„A civilek pápája” - Pákozdi István teológiai tanár ismertetője
Pesti Uránia Filmszínház,
október 22-e (Boldog II. János Pál pápa emléknapja), délután 17 óra. A díszterem,
a legnagyobb mozi-terem színültig telve, azt gondolnánk: papokkal, apácákkal. Nem,
a sorok között csak két, messziről látszó fekete fejfedős kedves nővért lehet látni,
a többség világi, méghozzá sok fiatal, cserkészek, hittancsoportok idősebb vezetővel,
középkorú házaspárok.
A teltház pisszenés nélkül, hatalmas csenddel követi
végig a XX–XXI. század nagy lengyel pápájának életútját. Csak akkor morajlik nevetés
a nézőtéren, amikor a pápa humorosat szól, vagy éppen egy pápai beszéd közben tüsszent
és még ezt is beépíti igehirdetésébe.
A lengyel-olasz dokumentumfilm Magyarországon
is óriási siker. Jaroslaw Szmidt rendező 2011-es produkciója valóban „A fehér ruhás
vándort” állítja elénk, a lengyel ember érzelmi gazdagságában, nemzeti büszkeségében,
mélyen katolikus hitében. A mű mégsem lengyel történelmi dicshimnusz, megszólalnak
benne prominens politikusok, művészek, más vallású vezetők, mint a Dalai Láma, rabbik,
vagy Lech Walesa, Plácido Domingo és a pápa végig hű szertartásmestere: Piero Marini
érsek, akinek a pápával történt utolsó találkozásáról szóló vallomása meghatóan foglalja
össze az egész emberközeli, profetikus és életszentségre jutott pontifikátust).
A
film visszatekintés egy hiteles, nagyszerű életútra úgy, hogy egyben a pápaság apológiája
is. Kimagaslóan megkapó jelenetek: az Ifjúsági Világtalálkozók, a zsidósággal való
kapcsolata, az afrikai, a manilai élményei, a lengyel apostoli utak gyümölcsei.
Az
elgyengülő pápát nagyszerűen ábrázolja a film, akárcsak az ellene elkövetett merényletet,
nem keltve túlzott aggodalmat iránta, hiszen hatalmas hitével mindkettő fölött győzelmet
aratott. A művészi tájképek és kiváló esemény-rögzítések felejthetetlen élményt nyújtanak
Boldog II. János Pál pápáról, ám ennél többet is adnak: meggyőzik a nézőt a Péter-utódok
fontos szerepéről, küldetésükről, vallási integráló szerepükről és főként emberi szolgálatukról,
ami lenyűgöző.
A filmalkotás többször is megemlíti a magyarokat, az 1956-os
forradalmat, a magyarok, csehek, lengyelek és a kommunista országokban élt keresztények
küzdelmeit.
A film egy élő hittanóra, egy visszapergetett történelem, vagy
még inkább élő hitünk valósága.