Európai Horizontok – adjuk át másoknak hitünk értelmét

Pietro Cocco, a Vatikáni Rádió újságírójának megfontolásai

„Hogyan lehet az, hogy az emberek még a nehéz napok végén is találnak valamilyen okot arra, hogy higgyenek?
Uram, nem mondanád meg nekünk, hogy mit jelent mindez?”

(Lord, won't you tell us what does it mean, still at the end of every hard earned day people find some reason to beleive.)

Ezeket a kérdéseket teszi fel Bruce Springsteen, amerikai énekes és dalszerző, hazája emberi és társadalmi létfeltételeiről szóló egyik legfájdalmasabb lemezalbumában.

Szavai túlmutatnak a földrajzi határokon. A kérdés itt, Európában is alapvető a kortárs kultúra számára, amelyet súlyosbít a gazdasági válság és az az értetlenség, amelyet sokan éreznek a között, ahogy élnek és annak a lehetősége között, hogy létezhet egy létünk túlmutató értelem.

A hívők számára világos, hogy lehet a hit válságáról beszélni és arról, hogy Istent kizárjuk az élet látóhatáráról, de van egy előbbre való másik szempont. Ez annak a lehetőségére vonatkozik, hogy átadjuk másoknak az élet értelmét, hogy megoszthatjuk a hitet másokkal. Túlságosan erős az üresség, az elszigeteltség érzése, amelyet sokan megtapasztalnak, az önazonosság elvesztése. Ezt az érzést még hangsúlyosabbá teszi a társadalmi széttöredezettség, amely olyan erős városainkban, és amely arra készteti az egyéneket, hogy kevéssé bízzanak meg a másikban; a család válsága látszólag azt fejezi ki, hogy egy férfi és egy nő, azaz alapvetően különböző személyek között egyszerűen lehetetlen, megvalósíthatatlan egy szilárd kapcsolat.

Ahhoz, hogy másoknak átadhassunk valamit, tehát a gondolat és a hit inkulturációjának új művére kaptunk meghívást. Értelmünket és szívünket kell használnunk, ahogyan ezt ismétli fáradhatatlanul XVI. Benedek pápa.

Félelem nélkül, mert ez minden nemzedék feladata és ez történik minden nap a családban, tévedések közepette is. Az inkulturációnak ebben a művében szükség van olyan értelmes személyekre, akik képesek emlékezni. Mert, ahogy XVI. Benedek pápa ismétli prófétai módon, egy elvont, történelmietlen indok, amely azt hiszi, hogy mindenekfelett uralkodhat, elszakadva minden hagyománytól és kulturális értéktől, ellehetetleníti az életet, kihúzza a talajt a lábunk alól, megfosztja melegétől az emberi együttélés tűzhelyeit.

Az inkulturáció, az értékek átadása, a kultúrák és hitek közötti párbeszéd igényt tart az emberek szívére, vagyis arra, hogy képesek legyünk a közösségi kapcsolatokra.
Akkor ismerjük el egymást, mint testvért, ha szabad a szívünk. Csak így küzdhetjük le törékenységünket, orvosolhatjuk az igazságtalanságokat és a magányt, amely az emberiség annyi részét sújtja, kezdve városainktól, ahol élünk.

Így találhatjuk meg egy nehéz nap után is hitünk értelmét.

(vm)