„A civilek pápája” - Pákozdi István teológiai tanár ismertetője

Pesti Uránia Filmszínház, október 22-e (Boldog II. János Pál pápa emléknapja), délután 17 óra. A díszterem, a legnagyobb mozi-terem színültig telve, azt gondolnánk: papokkal, apácákkal. Nem, a sorok között csak két, messziről látszó fekete fejfedős kedves nővért lehet látni, a többség világi, méghozzá sok fiatal, cserkészek, hittancsoportok idősebb vezetővel, középkorú házaspárok.

A teltház pisszenés nélkül, hatalmas csenddel követi végig a XX–XXI. század nagy lengyel pápájának életútját. Csak akkor morajlik nevetés a nézőtéren, amikor a pápa humorosat szól, vagy éppen egy pápai beszéd közben tüsszent és még ezt is beépíti igehirdetésébe.

A lengyel-olasz dokumentumfilm Magyarországon is óriási siker. Jaroslaw Szmidt rendező 2011-es produkciója valóban „A fehér ruhás vándort” állítja elénk, a lengyel ember érzelmi gazdagságában, nemzeti büszkeségében, mélyen katolikus hitében. A mű mégsem lengyel történelmi dicshimnusz, megszólalnak benne prominens politikusok, művészek, más vallású vezetők, mint a Dalai Láma, rabbik, vagy Lech Walesa, Plácido Domingo és a pápa végig hű szertartásmestere: Piero Marini érsek, akinek a pápával történt utolsó találkozásáról szóló vallomása meghatóan foglalja össze az egész emberközeli, profetikus és életszentségre jutott pontifikátust).

A film visszatekintés egy hiteles, nagyszerű életútra úgy, hogy egyben a pápaság apológiája is. Kimagaslóan megkapó jelenetek: az Ifjúsági Világtalálkozók, a zsidósággal való kapcsolata, az afrikai, a manilai élményei, a lengyel apostoli utak gyümölcsei.

Az elgyengülő pápát nagyszerűen ábrázolja a film, akárcsak az ellene elkövetett merényletet, nem keltve túlzott aggodalmat iránta, hiszen hatalmas hitével mindkettő fölött győzelmet aratott. A művészi tájképek és kiváló esemény-rögzítések felejthetetlen élményt nyújtanak Boldog II. János Pál pápáról, ám ennél többet is adnak: meggyőzik a nézőt a Péter-utódok fontos szerepéről, küldetésükről, vallási integráló szerepükről és főként emberi szolgálatukról, ami lenyűgöző.

A filmalkotás többször is megemlíti a magyarokat, az 1956-os forradalmat, a magyarok, csehek, lengyelek és a kommunista országokban élt keresztények küzdelmeit.

A film egy élő hittanóra, egy visszapergetett történelem, vagy még inkább élő hitünk valósága.