A szinódusi munkák örömei – interjú P. Szentmártoni Mihály szinódusi szakértővel

A szinódusi szakértők között szerepel P. Szentmártoni Mihály jezsuita is, a Pápai Gergely Egyetem professzora. Páter Szentmártonit mindenekelőtt arról kérdezzük, hogy melyek a szinódusi szakértők feladati:

P. Szentmártoni: A Püspöki Szinódus három csoportból tevődik össze: mindenekelőtt itt vannak a „szinódusi atyák”, bíborosok, püspökök és rendi elöljárók (ezen a Szinóduson 255-en vannak), aztán jönnek a szakértők (46-an vagyunk), majd a megfigyelők. A szakértők munkája első pillantásra háttéri munkának tűnik, de nem kevésbé fontos a Szinódus által kidolgozott dokumentumok szempontjából.

Mi ugyanis, ki-ki a saját szakterületén, kísérjük a szinódusi atyák felszólalásait és összegyűjtjük a visszatérő témákat. Erről minden este írunk egy rövid beszámolót, amely aztán belekerül az összefoglaló dokumentumba. Én például a Szinódust előkészítő dokumentum, ún. Instrumentum laboris 21-ik pontjára kaptam megbízást, amely az új evangelizáció, életszentség és megtérés témáit veti fel. Volt sok érdekes felszólalás ezen a téren.

VR: - A Szinódus azonban nem csak a szinódusi atyák felszólalásában merül ki. Hogyan folyik tulajdonképpen a szinódusi munka?

P. Szentmártoni: - A Szinódus három szinten történik. Vannak a nagygyűlések, ahol mindenki jelen van és hallgatjuk a szinódusi atyák felszólalásait. A szinódus második szakaszában kiscsoportokban folytatódik a munka, ahol igyekszünk felvázolni azokat a javaslatokat, amelyek majd később bekerülnek a záródokumentumba.

Itt nekünk, szakértőknek is van felszólalási jogunk. Harmadik szinten egy szűkebb körű kiválasztott képviselők csoportja dolgozik azon, hogy egységes egészbe foglalja a javaslatokat. Itt arra figyeltem fel, hogy mennyire alaposan átgondolva születik meg egy-egy szentszéki dokumentum.

VR: - Milyen dokumentumokat fogalmaz meg a Szinódus?

P. Szentmártoni: - A Szinódus a munkadokumentummal (Instrumentum laboris-szal) kezdődött, aztán meghallgattuk Wuerl amerikai bíboros vitaindító előadását, majd a viták végén az összefoglaló előadást. Most készül egy dokumentum, amelynek az a neve, hogy az Isten népéhez intézett üzenet. A Szinódus után, a Szentatya majd kiadja a szokásos szinódus utáni buzdítást. Megjegyzem, hogy a Szinódus hivatalos nyelve a latin, ezeket a nagy dokumentumokat latinul olvasták fel. A felszólalások már történhetnek élő nyelveken.

VR: - Milyen fontosabb témák kerültek megvitatásra?

P. Szentmártoni: - Nem objektív módon fogalmazok, hanem elmondom az én benyomásomat. Örömmel figyeltem fel arra, hogy a szinóduson felmerült sok hagyományos téma, mint pl. a zarándoklatok fontossága, a népi vallásosság értéke, a plébániai lelkipásztorkodás fontos szerepe az új evangelizációban. Természetesen napirendre került a médiák szerepe is, valamint sokat foglalkoztunk a hitoktatók küldetésével.

VR: - Az elmondottakból arra következtethetünk, hogy a szinódusi munka nehéz, de biztosan szép is.

P. Szentmártoni: - Igen, a szinóduson való részvételem nemcsak igényes munka, hanem szép élmény is. Ami a munkát illeti, elég, ha elmondom, hogy minden nap, három héten keresztül, reggel 9-től fél 1-ig és délután fél 5-től este fél 8-ig tartanak az ülések. De vannak igen szép élmények is. Íme, egy kis ízelítő a Szinódus örömeiből.

Nagy élmény volt, amikor a Szentatya meghívott bennünket ünnepi ebédre: nem csak vendégei voltunk, hanem asztaltársai is, mert velünk evett egész idő alatt. Érdekesek a szünetek is, amikor közvetlenül elbeszélgethetünk egymással és sok új ismeretségre kerül sor. A Szinódus utáni órákban gazdag programot biztosítanak: filmet vetítettek a Második Vatikáni Zsinatról, koncertek voltak, könyvbemutatók. Külön megtiszteltetés, hogy a Szentatyával együtt dolgozhatunk.