„A püspöki szinódus tükrözi az egyetemes egyház örömeit és szenvedését” – a pápa beszéde a szinódus utolsó ülésén

Szombaton, október 27-én reggel 9 órakor a Szentatya jelenlétében vette kezdetét a 22. általános kongregáció, amelyen megszavazták az 58 végső javaslatot. A pápa engedélyezte a bizalmas dokumentum angol nyelvű vázlatának közzétételét. Október 28-án, vasárnap fél 10 órai kezdettel mutatja be XVI. Benedek pápa a Szent Péter bazilikában a szinódust lezáró szentmisét.

A szombat reggeli ülésen Monsengwo Pasinya kongói bíboros, Kinshasa érseke köszöntötte XVI. Benedek pápát, aki beszédet mondott.

Bejelentette, hogy a Katolikus Nevelésügyi Kongregáció hatásköréből a Papi Kongregáció hatáskörébe helyezi át a szemináriumokat, valamint a katekézisre vonatkozó illetékességet a Papi Kongregáció helyett az Új Evangelizációt Előmozdító Pápai Tanácsra bízza.

A Szentatya a későbbiekben Motu Proprio Apostoli Levél formájában határozza majd meg az egyes feladatköröket és megbízatásokat. Imádkozzunk az Úrhoz, hogy kísérje el a Római Kúria három dikasztériumát fontos küldetésükben, az egész egyház együttműködése mellett – buzdított rá a pápa.

Ezután legjobb kívánságait fejezte ki az új bíborosoknak. Ezzel a kis konzisztóriummal kívánta kiegészíteni a februári konzisztóriumot, éppen az Új Evangelizáció összefüggésében, rámutatva az egyház egyetemességére: az egyház minden népé, minden nyelven beszél, mindig pünkösdi egyház. Nem egyetlen földrész egyháza, hanem egyetemes egyház. A Szentatyának éppen az volt a törekvése, hogy kifejezze az egyház egyetemességét, amelyet ez a szinódus is jól tükröz.

„Számomra valóban tanulságos, vigasztaló és bátorító volt, hogy láthattam az egyetemes egyház arculatát, szenvedéseivel, fenyegető veszélyeivel és örömeivel együtt, valamint az Úr jelenlétének megtapasztalásával még a nehéz helyzetekben is” – mondta XVI. Benedek pápa.
Az egyház ma is növekedik és él – folytatta beszédét, külön kiemelve Kambodzsa és Norvégia példáját.

Akkor is, amikor az egyház ellenszélben van, mindenekelőtt a Szentlélek fuvallatát érzi, aki megmutatja a helyes utat. Megújult lelkesedéssel halad előre az egyház és hálát adunk az Úrnak, hogy nekünk ajándékozta ezt a valóban katolikus találkozót.

A Szentatya ezután köszönetét fejezte ki a szinódusi atyáknak, az auditoroknak, akik gyakran nagyon megható tanúságot tettek, a szakértőknek és minden testvéri küldöttnek. Mindnyájan Krisztust és evangéliumát kívánjuk hirdetni, és küzdünk azért, hogy ebben a nehéz időszakban jelen legyen Krisztus és üzenetének igazsága.

A pápa külön kifejezte köszönetét a szinódusi elnököknek, akik kedvesen, de határozottan vezették a munkákat, a relátoroknak, akik éjjel-nappal dolgoztak. „Azt hiszem, hogy kissé ellenkezik a természetjoggal, hogy éjszaka is dolgoznak, de ha szívesen teszik, akkor hálával kell ezt megköszönnünk nekik. És természetesen köszönet jár szinódusi Főtitkárunknak, fáradhatatlan, ötletekben gazdag munkájáért.

Ezek a javaslatok most már bizonyítékok, ajándék, amelyeket én kaptam mindannyiunk számára, hogy feldolgozzam őket egy dokumentumban, amely az életből származik, és amelynek életet kell fakasztania. Ezt reméljük és ezért imádkozunk. Mindenképpen az Úr segítségével haladjunk előre. Köszönöm mindnyájatoknak – sokan novemberben, a konzisztóriumon ismét viszontlátjuk egymást” – fejezte be utolsó szinódusi felszólalását XVI. Benedek pápa.

(vm)