek emlékezetében.

A második kuruc háború ideje alatt, 1708-ban a nagyszombati Mária-kép még inkább a csodálat és tisztelet tárgyává lett. Égi Édesanyánk három alkalommal könnyezett a nép bűnei fölött és a várost, valamint környékét sújtó csapások fölött. Július 5-én, reggel hat óra előtt Mártonffy György prépost paptársaival, hívek társaságában imádkozva észrevette a kép könnyezését. Többen látva ezt eskü alatt tanúskodtak a történtekről. A csoda híre gyorsan terjedt, sokan a templomba sietve kérték a Szent Szűz oltalmát és közbenjárását.

Ugyanabban az évben, augusztus 10-én délután három és négy óra között a képen a Szűzanya mindkét szeme alatt könnycseppet véltek felfedezni. A helyi plébános sajátkezűleg törölte le a könnycseppeket, így is meggyőződve a csoda valódiságáról. Másnap, 11-én az egész templom megtelt hívekkel. A kápolnában Szűz Mária képe előtt térdelt Mártonffy prépost több pappal együtt. Amikor megszólalt az orgona és felcsendült a Mária-ének, a könnyezés megismétlődött.

Az egymást követő három könnyezés után megkezdődött a történtek hivatalos kivizsgálása. Még abban az évben, Szent Miklós püspök ünnepén megkoronázták a nagyszombati Szűzanya kegyképét. A korona Esterházy Pál feleségének valamint Thuróczy Erzsébet szemtanúnak az adományaiból készült. A tanúvallomások és a kivizsgálás eredményének alapján az akkori esztergomi érsek 1708. december 19-i levelében engedélyezte a kegykép nyilvános tiszteletét a nagyszombati Szent Miklós templomban.

1710-ben súlyos járvány tört ki a városban, amely július 19-én meghozta első halálos áldozatát. Két hét múlva a járvány úgy kezdett terjedni, hogy a város vezetősége teljesen tanácstanal maradt, a betegség szegényt és gazdagot utolért. E szörnyű állapotban, ahol az emberi igyekezet már kevésnek bizonyult, a város lakói a vezetőség képviseletében Mária pártfogásáért fohászkodtak, az Ő közbenjárásában bízva kérték Isten irgalmát. Másnap, november 21-én, Szűz Mária bemutatásának ünnepén a város lakói már a reggeli órákban a plébániatemplomban gyülekeztek, ahonnan körmenetben indultak a kegyképpel együtt a város utcáin keresztül a Szentháromság-szoborcsoportig, majd vissza a templomba.

És mi történt ezután? Amikor a körmenet visszaért a templomba, és a jelenlevők ajkán felcsendült az ének: „Téged, Isten dicsérünk...“, a járványnak vége lett. E Mária-ünnep délelőttjén leírhatatlan öröm töltötte el a várost. Még abban az évben búcsút engedélyezett az akkori esztergomi érsek Szűz Mária bemutatásának ünnepére.

Ma is időszerű Máriához fohászkodni, a „legszebb teremtmény“ által a Teremtő irgalmát kérni...