„Egy édesapa és egy édesanya” – P. Federico Lombardi SJ eheti jegyzete az Octava Dies vatikáni televíziós műsorban

Az utóbbi napokban három olyan aggodalomra okot adó esemény is történt, amely a házasságra vonatkozó törvényhozást illeti. Spanyolországban az Alkotmánybíróság visszautasított egy fellebbezést, amely kifogásolta a jelenlegi törvényt, mert az kizárja a férfi és a nő közötti különbözőségre irányuló vonatkozási alapokat, és csak A és B házastársat nevez meg. A helyzet tehát továbbra is így marad. Franciaországban a kormány bemutatta azt a törvényjavaslatot, amely a házasság átalakítását célozza meg ezáltal téve lehetővé a homoszexuális házasságot. Az Egyesült Államok egyes államaiban pedig néhány, az elnöki választások miatt függőben lévő referendum, kedvező döntést hozott a homoszexuálisok házasságát illetően. Mindezek függvényében világossá válik, hogy a nyugati országokban egyre népszerűbb az a tendencia, amely a férfi és a nő között létrejövő hagyományos házasság fogalmának megváltoztatására, vagy inkább annak elhagyására törekszik eltörölve egy specifikus és kiváltságos jogi elismerést más együttélési formákkal szemben.

Ez nem újdonság. Már mindannyian megértettük. Mégis megdöbbentő tény. Fel kell tenni a kérdést, hogy vajon mindez megfelel-e a népesség elképzeléseinek, és észre kell venni, hogy homályba vész a távolba tekintő közjót szolgáló logika. Ezt nemcsak a Katolikus Egyház gondolja így, hanem pl. Franciaország főrabbija is világosan felhívta rá a figyelmet egy közelmúltbeli dokumentumában. Nem a homoszexuálisok igazságtalan diszkriminációjának figyelmen kívül hagyásáról van szó, mert erre a problémára más módon is lehetne és kellene megoldást találni. A lényeg, hogy le kell szögezni a vőlegény és a menyasszony kilétének nyilvános elismerését, és hogy születendő gyermekeik tudják, hogy van egy édesapjuk és egy édesanyjuk. Egyszóval, meg kell őrizni a személy és az emberi kapcsolatok olyan látásmódját, amelyben az egy férfi és egy nő közötti monogám házasság állami elismerése a civilizáció egy előrelépése. Ha mégsem, akkor miért nem elmélkedünk a poligámia szabad választásáról a diszkrimináció elkerülése jegyében, vagy éppen a poliandriáról. Az egyház nem mond le annak támogatásáról, hogy a társadalom az egy férfi és egy nő közötti házasságnak különleges helyet biztosítson.

(hh)