„Egy Isten által szeretett világ” – P. Federico Lombardi SJ eheti Octava Dies jegyzete

Hittel legyőzni a félelmet és nyugodt bátorsággal nézni a világot, mert – még ha ellentmondásokkal és kihívásokkal teli is – akkor is az a világ marad, amelyet Isten szeret. Az egyház elmélkedése az új evangelizáció szükségességéről a hittől való eltávolodásból és világszerte az Evangélium hirdetésének nehézségeiből született meg. Az üzenet azonban, amellyel a püspöki szinódus az egyház felé fordul, nem egy reményvesztett szó, hanem sokkal inkább az Istenbe vetett hiten, a Feltámadt Krisztus jelenlétén, a Szentlélek erején alapuló elköteleződés és bizalom üzenete. Semmiféle pesszimizmust nem tükröz: a globalizáció, a szekularizáció és a társadalomban kialakult új jelenségek, pl. az elvándorlás mind-mind az evangelizáció új lehetőségei.

A szinódusi tagok által érintett témák sokszínűsége egy belső következetes, harmónikus egységre hivatkozik, amely a világ minden térségében, minden tagjában – így a családokban, a plébániákon, a papságban és a világiakban – megújult egyházat mutat be küldetésének teljes tudatában. Egy egyház, amely párbeszédet folytat a világgal és annak kulturális, tudományos, nevelésügyi, művészeti, szeretetszolgálattal kapcsolatos nehézségeivel; továbbá a gazdaság, a munka és a politika világával is dialógusban van mindig a közjó szolgálatában. Elsősorban olyan egyházról van szó, amely építő párbeszédben van más vallások híveivel. Továbbá olyan egyház is, amely nem lenne önmaga, ha nem keresné továbbra is hűen az ima és a szemlélődés által Isten arcát, és nem tudná felismerni az Úr tekintetét a szegényekben, akik mindig közöttünk vannak.

A püspökök és a szinódus többi tagja most visszatérnek oda, ahol szolgálnak. A pápára – aki mindvégig elkísérte őket munkájuk során – hagyják gazdag hozzájárulásukat, amely további elmélyítésre vár. Munkájuk gyümölcsét egyben az egész egyházra is hagyományozzák, amely a Hit évében lelkesen keresi a hit adományában a másokkal való osztozás útjait, módjait, lehetőségeit: a hit a legszebb és legértékesebb mindenek fölött – fogalmazza meg jegyzetében P. Lombardi.

(hh)